Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

lW 4Ö4. országos ütés 1909 január 26-án, kedden. földtehermentesitési járulék azon törlesztési terv szerint, a mely érvényben van, 1958-ban önmagától megszűnnék. Midőn tehát mi ezen törvényben, ezen földtehermentesitési járulékot a földadóval örökidőkre egyesit] ük, akkor a magyar gazdaközönség tulaj donképen lemondott azon jogáról, hogy az ő földadója 1958-tól kezdve 8'4%-kal kevesebb legyen. Ezen lemondást a magyar gazdaközönség a nála megszokott hazafisággal, a nála megszokott áldozatkészséggel, minden feltűnés és minden hivalkodás nélkül gyakorolta. Hódy Gyula : Es sziszegés nélkül! Emődy József: Van azonban a gazdaközönségnek egy sérelme, a melyet az eddigi visszautasítások daczára is kénytelen vagyok újból a ház plénuniában előhozni, ezen sérelem a tervbe vett jövedelmi adó kivetési módja. A mint azt már beszédem folyamán egyszer emiitettem is, a földadó a kataszteri tiszta jövedelemnek 20%-a. Ez az a legprimitívebb módon kitermelt földjáradék megadóztatása, a melyben, a mint már emiitettem, a tőke, a munka, a szakértelem, megadóztatva nincsenek, vagy csak minimális részben vannak megadóztatva, a tervbe vett jövedelmi adó j>ediglen az összes tőkét, az összes munkát, az összes szakértelmet akarja megadóztatni, a mely a mezőgazdaságban föllelhető. Ez ellen a paritás elvénél fogva a mezőgazdáknak nincs is kifogásuk. A mint tudni méltóztatnak, az egész ország területéről vett teljesen hiteles haszonbérszerződések alapján meg van állaj^itva, hogy a kataszteri tényleges jövedelem, a melyet tehát a jövedelmi adónál akarnak felhasználni, a kataszteri tiszta jövedelemnek két és félszerese. Az alany tehát, a melyet jövedelmi adó alá akarnak vonni, fix összegben máris meg van állapítva. Mire való tehát, hogy ezért a jövedelmi adótartozásért a gazdaközönség az adókivető bizottság elé vonszoltassék ? Mi jó származik majd abból, ha ezek a szegény, sokszor tudatlan, törvényekben, rendeletekben tájékozatlan emberek ott napok hosszáig ácsorogni fognak az adókivető bizottság folyosóján, várva, hogy a sor reájuk kerüljön ? Ez csak elégedetlenséget, zűrzavart, a munkának olyan irtózatosan nagy tömegét fogja jelenteni, a melyet az adókivető bizottságok és a pénzügyi kormányzat közegei elvégezni, teljesíteni majdnem kéjDtelenek lesznek. Hiszen a kormányzás a közigazgatás egyszerűsitésére törekszik. Ezen egyszerűsítés ezen a téren könnyen meg volna valósitható, ha a ministerelnök ur beleegyeznék a gazdatársadalom azon kívánságába, hogy a tényleges jövedelmi adó alapjául szolgáló összeg egyenlőnek vétessék a kataszteri tiszta jövedelemnek kétszeresével, s hogy ez minden további inkviziczió, minden további vizsgálat nélkül, hivatalos utón állapittassék meg. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Mi a gazdatársadalomnak ezen jogos kívánságával előhozakodtunk az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, előhozakodtunk vele az országos alkotmánypártban, s bátor voltam előhozni azt a pénzügyi bizottságban is ; most újból, az utolsó órában előhozakodom vele itt a ház plénuma előtt, azzal a kéréssel, hogy azt a t. ház és az igen t. pénzügyminister ur magáévá tenni szíveskedjék. Ezen módosítás, illetőleg kiegészítés által szerény véleményem és legjobb meggyőződésem szerint ezen javaslatok, a melyekbe az igen t. pénzügyminister ur egész nagy tudását, egész nagy zsenialitását belefektette, teljesek és tökéletesek lesznek ; alkalmasak arra, hogy majdan az uj nagy Magyarország jövőjét az osztó-igazság követelményeinek megfelelően financziális téren is erős alapokra fektessék és biztosítsák. (Helyeslés.) A javaslatokat elfogadom. (Helyeslés. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Kelemen Samu ! Kelemen Samu: T. ház! (Halljuk!) A mai délelőtti ülés folyamán igen érdekes és tartalmas, bár kissé egyoldalú felszólalás hangzott el Bernát István t. képviselőtársam részéről. A felszólalás minden részletére nem terjeszkedhetem ki; annál kevésbbé, mert ez eltérítene attól a tárgytól, a melylyel foglalkozni kivánok. Mindazonáltal kötelességemnek tartom, hogy e felszólalás egyes tárgyi helytelenségeit leszögezzem és azokkal szemben a magam álláspontját kifejtsem. Igen t. képviselőtársam felemlítette volt, hogy a gyáripar volt az, a mely mindenütt a proletáriust nevelte. Ez az állítás a maga egészében nem felel meg az igazságnak. A dolog ugy áll, hogy azokban a történelmi időkben, a melyekre vissza kell pillantanunk, midőn a kérdést elbírálni akarjuk, kétségtelenül látunk kizsákmányoló tendencziát a kisemberekkel szemben, s látjuk ezt ugy a mezőgazdaság, mint az ipar részéről. Azonban, ha összehasonlítjuk azokat a munkabéreket, a melyeket a mezőgazdaság fizetett azokban az időkben azokkal a munkabérekkel, melyeket ugyanakkor a gyáripar fizetett, kétségtelen, hogy a gyáripar akkor is jóval magasabb munkabéreket fizetett, mint a mezőgazdaság. A helyzet inkább ugy áll, hogy a gyáripar öntudatra juttatta a proletariátust, a mint öntudatra juttatta azt a haladó kultúra és a szabadságérzetének erősebb kifejlődése. Hogy a dolog valóban igy áll, erre példát nyújt az, ha megfigyeljük a romániai és az orosz parasztmozgalmak és az utóbbi időben Magyarországon lejátszódott parasztmozgalmak természetét. Látni fogjuk, hogy ez a mozgalom belső okokból fejlődött, annak felébresztésében a gyáriparnak semmiféle szerepe nem volt. Kiterjeszkedett t. képviselőtársam beszédében a szövetkezetek kérdésére is, annak az érdek-