Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

274 £08: országos ülés 1909 jauuár 30-án, szombaton. javaslatok megalkotásánál követni óhajtott, többé fentartani nem tudta, ugy, hogy a végén ezek a törvényjavaslatok kvázi — bocsánat a talán kissé erős kifejezésért, — a megalkuvások torzszülötteivé lettek. Én elismerem, hogy az alkotmányosság és a parlamentarizmus nem egészen alkalmas arra, hogy ideális, abszolút jóságú törvényeket alkosson •; megengedem, hogy a parlamentek által alkotmányos formák közt alkotott törvények rendesen megalkuvásnak és megegyezéseknek, komjxromisszumoknak eredményei szoktak ugyan lenni, de igenis, elengedhetetlen mindamellett az, hogy a messze kiható jelentőségű törvényalkotások bizonyos törekvésekből induljanak ki és azokat minden megalkuvások és megegyezések mellett is betartsák. Már most, ha nézem ezeket a törvényjavaslatokat, a melyek itt szőnyegen vannak, akkor valóban nehézzé válik megállapitani azt, hogy tulajdonképen melyek azok a törekvések, melyek azok az intencziók, a melyek a t. ministerelnök urat és a pénzügyi kormányt azok megalkotásában vezették ? T. ház ! A ki Wekerle Sándor ministerelnök ur tegnapelőtti beszédét hallotta, képtelen árra, hogy annak hatása alól szabaduljon. A t. ministerelnök ur ezúttal is bebizonyította azt. hogy ő a számok tudományának és az ékesszólásnak egyaránt mestere." Ezek a jeles tulajdonságok csak ritkán egyesülnek, a miként ritkán találni asszonyt, a ki szép és okos legyen egyszerre. De a mint a szép és okos asszonyok a legveszedelmesebbek és leghamisabbak szoktak lenni, (Derültség.) azonképen az ilyen ékesszóló tudománytól a leginkább kell óvakodni. Ezt bizonyítja a t. ministerelnök ur tegnapelőtti beszéde is, a melyben ő igen ügyesen tudta elpalástolni azt, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak épen az a nagy hibájuk, a melyet erényének szeretett volna feltüntetni, t. i., hogy ez nagy, uj konczepczió volna, a mely uj törvényalkotással, uj adózási rendszerrel, a modern j)énzügyi elveknek megfelelő reformmal ajándékozza - meg az országot. Épen ez hiányzik a javaslatokból, mert ezek nem uj konczepcziót jelentenek, hanem jelentik, megengedem, haladó irányban való megfejelését a régi adótörvényeknek, olyan megfej élését, a mely a legkirívóbb régi hibákat talán orvosolja, de azokkal a modern adózási elvekkel, a melyeket ma külföldi államokban találunk, a magyar népet nem ajándékozza meg. A modern pénzügyi tudomány tul van azon, hogy az adótörvények és az adórendszer egyedül az állam pénzügyi szükségleteinek előteremtésére szolgáló eszköz legyen. Az adórendszer eszköz a kormány és az államhatalom kezében arra, hogy befolyásolja az ország egész társadalmi, gazdasági, .szocziális fejlődését. Az adótörvények segítségével az állani egyes társadalmi és gazdasági rétegeket felemelhet, fellendíthet, másokat pedig elnyomhat .és fejlődésüket alákötheti, az adótörvényekkel AZ.állani megállapíthatja azt, hogy egy bizonyos társadalmi rétegben, bizon}^ gazdasági ágban milyen legyen a standard of life, milyen életmód honosodjék ott meg. Csak egy példát hozhatok fel ebből a reformtervezetből, a mely jellemző arra, hogy a t. kormány azt a nagy, fontos gazdasági és politikai elvet, hogy a nép legalsó rétegeit kulturálisan fejleszteni kell, mennyire vette figyelembe. A házosztályadó megállapításánál a t. kormánynak egyik igen érdekes működése, a melyre még leszek bátor visszatérni, az volt, hogy a minimális adótételt felemelte. Az egy lakrészben lakó emberek adója, a mely eddig az első fokozatban 2 K 40 fillér volt, az uj adótörvény által 3 K-ra emeltetett. Ez bizonyosan annak a humanizmusnak kifolyása; a mely a t. pénzügyi kormányt ennek a törvénynek megalkotásánál vezette. De ez nem elég; t. ház. Ez a reform a két lakrészben lakók házosztályadóját, az egy lakrészben lakókéval szemben, duplájára emeli. Az első fokozatban, 3 K-val szemben, a két lakrészben lakók házosztályadója 6 K-ban van megállapítva. Ezzel, t. ház, a kormány és az államhatalom a szegény lakosság, így különösen a~ falusi lakosság nagy tömegeit arra fogja kényszeríteni, hogy egy dohos helyiségben — a mint az, sajnos, ma is sok helyütt van —- jószágaikkal, gyermekeikkel, felnőttekkel, cselédekkel együtt igyekezzenek meghúzódni, mert a házosztályadó, ha két lakrészben laknak, épen a duplájára emelkedik, így befolyásolhatja az államhatalom a gazdasági élet fejlődését. : Erre természetesen vannak más érdekes példák is. így a létminimum kérdése, a melyről tudjuk, hogyha az pl. 1200 koronában állapittatik meg, akkor ez annyit jelent, hogy a standard of life a. legszegényebb embereknél 1200 koronáig fog menni. Eddig az összegig bátran fognak költekezni; ennek megfelelőleg fognak keresni is, mert tudják, hogy eddig adómentesek.. Ezen az összegen felül alig fog emelkedni a kereset, mert az adófizetés kötelezettsége erős motívum lesz arra, hogy ne igyekezzenek többet keresni és többet költeni. (Mozgás.) Már most. t. ház, ha az ilyen fontos misszió szempontjából, a mit egy helyesen vezetett adóreform áz állam gazdasági, társadalmi és szocziális fejlődésére gyakorolhat, vizsgáljuk ezeket a sző:nyegen forgó javaslatokat, akkor joggal kérdezhetjük magunktól, hogy milyen czél, milyen szándék lebegett hát e javaslatok megalkotásakor a t. kormány előtt ? Vájjon a gazdag lakosságot vagy a szegényét, a városit vagy a falusit, az intelhgencziát vagy a pórnépet, a kézműves' osztályt vagy pedig az előkelőbb társadalmi osztályokat akarta-e a kormány támogatni, segíteni, esetleg elnyomni ezekkel a törvényjavaslatokkal ? Ebben a tekintetben semmi néven nevezendő irányelvet nem találunk a törvényjavaslatokban. :.'.' Halljuk állandóan azt a kijelentést,— és ezzel az országot is megtöltötték — hogy ez a törvény tulaj donképen a kisemberek érdekét szolgálja és azoknak akar kedvükben járni. Hát. engedelmet