Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-406
230 406. országos ülés 1W9 január 28-án, csütörtökön. nek az eddigi bevallási rendszer mellett, mint 2 és fél százaléknak. (Élénk helyeslés.) Sándor Pál t. képviselőtársam jóhiszeműségét legjobban illusztrálja, hogy itt felsorolja hosszabb adatokban, hogy a nagybirtok és a kisbirtok mennyi adót fizet, de mikor a nagybirtokok adóját felsorolja, csak az egyenes állami adót veszi, ellenben mikor a kisgazdák adóit felsorolja, az összes pótlékokat beleveszi, még a kutya-adót is, hogy minél nagyobb ellentétet tudjon kihozni a kis- és nagybirtok között. Sándor Pál: Ez nem áll! Laehne Hugó: Azt sem tudom, mi köze a birtok-statisztikának az adójavaslatokhoz. Hosszú adatokat sorol fel a képviselő ur, hogy az utóbbi 20—30 évben mennyi birtok ment holtkézre, mennyi birtokot vett az állam, mennyit gyarapodott a nagy- és a középbirtok. Méltóztassék megengedni, hogy én ezen adatokat még egynéhánynyal kiegészítsem. Ha már arról beszélünk, hogy mennyit gyarapodott a nagybirtok, méltóztassanak megengedni, hogy itt felsoroljam azt is. mennyi birtok került kereskedő- és iparoskézre. (Halljuk! Halljuk l) kz utolsó 20 évben, 1880-tól 1900-ig merkantil-kézre került 100 holdon felüli birtok 1,700.000 katasztárlis hold, 100 holdon aluli birtok 1,900.000 katasztrális hold. Azonkivül, ha még hozzávesszük, hogy mint bérlők 2,800.000 katasztrális holdat birnak üzletemberek, kereskedők, iparosok, tehát merkantilisták, konstatálhatjuk, hogy ma a szabadforgalmi birtokból 6,400.000 katasztrális hold van merkantilkézben. Méltóztatnak tudni, hogy a szabadforgalmi birtok 34 millió katasztrális hold, tehát egyötöde a szabadforgalmi birtoknak ma merkantilkézen van. (Mozgás. Zaj.) A t. urak ép ugy jártak ezzel, mint a kivándorlással. Ott is azt hangoztatták, hogy a nagybirtok, a kötött birtok okozza a kivándorlást és egy pár héttel rá kisült a képviselőházban, hogy a kivándorlásnak az az oka, hogy egyes üzérek meg nem engedett hasznot akarnak húzni a kivándorlás közveti téséből. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Itt is kisült, hogy a birtokeloszlás nem oly egészségtelen, nem oly rossz;, a mint azt Beck Lajos t. barátom a kivándorlási törvény tárgyalásánál bebizonyította. A középbirtok, igaz, nagyon megfogyott, de ha tekintjük a külföldi államokban a kisbirtok arányszámát, az eloszlás nem oly kedvezőtlen, mert Németországban, Francziaországban, a melyekre épen a képviselő ur hivatkozott, a kisbirtok átlaga alig múlja felül a 8 katasztrális holdat, ugy mint minálunk. Itt arról beszélni, hogy a kisbirtok kevesbedett a nagybirtok javára, teljes lehetetlenség, mert az nem tételezhető fel, hogy a nagybirtokos, a holtkéz időleges tulajdonosa kisbirtokot fog vásárolni. Azt hiszem, azt sem fogja a képviselő ur hangoztatni akarni, hogy azok a kis exisztencziák talán azért mentek tönkre, mert sok adót fizettek. Nem azért mentek tönkre, hanem azért, mert sok kamatot fizettek, (Igaz ! Ugy van! balfelől.) mert mindenféle uzsora dívott és a rossz közigazgatás mellett a szomorú közgazdasági viszonyok tették tönkre a kisgazdát és forgatták ki kis birtokából. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A t. képviselő ur teljesen elhallgatja az ő érvelésénél, hogy a pénzügyminister ur megígérte, hogy a kereseti adót kontingentálni fogja és pedig olyformán, hogy körülbelül a mai kereseti adóbevétel lesz a kontingens, s azután bizonyos progreszszivitásnak lesz tér engedve, a hol két százalékot helyez kilátásba. Ha azután adótöbblet lesz, ez a kereseti adó leszállítására fog fordíttatni. A kereseti adó kontingentálását mi is helyeseljük és örülünk neki, mert mi lesz az eredménye ? En nem hiszem, hogy az a pénzügyi közeg, hogy ha egyszer a kontingenst megszerezte, azzal fog foglalkozni, hogy kis exiszteneziáknál fog tovább kutatni és adóalapot keresni, hanem ellenkezőleg a nagy jövedelemre, a nagy keresetre fogja a súlyt helyezni és itt is bizonyos progresszivitás fog beállani, ugy hogy a nagykereskedő, a nagyiparos jobban lesz megadóztatva mint a kiskereskedő, a kisiparos. Én is szedhettem volna össze adatokat és akkor bebizonyíthattam volna, hogy az a falusi kiskereskedő aránylag jobban van megadóztatva, mint az a nagykereskedő és az a kisiparos sokkal jobban, mint a nagyiparos. A t. képviselő ur az ő ellenmondásában annyira megy, hogy egyik helyen szemére veti a kormánynak, hogy a kisemberért nem tesz semmit, a másik helyen az ellenkezőjét mondja. Azt mondja (olvassa) : »Ez nem az az igazságos adójavaslat, a melyet az ország egy Wekerlétől elvár, a ki a progresszív alapnak volt barátja és hirdetője és mégis meghagyta a kisbirtokosságot abban a nyomorban, a melyben ma van és a mely nem engedi őt fejlődni.« Azután felszólalása végén nagy elismeréssel szól arról, hogy a kormány agrár érdekekért mi mindent cselekedett, mondván (olvassa) : »E mellett azt sem szabad elfelednünk, hogy a föld hozama tekintetében az agrárius érdekek az utolsó években — azt hiszem senki sem fogja kétségbe vonni — minden tekintetben meg lettek óva.« Tehát az egyik helyen szemrehányást tesz a kormánynak, hogy nem óvta meg az agrár érdekeket, a másik oldalon pedig az ellenkezőjét állit ja és ezzel érvel a kormánynyal szemben. Tehát ismét csak hangsúlyozhatom, hogy a képviselő ur milyen jóhiszemű az ő támadásainál és e javaslatok tárgyalásánál. Azt is hangsúlyozza a képviselő ur, hogy a mezőgazdaság oly óriási módon fejlődött, hogy sokkal nagyobb terhet bir meg. Hát kérdem: talán a kereskedelem és az ipar nem fejlődött ? Azt hiszem, elsősorban ugy kereskedelmünk, mint iparunk is nagyon fejlődött, de ha nem fejlődött, akkor önmaga az oka, mivel mindig kicsinyes irigységekkel tölti el az idejét. Itt is most a helyett, hogy takarékoskodnának, dolgoznának, összefognának, — hogy ha volna is egy kis adótöbblet, azt könnyen megfizethessék, — a helyett azzal foglalkoznak, hogy egy másik kis fogyasztási szö-