Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-406
kOG. országos ülés 1909 január 28-án, csütörtökön. 239 mindig a progresszív földadót követelte! (Zaj. Ellenmondás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Wekerle Sándor ministerelnök és pénziigyminister: Ingatlan után a progresszió (Halljuk ! Halljuk!) csak ott foglalhat helyet, a hol az ingatlan használata egyúttal a fokozottabb adózó képességnek az ismérve is, pl. a lakásnál ott, a hol az illető maga használja a lakást, mert a nagyobb, kényelmesebb lakásnak használata ilyen esetben egyúttal fokozottabb teherviselési képességre is vall. Ez a progresszió nyilvánul a házosztály-adónál, sőt talán fokozottabb mértékben, mint kellene. Messzebbmenő progresszióról szó már nem lehet. Minél kisebb valamely ingatlan, annál jelentősebb az a személyes befolyás, a melyet a gazdálkodó gyakorol az ingatlan jövedelmére. (Helyeslés. Igaz t TJgy van !) Nem az ingatlan képezi a teherviselés alapját, hanem az, hogy mi az illető összjövedelme. A gazdasági mellékhaszonvételek pl. a birtok fokozódásával mindinkább elenyésznek. Felhivom a t. ház figyelmét arra, hogy épen a gazdasági mellékhaszonvételekből, a milyen a baromfitenyésztés, a tojás stb., annyira fokozódnak — igen helyesen — a bevételek, hogy majdnem felérnek a kivitelt illetőleg a szemtermelés eredményével. Mikor tehát kétségbevonhatatlan, hogy ezek a mellékhaszonvételek a birtok növekedésével mindinkább apadnak és relatíve a birtok kisebbségével növekednek, akkor ez az a progresszivitás, a mely önmagától a gazdasági fejlődésnél fogva érvényesül. Ezt azonban külön tárgyi alapon még progresszívebbé tenni, ellenkeznék nemcsak minden felállított tantétellel, hanem a gyakorlati élet igazságaival is. (Igaz ! TJgy van !) A felhozott példák is kétségtelen bizonyítékai annak, hogy a földbirtok növekedésében magában van benn egy bizonyos progresszió. (Igaz I ügy van I Élénk helyeslés.) A házadónál, nem tagadom, hogy ez a legterhesebb reáladónak. Ezt már az indokolásban is felemiitettem. Igyekeztem ug}'an némi mérsékléseket létrehozni, de ezek nem mennek olyan messzire, mint kívánnám, ugy hogy ez az adó igen terhes. Igyekeztem leszállítani oly képen, hogy a béradó százalékát egyes vidéki helyeken 15-ről TI-re mérsékeltem, sőt kisebb helyeken 9-re, a fővárosban pedig 17.6-ról 17-re ; de nem tagadom, hogy ez még mindig olyan terhes, hogy viszonylag jobban terheli az adó alá eső jövedelmet, mint a földadó és a többi adók. S ha keressük az arányt a különböző foglalkozások és jövedelmi ágak között, a házadót kell a legterhesebbnek találnunk. Miért ajánlottam hát ezt a tételt ilyenformán ? Mert ennek a jövedelemnek a biztonsága és a likviditása a legvalószínűbb valamennyi forrás között, s mert ennél a jövedelemnél részint természetes, részint olyan jogosulatlan növekedést és emelkedést látok, hogy ennél a magasabb adótétel is elviselhető. Mindazonáltal terhesnek vélem a javaslat ereszét, s magam javaslatot akarok tenni a tekintetben, hogy itt a fővárosban,valamint azon vidéki városokban is, a melyek 15% adó alá esnek, ezen adó száztólija 1%-kal leszállittassék. (Helyeslés és taps.) Polónyi Géza : Ez legalább valami, bár nagyon kevés. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Én azért hoztam a javaslatba eredetileg a magasabb százalékot, (Zaj.) mert tisztában voltam azzal, hogy épen ezen oldalról leszek a legnagyobb ostromnak kitéve, tehát az általam véglegesnek tekintendő engedményt csakis az itteni tárgyalás során kívántam érvényesíteni, gondolván, hogy így meglesz az arányos teherviselés a különböző foglalkozási ágak között. A házadó, igaz, a legterhesebb szolgáltatást képezi, annyira azonban nem megyek, mint Polónyi Géza képviselő ur, a ki ugy tünteti fel, mint hogyha Bécsben az a házadó nem tudom én mennyivel kedvezőbb volna, mint nálunk. A t. képviselő urnak adatai egy kissé tévedésen alapulnak. Ha ő a házadót veszi, a mint az Ausztriában van, — ő különben Bécscsel kívánta a fővárost összehasonlítani, tehát én is ezen a téren maradok — ma Bécsben 15% vonható le fentartási és értéktörlesztési %-ul, s a fenmaradó összegtől 26 ä / 3 % fizetendő. Ha ezt átszámítom és hozzászámítom azon pótlékokat, a melyek ma Bécsben vannak és a melyek 57%-ot tesznek ki, — t. i. az alsóausztriai Landeszuschuss 37% és a városi pótlék 27% — együtt tehát 57%-ot hozzászámítom, akkor kiderül, hogy Bécsben ma 25.35% az az adó, a melyet fizetnek. Ha pedig az uj javaslatot méltóztatik venni, akkor Bécsben 22.6% lesz, nálunk pedig — hozzászámítva mindent, 40%-ot és nem a mai 33%-ot — kijön 23.8%. Ha pedig most enyhítem 1%-kal, akkor Bécscsel teljesen egyforma alapon állunk. Polónyi képviselő ur jónak látta az ipar és kereskedelem védelmére is felállani és azt mondani, hogy az ipart és a kereskedelmet érinti különösen ez a házadó, már pedig mi nem állhatunk e részben rosszabbul mint Ausztria, mert így iparunkat és kereskedelmünket nehezebb helyzetbe hozzuk. (Halljuk I Halljuk !) A t. képviselő ur csak egyet felejtett el: hogy nálunk ugy a gyári, mint az ipari czélokra szolgáló gyári és hasonló épületek teljesen adómentesek, Ausztriában pedig azokat felbecsülik és értékük 3%-a után megadóztatják ép ugy, mint a többi házakat. Ez a kis csekélység teszi épen indokolttá, hogy ha az ipar és kereskedelem nevében igazságot akar szolgáltatni, akkor szolgáltassa nekem is azt az igazságot, hogy nálunk ezek az épületek adómentesek, ott pedig ezek is adókötelesek. (Helyeslés.) A házadónál még felemlítette Vázsonyi Vilmos képviselő ur a kültelkek adókedvezményét, hogy t. i, a kültelkeknek adókedvezményt adjunk, ugy az adószázalék, mint az adómentesség tekintetében is — vagy talán ezt egy másik képviselő ur hozta fel. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy az adómentesség megadásának a házbérek mérséklésére közvetlen befolyása nincs. De befő-
