Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

270 W8. országos ütés 1909 j házban. Az előadó előterjesztette a vármegyék és városok kérvényére vonatkozólag a kérvényi bizottság javaslatát, a mely szerint a kérvényi bizottság megállapítja, liogy a törvényhatóságoknak a Fejérváry-kormány és különösen Krístóffy József és Bihar Ferencz ministerek elleni panaszaikat tárgyazó kérvényeiben az 1848 : III. t.-cz. 32. §-ában körülirt törvényszegések és mulasztások soroltassanak fel. Erre való tekintettel, és minthogy a megtorlás iránti javaslatok megtétele kizárólag a képviselőház szuverén jogkörébe tartozik, a kérvényi bizottság azt javasolja, hogy (olvassa) : »A képviselőház azzal az utasítással adja ki a kérvényeket az igazságügyi bizottságnak, hogy az egyéni felelősség megállapítása mellett a megfelelő megtorlás iránti érdemleges javaslatát terjeszsze mielőbb a képviselőház elé és javaslatában terjeszkedjék ki a Fejérváry-kormány. illetve a ministerek által a kérvényekben felsoroltakon kívül elkövetett törvénysértésekre és mulasztásokra s arra is, hogy a törvényhatóságok önkormányzati jogán elkövetett sérelmek az 1886 : XXI. t.-cz. 19. §-a szerint a képviselőház által orvosoltassanak. Ennek megtörténte után pedig a kérvények adassanak ki a belügyministernek, hogy annak tartalmát a törvényhatóságok önkormányzati jogkörének kiterjesztése és biztosítása tárgyában mielőbb előterjesztendő törvényjavaslat előkészítésénél vegye figyelembe.« A háznak ezen az ülésén, a mely 1906 Julius 7-én tartatott meg, az előadó után felszólalt Olay Lajos képviselő ur és egy tüzes beszédben indítványozta, hogy ne a kérvényi bizottság javaslatát fogadja el a ház, a melylyel nincs eléggé megtorolva a darabantok bűne, hanem határozza el a darabantoknak vád alá helyezését; s egyszersmind mindazon tisztviselők megbüntetését, hivatalos állásuktól való elmozdítását, a kik a darabontkormány alatt szolgálatot tettek. Erre felszólalt Wekerle Sándor ministerelnök és Olay Lajos indítványa ellen tiltakozva, azt mondotta, hogy a tisztviselők megbüntetéséről nem lehet szó, mert hisz csak a kormány tartozik parlamenti felelősséggel, a képviselőház a kormányt felelősségre vonhatja. A ministerelnök ekkor tartott beszédéből csak egy pár sort idézek. Azt mondotta a ministerelnök ur (olvassa) : »A ministerek vád alá helyezésének mértékét a t. háznak bölcsesége fogja megállapítani.« Egy másik helyen pedig azt mondja (olvassa) : »Kérem a t. házat, hogy arra szorítkozzék, a miben a közvetlen intézkedés a ház hatásköréhez tartozik, vagyis a ministeri felelősség és a vád alá helyezés kérdésének elbírálására, s ennek alapján a magam részéről is ajánlom a kérvényi bizottság javaslatának elfogadását«. A ministerelnök urnak 1906. Julius 7-iki nyilatkozatát azért idézem, mert ebből világosan kitűnik, hogy még Julius 7-én sem tájékoztatta a kormány a nemzetet a királylyal kötött paktumról. A paktumban ugyanis, a mint később kitudódott, a 6. pont a következőkép rendelkezik (olvassa) : »Az anyagi felelősség alóli felmentés ugy a Tisza-, ianuár 30-án, szombaton. mint a Fejérváry-kormány részére. A: képviselőház élni fog jogával, hogy az említett kormányok politikai tényei felett elvi természetű határozatot h ózzon.« Mikor ezt a paktumot ismertette 1908. deczember hó 11-én Polónyi Géza t. képviselőtársam, az erre a beszédre adott feleletben a ministerelnök ur kijelentette, hogy neki semmi kifogása sincs az ellen, hogy a Fejérváry-kormány ténykedései megbélyegeztessenek, csak arra kéri a házat, hogy a megbélyegzés kifejezései a ház méltóságának megfelelőek legyenek. Azonban 1906. Julius 7-én a ministerelnök ur még nem mondotta meg köteles nyíltsággal a képviselőháznak azt, hogy szó sem lehet a Fejérváry-kormány vád alá helyezéséről, miután a kormány a nemzetnek ezt a jogát, ezt a feltétlenül törvényes és alkotmányos jogát feladta. Hogy milyen más volt akkor a hangulat, hogy milyen izzó volt a darabontok ellen a gyűlölet, ennek a legerősebb bizonysága — legalább az én lelkemben — az, hogy mikor én ebben a házban az első beszédet tartottam, 1906. évi Julius hó 9-én, mikor a trónbeszédre adandó feliratot tárgyaltuk, beszédem arra irányult, hogy a darabontokat meg kell bélyegezni, hogy őket vád alá kell helyezni, s akkor még a képviselőház többsége, a mely nem tudta, hogy a vád alá helyezési jogról a kormány lemondott, egyhangú helyesléssel és éljenzéssel honorálta erre vonatkozó felszólalásomat. Szomorú tünete az az. időnek és harmadfél esztendő politikai történelmének, hogy a gyűlöletnek az a nagy tüze lelohadt, hogy ma már nem látom azt az igazi elkeseredést; hogy harmadfél esztendőn keresztül aludt a darabontok vád alá helyezésének kérdése, s méltóztassanak elhinni, hogy ez is igen sokban hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetben megingott, meglazult a hit a mostam rendszer működése iránt, mikor azt látta, hogy azt a legelemibb kötelességét, hogy a bűnösök megbüntetését még paktumos formájában a kormány még a megbélyegzés formájában sem teljesítette. A kérvényi bizottság javaslatát a ház 1906 Julius 7-én egyhangú lelkesedéssel elfogadta, és áttétettek a kérvények és az iratok az igazságügyi bizottsághoz. Az igazságügyi bizottság e kérdéssel több ülésen foglalkozott, a mig végre 19Ö6 november 21-én tartott ülésében eljutott addig, hogy meghallgathatta az e kérdésben előadónak megválasztott Visontai Soma t. képviselőtársain véleményét, javaslatát. Minthogy nem tudom, hogy indítványomat a t. ház elfogadja-e, minthogy nem tudhatom, hogy elfogadják-e a Visontai Soma t. képviselő ur által szerkesztett előterjesztést ~— a melynek alapelvével nem értek ugyan egyet, mert magam részéről feltétlenül a vád alá helyezést követelem, a nemzet e jogának elalkuvásába bele nem egyezem, de elismerem, hogy a kormány álláspontjából, a megbélyegzést véve irányadóul, a megtorlás ezen határáig menve, Visontai Soma munkája, elaborátuma igazán hazafiasnak, lelkesnek, érté-