Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

198 405. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. területeken, hogy valami nagyszabású eredményt mutathatnának fel, és nem mutathatnának fel nagyszabású eredményt akkor sem, ha azokat nem olyan hibásan és nem olyan tökéletlenül oldanák meg, mint az előttünk fekvő javaslatok. Ma én azt az álláspontot foglalom el, hogy ez a parlament, a hol túlnyomó részben a birtokos osztály vagy mondjuk igy, a vagyonos osztály, mert én igazán az agrár nagybirtok és a merkantil nagy vagyon — ha ugyan nálunk van — czéljait és érdekeit ugyanegynek látom; mindegyik érvényesülni akar, mindegyik fel akarja használni a maga erejénél, a maga osztályérdekeinél fogva az állam hatalmát saját érdekeinek előmozdítására . . . (Zaj és ellenmondások.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pető Sándor: Ez igy volt mindig, ez igy van ma is.Epén én azért ezt a parlamentet nem is tartom illetékesnek arra, hogy adóreformokat tárgyaljon és adóreformokat elfogadjon. (Zaj és mozgás.) Mezőfi Vilmos : Igaza van ! Az általános választói jog parlamentjére kell bizni. (Zaj.) Elnök; Csendet kérek! Pető Sándor: A kik szivesek voltak megfigyelni beszédemet, azok igazat fognak nekem adni abban, hogy tárgyi adatokkal iparkodtam beigazolni, hogy nem a vagyonos rétegek, különösen nem a nagy vagyon, tehát nem azok a rétegek, a melyeknek parlamentjében most vagyunk, viselik az államháztartás terheinek túlnyomó részét, (ügy van! a középen.) hanem azok a rétegek, a melyek itt ebben a házban, ma legalább, a választási törvény intézkedései szerint képviselve nincsenek, vagy csak szórványosan vannak. Igy tehát az adóreformokra csak akkor kerülhet majd a sor, ha ebben a házban minden réteg, az is, a mely az állam terheit nagyrészben viseli, de a mely a jogokból ma ki van zárva, képviselve lesz. Mezőfi Vilmos : Nem ilyen adóreformot fog az csinálni ! Hódy Gyula : Eléggé vannak itt képviselve. Vannak itt olyanok, a kiknek mandátuma egy krajczárba sem került. Laehne Hugó: Választóink nagy része szegény ember, kisgazda ! Pető Sándor: Nem azt nézem, hogy a választók szegény emberek-e, hanem hogy kiket választottak. Azonban bár abban a keretben, a melyekben az adójavaslatok előterjesztve vannak, még egy tökéletesebb megoldás mellett sem tudnék nagyon lelkesedni e reformokért, és tökéletesebb megoldás mellett sem várnék tőlük semmiféle nagyobb gazdasági eredményt, mégis egész röviden kiterjeszkedni kivánok azokra a feltűnő sérelmekre és megterhelésekre is, a melyek ezen javaslatokban foglaltatnak. Igy első sorban is az általános keresti adóról szóló törvényjavaslat nielven semmi körülmények között sem á,U módomban elfogadni. Igazán kiváncsi volnék tudósoktól vagy politikusoktól megtudni, hogy ezt a kereseti adót, a melyről szóló javaslat előttünk fekszik, milyen adónemhez soroljuk. Ha ez hozadéki adó, akkor nyilvánvalóan csak azok volnának kereseti adóval megróhatok, a kiknél a tőke, a vagyon járul hozzá ahhoz, hogy bizonyos keresetet, jövedelmet szerezzenek ; ha pedig nem hozadéki adó, a mint hogy nem hozadéki adó mai struktúrájában, akkor teljesen felesleges, akkor nem egyéb, mint a jövedelmi adónak második kiadása azon czélból, hogy ugyanegy forrásból származó jövedelem kétszer is megadóztatható legyen. Hiszen, t. képviselőház, ha nem igy állana a dolog, akkor, ha egyéb progresszivitást nem tudna a kereseti adóba behozni a t. pénzügyminister ur, legalább azt a progresszivitást, a melynek embriója különben is megvan a 4 és az 5 százaléknál, behozhatta volna, hogy t. i. különbséget tesz az adókulcsnál azon keresmény, azon jövedelem közt, a melyhez tisztán a kereső munka jut és azon jövedelem közt, a melyhez a tőkével párosult munka jut. A mint az u. n. szabadfoglalkozásuaknál megvan az a négyszázalékos kulcs, a melyet különben is nagyon magasnak találok, ugyanezen az utón haladva, nem látja-e be mindenki a mindennapi életnek azt az igazságát, hogy az iparosoknál és a kereskedőknél szintén óriási különbség van : az egyik tőkével dolgozik, annak az exisztencziája könnyebb, a jövedelme nagyobb, a másik pedig teljesen tőke nélkül dolgozik ; mind a kettőre tehát egyforma adókulcsot alkalmazni teljességgel lehetetlen. Azt mondják, hogy a kereseti adónál — s erre tanit bennünket a t. pénzügyminister ur is, és a ház annyira bizik a pénzügyminister ur zsenialitásában, hogy azt az elvet, a melyet ő hirdet, vizsgálat nélkül igaznak fogadja el — azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a kereseti adóknál lehetetlen elképzelni és megalkotni a progresszivitást. Ezzel szemben vagyok bátor reámutatni arra, hogy 1893-ban a pénzügyminister ur másként gondolkozott (Halljuk I Halljuk!) és akkor a kereseti adóknál is kivánt és megengedett bizonyos progresszivitást és pedig oly mértékben, hogy a kétezer koronás és a huszonkétezer koronás keresmény között az volt a különbség, hogy a kétezer koronás keresményre csak félakkora adókulcsot akart alkalmazni, mint a húszezer koronásra és a közbeesett különböző fokozatokra. Sőt annyira nem igaz, hogy nem lehet progressziót létesiteni a keresti adóknál, hogy pl. Ausztriában . . . Markos Gyula: A birodalmi gyűlésbe akartok bemenni! (Zaj.) Pető Sándor : Bocsásson meg a t. képviselő ur, ne csak azért menjünk Bécsbe fel, hogy eladjuk önállóságunkat, hanem menjünk Ausztriába azért is, hogy onnan jót tanuljunk. Markos Gyula : A birodalmi gyűlésbe akartok bemenni! (Zaj.) Pető Sándor: Csak azért menjünk Bécsbe, ha el akarjuk adni önállóságunkat % (Zaj.) Elnök; Csendet kérek!