Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

300 M9. országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. volt a hivatalos kataszteri becslő mellé járási becslőt, mint ellenőrző közeget megválasztani. Bérczy Sándor ur is ilyen minőségben szerepelt a zsombolyai becslőj árasban, a melyben hivatalos becslőbiztosként b. Malcomes Jeromos, a ki jelenleg gazdasági szaktudósitó és Haby János, a Pallavicini-uradalom elbocsátott ispánja, szerepelt, a ki már meghalt. De hogy a köztudatban mennyire szerepelt az, hogy Bérczy Sándor ur az uradalom alkalmazottja volt és hivatalos minőségben is szerepelt, e tekintetben név emlitése nélkül legyen szabad két intelligens úriembernek hozzám intézett levelére hivatkozni, a kik igazolják, hogy becslőbiztosként lett Bérczy Sándor kinevezve. Ez 34 évvel ezelőtt történt, s ha intelligens uri emberek igy tévesen emlékeznek vissza, akkor méltóztassék elhinni, hogy a nép köztudatában is tényleg él az a téves hit, hogy uradalmaknál alkalmazott tisztviselők, hivatalos becslőbiztosokként szerepeltek. De ha ettől eltekintünk is, s ha elolvassuk az 1875. évi VII. t.-cz. 36. §-át, mely azt mondja : >>a járási bizottság mindjárt megalakulása után egy járásbecslőt, s ennek akadályoztatása esetére egy helyettes becslőt választ, s ezen járásbecslő, illetőleg helyettese a 37., 38. §-okban körülirt teendőkhöz a becslőbiztos által meghiva azzal együttesen eljár.« És végül ha látjuk, hogy a későbbi szakaszok azt mondják, hogy ezeknek a becslőbiztosoknak felszólalási, s ellenőrzési joguk van a járási földadó bizottságban, akkor megtaláljuk ezen köztudatnak magyarázatát. Hogy Bérczy Sándor, mint ilyen járási becslő, mennyire hivatalos közegként szerepelt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a törvény ennyi jogot biztosított ezeknek a becslőknek, ugy hogy majdnem aequale voltak a kinevezett becslőbiztosokkal. (Zajos helyeslés.) Tartozom annak kijelentésével, hogy én sem Bérczy Sándor urat, sem senkit meggyanúsítani nem óhajtottam, sem a ministerelnök ur közegeit, sem a ministerelnök ur eljárását. Hiszen 1875-ben a t. ministerelnök ur nem is volt pénzügyminister, ez nem is vonatkozhatik reá. A mostani törvényjavaslat benyújtása pedig igazolja a rni állitásainkat, hogy óriási aránytalanság létezik, a melynek kiigazítására épen ezen törvényjavaslat van hivatva. Sándor Pál: Csakhogy beismeri! Hódy Gyula: Ha korban idősebb is Sándor Pál képviselőtársam, de én régebben állítottam, mint Sándor Pál, hogy a földadónál aránytalanságok fordulnak elő. Mert az idő alatt, a mig Sándor Pál csak a Lipótváros körében kereste az enyhülést, én már akkor a gazdáknál működtem odalenn. (Zajos derültség és helyeslés.) Sándor Pál: Nem jó viczcz! Hódy Gyula: De való! Sándor Pál: A Herkó Páter-be való ! Hódy Gyula: A kérdés ezen részét befejezve, legyen szabad azon tiszteletteljes észrevételem kapcsán, hogy a törvényjavaslat egyes szakaszai ma is sérelmeket tartalmaznak, röviden rámutat-' nom a t. pénzügyminister ur törvényjavaslatának indokolásába foglalt azon kijelentésre, hogy a földbirtok tényleges jövedelme ma is emelkedőben van. Ezt az indokolást abból állapitja meg, hogy a földbérlet értéke állandóan növekszik. En, habár gyengének érzem magamat a ministerelnök úrral mint gyakorlati gazdával felvenni a viaskodást, mégis bátor vagyok azt állítani, hogy ebben a föltevésében óriási tévedés rejlik. Ha a földbérlet emelkedéséből méltóztatik a földjövedelem növekedéseié következtetni, ez óriási tévedés, mert többnyire csak a kisbirtoknál fordul elő a bérlet. (Mozgás és ellenmondás.) Nálunk odalenn legalább igy áll a dolog. (Mozgás.) Nálunk a földéhség oly nagy, hogy 1500— 1600 K-át fizetnek holdanként. Ezek nem is kivételes esetek épen Torontálban, hol a föld primaságához szó sem férhet. Ezért mondom, hogy a földbérlet értékéből a földbirtok jövedelmezőségének emelkedésére következtetni csak tévesen lehet. ÍZ aj os helyeslés.) Nagyon sok gazda igyekszik lehetőleg intenziv gazdálkodással, saját erejével, szorgalmával mindent elkövetni, hogy a föld jövedelmezőségét a terhek emelkedésével szemben fokozni tudja, hogy a közszolgáltatás folytán reájuk háramló terheket elviselhessék, de az a sok elemi csapás, sertésvész, filloxera stb., a mely végig vonul ott nálunk a nagy Bánátban, mindez lehetetlenné teszi a gazdáknak, hogy a termelést olyan mértékben fokozzák, mint a hogy erre a nagybirtok képes volnc. Az intenziv gazdálkodás, a csatornázások, a védtöltések mind annyi terhet raknak a mi kisgazdáinkra, hogy azok képtelenek azokat elviselni. De ha el is viselik ezeket a terheket, — mert hisz tudatában vannak annak, hogy mivel tartoznak az államnak ép ugy, mint családjuknak, mivel tartoznak szolgáltatásban a községnek és a vármegyének, — mégis látják azt az óriási aránytalanságot, a mely az ő birtokuk és a nagybirtok adóztatása között előfordul. Szivesen elviseli a délvidéki gazda az óriási megterheltetést, csak az aránytalanság bántja. (Zajos helyeslés.) Ennek igazolására legyen szabad a következő adatokkal előállanom. (Halljuk! Halljuk !) Név megemlitése nélkül bátor vagyok előadni, hogy Torontál vármegyében egy 40.219 hold és 783 négyszögölnyi birtoktest 154.477 korona 45 fillér egyenes föladót fizet, a 30%-os jövedelmi pótadóval együtt. Ezzel szemben ugyancsak abban a környékben, közvetlen tőszomszédságban levő birtoktestekből összeállított, kisbirtokosok tulajdonát képező komplexum 27.560 hold és 125 négyszögölet tesz ki, ez pedig 159.753 korona 68 fillér adót fizet, vagyis a 12.312 holddal és 1292 négyszögöllel kisebb terület után 5276 korona 23 fillérrel többet fizetnek a kisgazdák, mint a közvetlen szomszédságban levő 40.000 holdas uradalom. (Mozgás.) Ezek a kisgazdák állandó panaszukkal hiába kopogtattak az elmúlt rendszer ajtaján és soha meghallgatásra nem találtak, most pedig akad egy