Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-404
170 kOk. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. kérdés, vájjon a kereskedelmi törvénynek csak a hivatásos kereskedelmet, a kereskedőket, vagy a velük összeköttetésbe lépő nagy közönséget is alá kell-e vetni ? A törvény igenlőleg határozott. Ennek következtében a nem kereskedő osztályok ugyanazon jogi elbánás alá kerültek, mint a kereskedők, vagyis — hogy ugy mondjam — jogilag kommerczializáltattak.« Méltóztassék azt venni, hogy egy agrár társadalom, melyet sikerült kommerezializálni, mit jelent. Egyébként felel maga Nagy Ferencz (olvassa): »Hogy mit jelentett a kereskedelmi jognak ez a kiterjesztése, arról fogalmat alkothatunk, ha azt látjuk, hogy a kereskedelmi törvény értelmében a cselekmények és mulasztások jelentőségének megítélésénél mindig tekintettel keh lenni a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásokra és gyakorlatra, hogy közös kötelezettségeknél az egyetemlegesség, kezességnél a készfizető kezesség vélelmeztetik, hogy a nem kereskedő is a rendes kereskedő gondosságával tartozik, ha az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet képez; hogy a kötbér összege semmi korlátozásnak alávetve nincs, hogy kereskedelmi ügylet a felén tuh sérelem miatt nem kereskedő által meg nem támadható, hogy kereskedő nem kereskedőtől követelhet kamatot kikötés nélkül, hogy Írásbeli szerződés mellett a kézi zálogból való kielégités az adós meghallgatása és esetleg minden birói hozzájárulás nélkül történhet, hogy a vételre vonatkozó határozatok kivétel nélkül a nem kereskedőkre is alkalmazást nyernek.« És azután áttér arra, hogy ezeknek a paragrafusoknak az erejével hogyan sikerült a magyar társadalomnak erősen nagy részét a nyomor, a kétségbeesés és vagyontalanság karjaiba hajtani. (Igazi Ugy van !) Ha ezeket a dolgokat látjuk, a melyeket pedig megczáfolni igen nehéz lesz, akkor hogyan nézzünk szembe azzal a támadással, melyet most intéznek a gazdaosztály ellen azért, mert az ő adóját mérsékli a javaslat 5%-kal, de ennek pótlásául nyakába hozza az uj jövedelmi adót. Mit mondjunk azokról a próbálkozásokról, a melyek a bizonyos rétegek által fizetett nagyon is csekély, 2 és 2 1 / 2 °/o adót nagyon is sokalják, és a mint a Budapesten összegyűlt ügyvédek megtették, a kereseti adó alól való teljes mentességet akarják maguknak vindikálni. Buza Barna: Az ügyvédek ? Bernát István: Igen, az ügyvédek. (Zaj.) Újból kivételt kivannak. Mit mondjunk arról, ha hallunk oly fejtegetéseket, hogy bizonyos társadalmi osztályok, a melyek szerepet követelnek maguknak a társadalomban, a melyek a hatalom birtokában vannak, de mind a mellett egyesek közülök 100—200 korona után fizetnek adót, a mint az a jelentésben fel van tüntetve, szintén követeléssel lépnek fel és sokalják azt a normális könnyitést, mely a gazdaosztálynak van szánva ? Azt hiszem, ezek a tények eleve is bevágják az útját annak, hogy ezek a követelések érvényesíthetők legyenek. (Helyeslés.) Azután következnek azok a panaszok, melyek a kamarai memorandumban foglaltatnak, melyek az agrár túlterjeszkedésről, kapzsiságról, bizonyos nemzeti ajándékokról szólanak, melyet a gazdaosztály kap az adójavaslatok révén. Én ezeket a dolgokat meglehetősen figyelemmel kisértem és különösen nagy érdeklődéssel kisértem az uj vámtarifa hatását közgazdasági életünkre. El kell ismerni, hogy a drágulás és az annak sarkában kelt elégedetlenség sok tekintetben annak tudható be. De mindnyájan tudjuk, hogy ha a drágulás érvényesül midenféle foglalkozási ágban, akkor tulaj donképen megszűnik baj lenni, hanem emeli a nívóját közgazdasági életünknek, legalább a külfölddel szemben. így pl. Amerikával szemben a munkabérek itteni emelkedése nagy előny reánk nézve, mert bizonyos fokig visszatartó erőnek mutatkozik. Azonban hogy a nem mezőgazdasággal foglalkozó rétegek baja és hátránya ebből eredne, és abból, hogy az agrárizmus tért foglalt, ez nemcsak Magyarországon, de sehol máshol sem lett konstatálva. Méltóztassanak arra gondolni, hogy az utóbbi évek folyamán, ha nem is a legutóbbi években, a bankok, a takarékpénztárak oly mértékben szaporodtak Magyarországon, mint előbb alig. Ezen intézetek nemcsak nagymértékben szaporodtak, alaptőkéjüket fokozták, fényesebbnél fényesebb palotákat emeltek épen Budapesten, a melyek Paris, London palotáihoz hasonlók. Csak a legutóbbi napok adataira hivatkozom, némely budapesti pénzintézet mérlegére, tiszta jövedelmére, a mely szól 1908-ról, tehát oly esztendőről, mely általában véve a depresszió évének mondható, melyben rossz termés volt. Vájjon ezek az adatok, a melyekre bizonyos fokig Polónyi Géza t. képviselőtársam is utalt, azt a nyomorúságot mutatják-e, a melybe jutottak az agrár térfoglalás miatt ? A Belvárosi Takarékpénztár 10 millió korona részvénytőke meUett 1907-ben kimutatott 1,076.000 K tiszta nyereséget, 1908-ban a nyereség felrúg 1,129.000 K.-ra, tehát meghaladja a 11 százalékot. Az Erzsébetvárosi Takarékpénztár négy millió K részvénytőke meUett 354.000 K tiszta nyereséget mutat ki. Kelemen Samu: Hát a tartaléktőke ? Azt is tessék kimutatni. Buza Barna: Hát az nem a nyereségből képződött ? Bernát István : A tartaléktőke is az alaptőke gyümölcse. Kelemen Samu: Húsz év alatt! Bernát István: Bocsánatot kérek Kelemen képviselőtársamtól, de alig lesz képes kimutatni, hogy az Erzsébetvárosi Takarékpénztár húsz év előtt már létezett. Ennek nyeresége tehát 9 százalékot tesz ki. A Hazai Bank, a mely húsz év előtt szintén még nem létezett, 25 millió korona részvénytőke mellett kimutat 27 millió korona nyereséget. A Hazai Takarékpénztár, a mely kétségkívül már
