Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

286 W8. országos ülés 1909 január 30-án, szombaton. talanságok, a melyek mutatkoznak némely vidéken, és a melyek panasz tárgyát képezik, — joggal vagy jogtalanul, azt most nem keresem — azok alapos megvizsgálás alá fognak vétetni. Ezek alapján aztán az adó kiigazittatik és leket, hogy ezekben az adóviselési határokban eltolódások fognak beállani. Minthogy pedig a vád az, hogy a kisbii tok eddig túlságosan volt beesülve és klasszifikálva, ennek következtében az eltolódás valószínűleg a nagybirtok, irányában fog történni. (Igaz! ügy van!) És minthogy 74 millióban van kontingentálva az adó, ha a nagybirtok ebből nagyobb részt vesz ki, azt hiszem, hogy érvényesülni fog az a törekvés, hogy az adókulcs mindig lejebb és lejebb fog szállni. Azzal a váddal tehát, hogy ez a kormány a kisbirtokosok érdekét nem pártolja, hogy a nagybirtok kedvére cselekszik, az ors-ág igen könnyen szembe fog szállni, mi is igen könnyen szembe fogunk szállni, mert felvilágosítjuk a közönségünket, hogy épen ellenkezőjét látjuk annak, a mit a t. képviselő ur és talán kivüle még inkább mások bele akarnak a mi törekvéseinkbe magyarázni, hogy t. i. nekünk törekvésünk az volna, hogy beleülve a hatalomba, egyszerre a földbirtokosoknak, különösen pedig a nagy latifundiumoknak os/.togntjuk a javakat, mintha nem tudom közöttünk olyan nagy mértékben ülnének a latifundiumok tulajdonosai, ellenben azoknak a kisgazdáknak, kik a mi támaszaink, az érdekét elhanyagoljuk. Hát ez teljességgel nem áll. (Helyeslés.) Az egész javaslaton, annak egész tárgyalásán végigvonul az a gondos igyekezet, hogy bár a nagybirtokokat sem lehet végre olyan terhekkel sújtani, melyek annak exisztencziáját érinthetnék, de m/gis az igazságos és egyenlő adóviselést akként rendezzük, hogy a kisebb exisztencziák lehetőleg kiméivé legyenek, a nagyobbak pedig teherviselési képességeik arányanyában, méltányosan nagyobb terhekkel rovassanak meg. (Helyeslés.) Azt mondta egyik képviselőtársam, és ezt többen is hangoztatják, hogy miért nem járulunk hozzá a kataszternek egész újra való készítéséhez? Megvallom, hogy én a bizottságban ezt magam is szóba hoztam és a t. pénzügyminister urnak voltam bátor figyelmébe ajánlani, hogy nem volna-e helyesebb egy generális uj kataszteri felvételt elrendelni az egész országban. Engem meggyőzött a minister ur, hogy ennek a generális kataszteri felvételnek elrendelése ma nem volna időszerű. Nem volna időszerű azért, mert tényleg az az 50 millió korona költség, a mibe az uj felvétel kerülne, nagy szempont ezen kérdésben. Másodszor nem volna időszerű a miatt sem, mert a mai kataszter nem az a régi, Bach-korszakbeli kataszter, a mely miatt t. barátaim többen panaszkodtak, ez már az ujabb alkotmányos korszaknak a műve. Szabó István (nagyatádi): De ha mégis rossz! Holló Lajos: Ebben már azok a régi kedvezési tendeueziák, a melyekre a képviselőtársaim is hivatkoztak, kevésbbé feltételezhetők, mint egy régi kataszterben. De ettől eltekintve, ha mi most összes időnket és munkánkat az egész országban való felvételre fordítjuk, — nem mondom, hogy fecséreljük — ha, mint mondta a minister ur, elmegyünk a felső vármegyék erdőire, szikláira és ezt nagy apparátussal mind újra felveszszük, akkor egy olyan nagy munkát végzünk, melylyel talán kevesebb eredményt érünk el, mintha konczentráljuk összes figyelmünket és ráirányítjuk épen azoknak az aránytalanságoknak kikorrigálására, a melyek emleget tétnek és a költséget is erre fordítjuk, még pedig hatályosan, mondom, hiszem, hogy akkpr ezzel megfelelő eredményt fogunk elérni. És végre is, ha az eredmény nem elégítené ki az országot, van rá mód, hogy a generális kataszteri felvételt bármikor elrendelje. Nem lehet kicsinyelni a törvényjavaslatban tervezett kataszteri kiigazításának fontosságát, ha három tényezőt figyelembe veszünk, mely ebben az irányban kötelességét kell, hogy megtegye. Az egyik tényező maga az érdekelt közönség. Ha az illető érdekelt falusi- vagy más közönség azt- hiszi, hogy méltánytalanság és aránytalanság forog fenn, neki kell elsősorban felállni, szervezkedni, és a kiigazítást kívánni. Szabó István (nagyatádi): De ha csak a képviselőtestület kérheti, más nem. Holló Lajos: Én nem lennék defficilis ebben a dologban. Ha, mondjuk, egy helyen 100—150 birtokos írásbeli kórelme folytán lenne elrendelendő a kiigazítás, ez oly megoldás lenne, a mely könnyítené, hogy az érdekeltség panasza vizsgálat tárgyává tétessék. (Helyeslés.) A második illetékes tényező, mely közbenjárhat, a pénzügyi kormány, a harmadik a parlamentáris bizottság. A pénzügyi kormánynak is kötelessége lesz az erre alkalmas szakközegek utján mindazokat az aránytalanságokat, melyek az ország különböző részeiben mutatkoznak felülvizsgálni. Nem kell bevárni a panaszokat, az a kiváló testület, a mely most is vezeti a kataszter irányítását, máris kell, hogy ismerje ezeket az aránytalanságokat és hivatalból folytassa ezeket a terepfelvételeket tovább. (Igaz! TJgy van!) Arról a parlamenti bizottságról pedig, melyet mi, vagy más parlament ki fog küldeni, s mely remélhetőbg nem egyes társadalmi osztály képviselőiből fog állani, hanem melyben minden elem, a kisebb- és közép-birtokos és a latifundium tulajdonosa is képviselve lesz, fel kell tételezni annyi lelkiismeietességet, hogy odaállanak a kormány közegei mellé és velük együtt vizsgálják meg a helyzetet és oly irány-