Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

278 408. országos ülés 1909 január 30-án, szombaton. részénél és az egyenes adó jövedéknek túlnyomó összegénél a progresszió és a létminimum nincs meg. Pedig, konstatálni kivánom, és ez a ma már általánosan elismert elv, a melyet az összes közgazdák Leroy-Beaulieu után elismernek és elfogadnak, t. i. az, hogy a létminimum megállapítása és a progresszió inaugurálása tulajdonképen nem kedvezés a kisembereknek, nem protegálása azoknak, mint a hogy azt itt folyton hangoztatták, hanem tulajdonképen egy igazságtalanságnak és viszásságnak megszüntetésére szolgáló nagyon gyenge eszköz, nevezetesen annak a viszásságnak megszüntetésére szolgáló eszköz, hogy a legalsóbb, a legszegényebb néposztályok ma a közterhek legnagyobb részét viselik a közvetett, a fogyasztási adók utján. A j:>rogresszió és a létminimum csak arra való, hogy némi egyensúlyt hozzon be abba, hogy a legmagasabb osztályok ne fizessék a legkevesebb adót és a legszegényebb osztályok a legtöbb adót. Én az előzőkben kimutattam, hogy a nagyjában 320 milliónyinak vett egyenes adójövedelemből 40 millió koronánál, tehát elenyésző csekély mértékben, alkalmazza a ministerehiök ur a progressziót és a létminimumot ; de még ha az egész vonalon és egész terjedelmében alkalmazná is. még akkor sem volna alkalmas ez az adóreform az összes fogyasztási adók által okozott viszásságok és igazságtalanságok enyhítésére, — mert megszüntetésére semmiképen sem volna alkalmas — hanem annak az egy igazságtalanságnak megszüntetésére sem alkalmas, a melyet a múlt évben egy csapásra követtek el a legszegényebb néposztályon akkor, a mikor a legszegényebb néposztály terhét a szeszadó felemelésével egyszerre negyven millióval emelték. Ezt be fogom bizonyitani. Ha összeszámítom mindazokat a tételeket, a melyeket a t. ministerelnök ur beszédében fölsorolt mint olyanokat, a melyekkel a kisemberek adóterhe e reform folytán enyhittetik, ha a II. osztályú kereseti adó megszüntetéséből származó, gondolom 11 vagy 10 millió adócsökkenést veszem, ha veszem az I. osztályú kereseti adó megszüntetéséből, az iparosadó, a létminimum és progresszió révén származó enyhítéseket, a melyek a legszegényebb néposztályokat illetik: ezek összesen sem tehetnek többet 20 milliónál. (Mozgás és ellenmondás. Wekerle Sándor ministerelnök helyeslőleg int.) Egy-két millióval lehet több vagy kevesebb, de nagyobb különbség semmiesetre sincs. E szer'nt az egész enyhítés, a mely e javaslatban a legszegényebb osztályra nézve foglaltatik, maximálisan 20 millió, míg a múlt évben, mikor a fogyasztási adókat, a szeszadó emelésével, a melyből egyetlen egy nagytőkés, bankár, nagybirtokos egy fillért sem fog fizetni, egyszerre 40 millióval növelték, ugyanennyivel emelvén a legszegényebb néposztály adóterhét. Lehet-e ily körülmények közt joggal, igazsággal állítani, hogy ez az adóreform a szegény ember érdekében készült, a kis exisztencziák, kisiparosok, kisgazdák érdekeit tartja szem előtt ? Azt hiszem,, ezt teljességgel nem lehet. De konstatálni kivánom, hogy azokon a tereken is, a melyeken nem a kisember megszorítására és burkolt megterhelésére gondoltak, de más körök megterhelésére, ott is végeredményben a nyerget ütve a szamarat; találták el, és megint csak a legszegényebb néposztályok, a bolond kisemberek terhét emelik, a kik elhiszik azokat a frázisokat, a melyeket folyton hallani az országban, hogy ez az adóreform a kisembereknek szól. (Mozgás.) Ertem itt a tőkekamatadó emelésére vonatkozólag a pénzügyi bizottság által elfogadott módosítást. Jól tudom, hogy a mikor a pénzügyi bizottság ezt az adótételt emelte, akkor előtte nem a kisemberek nagyobb megterheltetése lebegett, hanem a zsidókon akartak egyet ütni, a mennyiben a tőkét zsidópénznek ismerik, (Mozgás.) holott ki van mutatva és helyesen mondja Szajjpanos bátyám, hogy a zsidó tőkéjét nem szokta elhelyezni kamatra a bankban, (Mozgás.) hanem a mint Búza Barna t. képviselőtársam is emiitette, a legkisebb emberek, a legszegényebb exisztencziák, cselédek, napszámosok, kisgazdák, kisiparosok azok, a kik megtakarított pénzüket minimális összegekben helyezik el a takarékpénztárakban. Ezeknek a kisexisztencziáknak a pénzéből, a mint Búza Barna t. képviselőtársam mondotta, 1400 millió van elhelyezve különböző takarékpénztárakban és ezeknek adóját emelte a pénzügyi bizottság 5%-kal. Kérdem, hogy lehet-e ezt igazságosnak nevezni és lehet-e jóhiszeműnek nevezni — mert Buga Barna t. képviselőtársam jóhiszeinűségről beszélt — azt az érvelést, hogy egy-egy kisembernek, ha 200—300 frtja van a takarékpénztárban, tőkekamatadója csak 20—30 fillérrel fog emelkedni ? Megengedem, hogy egy-egy embernek adója- nem fog többel emelkedni, de 1400 milliónak megfelelően az összes tőkekamätadó okvetlenül 2

;

5 millióval emelkedik, és konstatálom, hogy itt

:

is, a hol nem a kisembert akarták szorítani, hanem más társadalmi rétegeket, megint a kisemberekre sújtottak le, és az ő adójukat emelték 2 és fél millióval. De ha mindabban, a mit itt elmondtam,igazam nem volna, ha ez az adóreform tényleg megvalósítaná a progressziót, a létminimumot, a mint hogy ezt nem teszi, még akkor sem szolgálhatna ez az adóreform nemcsak arra, hogy igazságos és arányos adórendszert létesítsen, de ..még arra sem, hogy a létező visszásságokat megszüh

: tesse. Én t. i. annak a meggyőződésemnek adok kifejezést és ezt bizonyítani is tudom. Azt állítom én. hogy Magyarországon igazságos és arányos adózás a pótadók reformja nélkül el nem képzel--_ hető. A legnagyobb, a legképtelenebb abszurditás, Magyarországon ezekben van. És ne méltóztassék azt gondolni, hogy a pótadók valami igen csekély-. és jelentéktelen kontingensét képezik az egyenesadóbevételnek, mert épen ezen javaslatoknak indokolása szerint a pótadók összege körülbelül 80 mii-