Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-407

407. országos ülés 1909 január 29-én, pénteken. 259 daiinaik, de ha nem adnak azoknak kifejezést, csak nem lehet kívánni, hogy a nélkül is tudomást szerezzen róluk a kormány és siessen megnyugtatásukra, hacsak nem olyan könnyen megnyugtatható természetűek, mint Nagy Sándor t. barátom, kit a minister ur egyetlen felszólalása teljesen megnyugtatott és az adóreform ellenzőinek sorából átvitt az adóreform leghivebb barátai közé. T. képviselőház ! A ministerelnök ur tegnapi beszédében külföldi államoknak példájára való hivatkozással igyekezett igazolni a mi adóeljárásunk helyességét, egyszersmind a mi adókulcsunknak méltányos mértékét. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy ha nálunk a kereseti adó olyan lenne, mint Francziaországban, hol 3—3%%, vájjon mi az ottani eljárás mellett is elfogadnók-e ezt az adókulcsot a mi 4 és 5%-os adókulcsunk helyett ? Hát t. ház, ennél rosszabb, inkvizitóriusabb eljárás sehol nincs. Afranczia eljárás a kényszerbevallás terén világért sem megy olyan messzire, mint Wekerle Sándor javaslata, és mikor ilyen kérdést koczkáztat meg a ministerelnök ur, akkor ezt azon tudatban teszi, hogy senki sem veszi a fáradságot hogy utána nézzen, milyen Francziaországban a közadók kezelése és kivetése körül az eljárás. Ugyanigy dobálózik Németország és Ausztria példájával, azt mondván, hogy ott is szigorúbb az eljárás. Mikor azután egyik közbeszólásból kitűnik, hogy ott a tanút nem díjazzák, akkor azzal igyekszik ezen közbeszólás élét elvenni ä ministerelnök ur, hogy azt mondja, hogy a tanudij a közönséges napszámkereset lesz, mert ő fogja azt megállapítani. Ez a törvényjavaslat így majd egy uj osztályt fog az adókezeléssel teremteni, a hamis tanuknak osztályát, kiknek tanuzási dijból telik a mindennapi kenyérre. (Zaj.) A törvény szerint jelentkeznie kell csak a tanúnak és elfogadják, sőt rögtön díjazzák is a tanú vallomását. Már most tessék elképzelni, hogy mikor bizony igen sok ember alatt megingott az erkölcsi talaj, milyen könnyen fogja magát az, a kiben nem valami erős az erkölcsi érzés és lelkiismeret, csábittatni ilyen bűnös területre és vállalkozni tanuzásra, mikor hamis tanuzásért sem lehet baja, mert nem mindig tényekre fog vallomást tenni, hanem össze-vissza fog beszélni, mert csak az a czélja, hogy díjazzák. Sehol a tanukat így nem díjazzák és nálunk is csak az erdei kihágásoknál van még meg, hol egyszerűen megjelenik az őr a hatóságnál, a szolgabírónál, bejelenti a kihágást, az ő vallomása alapján ellenbizonyiték nélkül Ítéletet hoznak és egyszerűen napidijat kap a vallomásáért. Ez az immoralitás törvénybe való bevitelének a következménye. A ki adómorált akar, annak nem szabad a hamis tanukat megfizetni, még napszámosi díjazással sem. T. ház! Azok a kényszereszközök, melyek rendelkezésére állnak majd az adókivető bizottságnak, mind egyenesen az adómorál ellen irányulnak. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy kötelezhet akárkit a könyvek felmutatására, hogy ha a nyereség- és veszteségszámla aggályosnak mutatkozik. Az illető tehát ki lesz téve annak, hogy ha egy ellensége ül abban a polgári zsűriben, a mint Nagy Sándor nevezte a bizottságot, hogy kétségbe vonják vallomásának valóságát, meghazudtolják és kényszeritik könyvei felmutatására azért, mert a zsűri véleménye szerint aggályos a felmutatott nyereség- és veszteségszámla. Ezek a törvényjavaslatok ilyképen Magyarországot fináncz-állammá teszik. Fináncz lesz Magyarországon az ur a házakban, akkora nagy lesz a hatalma a fináncznak, annyi zaklatásnak lesz kitéve az adózó polgár, hogy ezzel a kivándorlást fogják előmozdítani Magyarországon. : Nem ilyen törvényjavaslatot várt ez az ország azoktól a koalicziós pártoktól, melyek többségét a függetlenségi és 48-as párt alkotja és én nem hiszem, hogy lenne egyetlenegy függetlenségi és 48-as képviselő, a ki szivére tett kézzel azt mondhatná, hogy ezen törvényjavaslat magában foglalja a függetlenségi és 48-as pártnak a múltban hirdetett elveit. Ha valaha, hát most lett volna az ideje megalkotni egy igazán becsületes adóreformot. (Igaz ! Ugy van !) a mikor többségben van a függetlenségi és 48-as párt, a mikor birja az ország többségének bizalmát. (Igaz.' Ugy van! balfélől.) Nekem nagy örömömre szolgált volna, hogy ha támogathattam volna egy igazságos adójavaslatot, mert én nem néztem ezeket az adó javaslatokat pártpolitikai szenrpontból, hanem egyedül az igazság szempontjából bírálom meg azokat és én nem hiszem, hogy egyetlenegy ember akadna, a ki minden mellékkörülménytől eltekintve, nyugodt lélekkel állithatná, hogy az adójavaslatok ezen komjílexuma kielégíti az ország közvéleményét. Most még nem nagy a tiltakozás és a felháborodás, hanem majd ha átmegy a gyakorlati életbe, mikor majd látni fogják, hogy emelkedett az adó, milyen zaklató az adóeljárás, akkor látni fogják, mily szerencsétlen alkotást emeltek törvényerőre. A mi a tőkekamatadót, a betétek, értékpapírok, adóját, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját illeti, ezekre vonatkozó megjegyzéseimet a maguk helyén a megfelelő javaslatoknál fogom elmondani. Most még csak az adókezelésre vonatkozólag fordulok egy kéréssel a pénzügyminister úrhoz. A magyarországi jegyzők egyesületének vezetősége memorandumban fordult a kormányhoz, s a népképviselőknek is elküldötte azt, kérve, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál vigyük keresztül azt a módosítást, hogy a kényszerbehajtás alól a községi jegyzők felmentessenek. Ezt nagyon szépen megindokolják. Miután a jegyző az adók kezelésével van megbízva, ugyanakkor az adók behajtásával nem foglalkozhatik. Lehet, hogy épen az adóbehajtással van elfoglalva és igy az önkéntesen hozott és befizetni szándékolt adót nem veheti át, mert nincs a hivatali helyiségben. Másfelől jól tudjuk, hogy a községi jegyzők vállaira meglehetős sok teher nehezedik, majdnem minden egyes törvény ir elő funkcziót, a melyet a jegyző33*