Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-409
304 W9. országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. 20—30 forintos haszonbérek, hanem ennél magasabb tételek is előfordultak és pedig sűrűn. De én ezekből nem akarok konkluzumokat vonni, hogy félreértés ne legyen, én csak a képviselő urnak gazdasági felfogása szempontjából illusztrálom ezen tényt. Már most Emődy József t. képviselő ur megteszi azt, hogy bebizonyitsa, hogy mennyire hibás az én kalkulusom, hogy egy adómentes házat összehasonlít egy, a földadó alá eső birtokkal, a melynek ő csak egy harmadrészét veszi kataszteri tiszta jövedelem alá. A pénzügyi tudománynak ezen magaslatán álló férfiúval én adópolitikáról nem vitatkozhatom, mert ez olyan botlás, a mely engemet felment attól, hogy vele tovább vitatkozzam, de annak a tételnek illusztrálására, hogy a házbéradó Magyarországon a legterhesebb nekem egy autentikus tanúm van. A kezemben levő napló tanúsága szerint ugyanis maga a törvényjavaslat és annak az indokolása is konstatálja, de a t. pénzügyminister ur is egész világosan megmondotta, hogy semmi kétség sincs az iránt, hogy Magyarországon a házbéradó terhesebb és pedig aránytalanul, minden más adónál. Ez természetesen, átlagos számitás mellett áll és nem konkretizálva individuális esetekre, mert ha ilyeneket keresünk, akkor az ellenkezőt is be lehet bizonyítani. Ilyen tényállás mellett jobban konkludálhat oda a t. képviselő ur, a ki igen kedvező alkalmat szalasztott el arra vonatkozólag, hogy beszédének elmondása helyett inkább ezeknek az általános és gyakorlati igazságoknak értéke felett elmélkedett volna. Rá kell térnem a dolognak a földadóra vonatkozó lényegesebb és talán érdekesebb részére is. Az első az, hogy azzal a legendával, a mit én inkább financziális kupiénak neveznék, számoljunk le egyszer valahára, mintha itt még tovább is lehetne beszélni arról, hogy 20 millió korona adóveszteség áll elő a kincstár számára. Miután láttam, hogy még olyan illusztris tagja is a pénzügyi bizottságnak, minő Holló Lajos t. képviselőtársam, ilyen tévedésbe esett, szükségét érzem annak, hogy ettől a tételtől egyszersmindenkorra búcsúzzunk el és hagyjuk ezt a cabaret-k számára. A dolog a következőkép áll. A t. pénzügyminister ur javaslatában 20 millió koronára teszi azt a veszteséget, a melyet az adójavaslatok folytán a kincstár szenvedne. Rekrutálódik ezen tétel, a mint a pénzügyimnister ur kimutatta, abból, hogy felvesz 4 millió koronát az I. oszt. kereseti adóra, a melyet el vészit. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Négyet ? Polónyi Géza : Igen, itt számitjuk le a »kovetel« és a »tartozik<j rovatot. Azt mondja a pénzügyminister ur indokolásában, hogy az I. oszt. kereseti adó kereken 4 millió, az összes szükségletek 907 millió korona és a fedezet 74 millió korona, minélfogva a hiány 14 millió. Már most ez a dolog következőkép áll. (Halljuk 1 Halljuk !) Először is, mikor 4 millió koronában előirányzott első osztályú kereseti adóról van szó, akkor nagyon csodálkozom, hogy miképen jut Holló Lajos t. képviselőtársam arra a tételre, hogy 9 millió korona lett leirva ebből a tételből erre az esztendőre. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy minister : A másodosztályú kereseti adóból! Polónyi Géza : Az első osztályúról mondja ; majd rátérek különben a másodosztályura is. Ez a 14 millió korona hiány, a melyet itt a pénzügyminister ur elénk állit egyszerűen lehetetlenség a következő okokból. Az első osztályú kereseti adóból, melyből 4 millió korona volt előirva a törvényjavaslat álláspontja szerint, a t. pénzügyininister ur átvett 2 millió koronát a kereseti adóba. Az általános kereseti adó kontingensének megállapításánál ugyanis a t. pénzügyminister ur az ő javaslata szerint 28 millió koronában állapodott meg. Ez a 28 millió korona előállott abból, hogy 25.5 millió koronát fizettek eddig általános kereseti adó czimén, harmadik osztályú kereseti adó stb. czimén, 500.000 koronát tett ki a kereseti adóba átutalt bányaadó, ez 26 .millió korona, marad tehát 2 millió korona, a melyet a 28 millió koronába az első osztályú kereseti adóból vett át, ugy hogy az általános kereseti adóba megtérül 4 millióból 2 millió, a többi hátralékos 2 millió, pedig semmi egyebet nem jelent, mint azt az adót. mely az eddigi leirások folytán nem folyt be, mert részint leiratott, részint pedig behajthatatlanná vált, ugy hogy ezen a czimén a t. pénzügyminister urat veszteség bizonyára nem éri. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ha igy számitjuk, nem ! Polónyi Géza: Mindjárt tisztába hozzuk a kérdést. A 14 millió korona tehát 12 millióra devalválódik, xlzután itt van a 8.500,000 koronás tétel a jövedelmi adónál. A t. pénzügyminister ur ugyanis akkor, a mikor a jövedelmi adóra vonatkozó kontingenst megindokolta, elfelejtette, hogy előzetesen azt áüitotta, hogy az egész 19 millió koronát elvesziti. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Mit csinált % Polónyi Géza: Hogy az egész 19 milliót elfelejtette. Wekerle Sándor ministerelnök: Dehogy! (Derültség.) Polónyi Géza; Egészen komolyan igy van ez, t. pénzügyminister ur, mert a kezemben levő javaslatból czitálok. A jövedelmi adó kontingentálásának indokolását méltóztassanak elolvasni. Ebben az áll, hogy 37,500.000 koronát tett ki eddig az általános jövedelmi pótadó, ezt a jövedelmi adóban meg kell kapnom, ezenkívül átmenetileg 8,500.000 koronát meg kell kapnom másodosztályú kereseti adóból jövedelmi adóban. Méltóztatnak tehát látni, hogy a 14 millióból már megint elesik 8,500.000 korona, s ez a veszteség nem lesz olyan rettentő nagy baj. A 14 milliós deficzit ugy állott elő a pénzügyminister ur javaslata szerint, hogy az ő javaslatában a tőkekamatadó 5% volt, a pénzügyi bizottság azonban felemelte ezt 10%-ra, a mi megint gyenge 6,500.000
