Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

Í38 402. országos ülés 1909 január 23-án, szomhaioú. a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve teszek javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, 1909. évi január hó 25-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére nézve tűzze ki elsősorban az elnöki előterjesztések és irományok bemutatását, másodszor az adójavaslatok folytatólagos tárgyalását, kapcsolatosan a beadott kérvényekkel. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen.) B szerint a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, át fogunk térni az interpellácziókra. Elsősorban következik a ministerelnök ur válasza Polit Mihály képviselő ur interpellácziójára. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Tekintettel a ház kimerült figyelmére és az idő előrehaladt voltára, kérni bátorkodom, hogy válaszomat majd egy jövő alkalommal mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A t. ház ehhez hozzájárul. (Helyeslés.) Következik? Hammersberg László jegyző : Leitner Adolf! Leitner Adolf: T. képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy az idő előrehaladt volta daczára is kénytelen vagyok interpellácziómat előterjeszteni, azonban ígérem, hogy ez ]két perczet sem fog igénybe venni. A dolog oly egyszerű, hogy könnyen lehet rajta segíteni. A lehető legrövidebben óhajtom a kérdést előterjeszteni (Halljuk! Halljak!) Az anyakönyvi kivonatokat a felekezetek szószerinti másolatban adják ki. Az állami anyakönyvek tekintetében pedig a törvény kimondta, hogy az anyakönyvi kivonatoknak szó szerint kell tartalmazniuk az illető feljegyzéseket a lap szélére irt minden feljegyzéssel és kiigazítással együtt. Ugyanezt az elvet követik régi elavult kormányhatósági rendeletek alapján a felekezeti anyakönyvi hatóságok is. Azonban a törvényhozás belátta azt, hogy rendkívüli anomáliákra vezet az, ha szószerint adják ki az anyakönyvi kivonatokat akkor is, midőn az olyan dolgot tartalmaz, a mely az illetőre nézve nagyon kellemetlen lehet, mert esetleg kiteszi magát a közönség, vagy azok előítéletének, a kik előtt felmutatni kénytelen ezen anyakönyvet, a melyből megtudják, hogy ő mint törvénytelen gyermek született és csak utólagos házasság által lett törvényesítve. A törvényhozás tehát tiz évvel később, mikor az állami anyakönyvezésről szóló törvényt meghozta, akként intézkedett, hogy az ilyen kiigazított anyakönyvekről nem adandó szószerinti másolat, hanem csak tartalmilag kell azoknak egyezőknek lenni. Méltóztatnak látni, hogy ebben óriási különbség van. Belátta a törvényhozás annak inhumánus voltát, hogy ezt az igazságtalan előítéletet, a mely azokat sújtja, a kik elvégre nem tehetnek arról, hogy törvénytelenül születtek, nem okvetlen szükséges alkalmazni, ós nem kell általa kitenni sem lenézésnek, sem az elfogultság közmartalékának. Már most tekintettel arra, hogy az állami törvények az anyakönyvekről ezt behozták, mivel lehet indokolni azt, hogy a felekezeti anyakönyvekre ez behozva máig sincsen és igy a felekezeti anyakönyveknél az anyakönyvvezetők ma is szószerinti másolatot adnak? Ha méltóztatnak arra is gondolni, hogy az állami anyakönyvekre, illetve azok kivonataira tulajdonképen csak azoknak van szükségük, a kik 13 —15 évesek, mert hiszen ennél magasabb korú egyén születési könyve még a felekezeteknél van: igen gyakran előforduló eset ugy a juébániákon, mint más felekezetek anyakönyvi hivatalában, hogy megjelenik egy fiatal ember, ki mondjuk, önkéntességért akar folyamodni, vagy a katonaságnál akar jelentkezni, vagy egy leány házasságkötés bejelentése czéljából kéri anyakönyvi kivonatát, megkapja a másolatot, és akkor egy rettenetes csapásként hat reá az, a mi meglátható az anyakönyvi kivonatból, a miről neki addig sejtelme sem volt, ugy hogy oly jelenetek játszódnak le, hogy az egyik elájul, a másik a haját tépi és nem ritka az olyan jelenség is, hogy az illető öngyilkosságot követ el ez okból. Semmi más okot elképzelni nem lehet, csak tiszta véletlenségnek tulajdonitható, hogy elkerülte a törvényhozás figyelmét az, hogy nem mindjárt kötelezte a felekezeteket is, vagy legalább nem engedte meg, hogy tartalmilag egyező kivonatokat állítsanak ki. (Helyeslés.) Ideje volna annak, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur, a kinek ez módjában áll, minthogy az ő tárczájához tartoznak a felekezeti anyakönyvi ügyek, ezt elintézze; módjában van, hogy esetleg rendeletileg is megtegye. Budapest székesfőváros tanácsa több mint három éve ebben az irányban előterjesztést is tett, kérelmezte a dolgot, jelentést tett ezekről az anomáliákról, de mindez ideig a kultuszminisíerium hallgatott e dologról. A mint Ígértem, nem folytatom tovább, hanem röviden előterjesztem a következő interpellácziót. (Halljuk! Olvassa) : » Van-e tudomása az igen t. minister urnak arról, hogy igen gyakran fordulnak elő a felekezeti anyakönyvi hivatalokban nagyon sajnálatra méltó jelenetek, midőn serdült ifjak, vagy leányok, kik katonaij önkéntességi, vagy házasságkötésre való jelentkezés czéljából születési anyakönyvi kivonataikat kérvén ki, abból nyernek tudomást arról, hogy születésük megelőzte szülőiknek házasságkötését, és igy ők mint törvénytelen gyermekek születtek? Van-e tudomása arról, hogy ily esetek már több izben az ideális lelkű fiatal emberekre olyan hatással voltak, hogy már többen öngyilkosokká lettek?