Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-398
398. országos ülés 1909 január 19-én, kedden. 13 azokat az óhajtásokat és kívánságokat, a melyeket a javaslattal szemben érvényesíteni törekedett, szóval, itt a suttyomban való elkészítés állítása is nyilvánvalólag csak rosszhiszemű dolog lehet. (Zaj.) Továbbá indokképen felhozta Sándor Pál képviselő ur, hogy a javaslatot azért sem lehet napirendre tűzni, mert a közigazgatási bíróság mai szervezete nem rendelkezik elég munkaerő felett, hogy majdan az adóreformmal kapcsolatos ügyeket, ha azok hozzá érkeznek, elintézhesse. (Zaj.) Ezt az érvet részben elfogadom, azonban ez is csak a mellett szól, hogy azok az adóalapot képező jövedelmek, a melyek a mai adórendszer mellett az adóztatás alul kibújnak, utóiéressenek, mert ennekfolytán több az adóalap tárgyát képező vagyon fog adóztatás alá kerülni és igy az államnak közvetve több jövedelme lesz, a miből azután módjában fog állani azon személyzetszaporitást, a melyet Sándor Pál a közigazgatási bíróságnál kíván, megadni. (Zaj.) A képviselő ur a mai politikai helyzetet nem tartja alkalmasnak e javaslatok tárgyalására, mert nem tekinti az időt elég nyugodtnak. Nézetem szerint első sorban az adóreformjavaslatok komplexuma nem is politikai kérdés, vagyis a politikai szempont itt másodrendű jelentőségű, mert minden esetre sokkal inkább megnyugtató mindenkire nézve, ha a mai kormány tűzeti tárgyalásra ezeket a javaslatokat, mintha ezt egy olyan kormány tenné, a mely iránt bizalommal nem viseltethetünk, a mely esetleg tényleg olyan rendelkezéseket vétethetne fel a javaslatba, a melyek alkalkalmasak volnának arra, hogy a lakosság zaklattassék és a spiczli-rendszer, a kémkedés, a feljelentés honosíttassák meg. Az általam elmondottakból, azt hiszem, kitűnik, (Halljak! Halljuk!) hogy Sándor Pál t. képviselő ur érvei nem bírnak azzal a sulylyal, a mely szükségessé tenné, hogy a javaslatok a holnapi ülés napirendjére ki ne tűzessenek. (ügy van!) A képviselő ur nem czáfolta le a javaslatok szükségességét és sürgősségét; épen azért a magam részéről hozzájárulok az elnök ur által előterjesztett napirendi indítványhoz és kérem, hogy ezt a ház is magáévá tenni legyen szíves. (Helyeslés.) Szmrecsányi György jegyző: Polónyi Géza! Pilisy István: A házszabályokhoz kérek szót ! Elnök: Már felszólította a jegyző ur Polónyi Géza képviselő urat. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: A házszabályokhoz kért szót. (Z<ij.) Polónyi Géza : T. képviselőház! Magam is azok köze számitok, a kik aggodalmakat táplálnak az adóreformjavaslatok ellen, azonban mind a mellett más következtetésre jutok, mint Sándor Pál t. képviselő ur. A magam részéről nemcsak helyeslem, hanem épen a fenforgó izgalmakra való tekintettel szinte szükségesnek tartom, hogy ezen javaslatok napirendre tűzessenek . . . (Zaj a középen.) Elnök : Csendet kérek! Polónyi Géza: . . . már csak azért is, hogy azok, a kik objektív alapon aggodalmakat támasztunk a javaslatok ellen, ezeket a nagyközönség előtt kifejtsük, másrészt, ha lehetséges, ezek orvoslásáról a kéjjviselőház megfelelően gondoskodjék is. Mégis kérném, hogy ha már napirendre tűzetnek, ne holnapra, hanem három-négy nappal későbbre méltóztassék e javaslatokat napirendre tűzni. (Zaj.) Mindjárt megindokolom, hogy miért? (Halljuk! Halljuk!) Hogy az adóreform ne lenne politikai kérdés, ezt az álláspontját az előttem szóló képviselő urnak nemcsak nem tehetem magamévá, hanem homlokegyenest ellenkező nézeten vagyok. Ha azt akarta állítani, hogy ne legyen pártpolitikai kérdés, ebben teljesen igazat adok neki; azonban, t. képviselőház, egy nagy adóreform, ha van a világon igazán nagy szocziálpolitikai kérdés, ugy ez az. Más államokban ezen kérdéseknek egyes tételei körül pártok alakulnak, (ügy van!) Bár nálunk is elérkeznék annak ideje, hogy ezeket a kérdéseket ennyire politikai kérdéseknek tekintsük. A magam részéről azt hiszem, hogy épen azért, mert nagyon fontos és nagyon komoly politikai kérdésről van szó, a legkevesebb, a mit a folyamatban levő politikai mozgalmakra való tekintettel ajánlanék a t. képviselőháznak az, hogy ennek a reformnak tárgyalásához ne férkőzzék az a gyanú, hogy e javaslat elhamarkodottan került tárgyalás alá. Nem azt értem én ez alatt, hogy a háznak nincs elég ideje a javaslatok tanulmányozásához; nagyon jól tudom én, hogy 1907. október hava óta feküsznek e javaslatok a képviselőház előtt; tudom, hogy foglalkozott vele a bizottság; foglalkoztak vele a városi képviselők; nagyon jól tudom, hogy e tekintetben szemrehányás senkit sem illet. Azonban a mi házszabályaink szerint nem a kormányjavaslatok, hanem a bizottsági javaslatok kerülnek napirendre és tárgyalás alá és ezen a területen engedje meg a t. képviselőház egész objektív alapon kimondanom, hogy, ha ezen javaslat már a holnajú ülés napirendjére tűzetik, könnyen jogosulttá válik vád, hogy nem adatott elég idő arra, hogy ezen javaslat a bizottsági jelentés alapján is kellő megfontolás tárgyává tétessék. (Mozgás a középen.) Ha untatom a házat, inkább abbahagyom, (Halljuk!) de engedelmet kérek, nem kívánom hangomat annyira megerőltetni, hogy a beszélgetőket túlkiáltsam. Méltóztassék tehát néhány pillanatot ennek a komoly dolognak szentelni. (Halljuk! Halljuk!)
