Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

Í3Ö ki országos ülés 1909 mértékig megy el, nem tudom. De ha méltóztatnak összehasonlításokat csinálni a vidéken az osztályadóban és ha meg méltóztatnak nézni ennek az osztrák javaslatnak a tabelláit, szörnyű differencziákra jönnek rá különösen a vidékkel szemben és látni fogják, milyen mostoha helyzetbe került Magyarországon a kereskedelem és az ipar Ausztriával szemben. Nagyon szépen kérem a minister urat, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni. Én akczeptálom, hogy a házbér tekintetében, a mely talán biztosabb jövedelmet nyújt, mint a föld, legyen magasabb az adóztatás, mint a földdel szemben, de talán még sem igazságos négyszeres, vagy ötszörös adó. T. pénzügyminister ur, minden kedvezmény, a melyet az iparnak és a kereskedelemnek ad, tulajdonképen jutalom abban az irányban, hogy egészségesebb verseny fejlődhessék ki; és ez jobb dolog, mintha az állam azután kénytelen drága pénzen munkáslakásokat éjüteni. A legbiztosabb iparfejlesztési politika az én meggyőződésem szerint a házbéradó leszállitása a városokban. Már most méltóztatik látni, hogy a földadónál is ugy van, hogy nemcsak leszállitásról nincsen szó, hanem, a mint méltóztatik látni, legalább a budapesti reláczió szempontjából, lényeges adóemeléssel állunk szemben. Nekem nem az a kérelmem, a melyet a háztulajdonosok küldöttsége elmondott, hogy a'^behajthatatlan házbér Írassék le. Ausztriában ugy oldották meg a kérdést, hogy perbejelentés elégséges arra, hogy a házbér leirassék, és annak idején az illető háziúr igazolni tartozik, hogy mi lett a per eredménye, tehát gyakorlatban sem ütközik a dolog nehézségbe. Ne legyen a pénzügyminister ur bizalmatlanabb és kérlelhetetlenebb a magyar állampolgár iránt és ne szenvedtessen vele olyan capitis diminutió-t, a milyet Ausztriában nem szenved. Ha Ausztriában elhiszik neki, hogy a házbér tényleg behajthatatlan, akkor a pénzügyminiszter ur se tartsa mindig azokat szem előtt, a kik ezt a kedvezményt kijátszásra használják fel. Általában véve, nem kell az adótizetőt a mizantrópia elvei szerint kezelni. A filantrójáa abból az elvből indul ki, hogy jónak kell tartani mindenkit, a mig az ellenkezőről meg nem győződtünk. Ez az adómorái pedig rossznak tart mindenkit, a mig az ellenkezőről meg nem győződött. Ez az ország szempontjából nem helyes. Már most milyen mértékig akar a pénzügyminister elmenni, nem tudom. Én olyan adóreformot, a mely 17°/

0 ürügye alatt az adóalapot oly mértékben emeli, — különösen megterhelt házaknál, a melyek lényegesen többet fognak fizetni, mint eddig, — az ilyen adóreformot én sem az arányosság, sem a helyesség szempontjából elfogadhatónak nem tartanék. Kérvekérem tehát a pénzügyminister urat, legyen olyan kegyes engem, s a házat az iránt tájéjanuár 23-án, szombaiöri. koztatni, mily mértékig szándékozik ezen dolgokban eljárni. A legkevesebb, a mit én követelek, hogy ezek a vízvezetési stb. mellékszolgáltatások necsak a jövedelmi adónál, — mert ott nem is tudja a minister ur megcsinálni, — hanem már magánál az adóalapnál vonassanak le. Továbbá, hogy a megterhelt házak tekintetében az eddig, a jövedelmi pótadónál törvény által nyújtott kedvezmény olyan összeg erejéig érvényesüljön, mint a hogy az megelőzőleg érvényesült. És harmadszor, hogy a behajthatatlan házbérek tekintetében méltóztassék elfogadni legalább annyit, hogy a perbejelentés, ugy mint Ausztriában, felfüggesztő hatású legyen. Végezetül nagyon kérem a t. pénzügyminister urat, hogyha már egyik kérelmemet sem hallgatja is meg, legalább tegyen meg annyit, hogy Ausztriával és Wiennel szemben Budapest fővárost ne hozza nehezebb helyzetbe, hanem igyekezzék a helyzetet ekviparálni. T. képviselőház! És most, mielőtt rátérnék (Mozgás) a többi adónemekre, egy kitérést kell itt tennem, mert nem szeretném — felszólalásom egyik főoka épen ez lévén, — ha épen erről feledkezném meg. Elnök: Nagyon kérem a képviselő urat, szíveskedjék, a mennyire lehet, beszédét rövidre fogni, mivel a tárgyalásra szánt idő már egy félórával eltelt. Polónyi Géza: T. képviselőház! Én előre el voltam rá készülve, hogy igy járok. Ha a t. képviselőháznak terhére vagyok, abbahagyom. (Halljuk! Halljuk!) Én igazán sajnálom, de ez egy igen nagy matéria és nem én vagyok az oka, ha ilyen hosszasan kell a ház türelmét igénybe vennem. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak látni, hogy nyolcz törvényjavaslatnak az általános vitájáról van szó, és lehetetlen egy általános vitában ugy résztvennem, hogy ne terjeszkedjem ki valamennyi adónemre. (HalljuJc!) Különben magam is abba a hibába esném, hogy sporadikus sérelmeket sorolnék fel ós az egésznek összefüggését nem mutatnám ki. Szmrecsányi György: Halljuk! Nagyon érdekes ! Polónyi Géza: Ismétlem, nagyon sajnálom, hogy terhükre vagyok. (Halíjuk! Halljuk!) Fenntartom magamnak, hogy a részleteknél terjeszkedjem ki bizonyos dolgokra bővebben, most csak még egypár rendkívül fontos dolgot exponálok. Az egyik épen a községekre vonatkozó rész. T. uraim! Ne méltóztassanak ezt a dolgot ugy nézni, hogy csak a múlt vasárnap lefolytatott népgyűlés foglalt ellene állást. Nincsen város — törvényhatósági és rendezett tanácsú város — a mely ne érezné ennek a helyzetnek tarthatatlan voltát. Országos kongresszust tartottak a városok polgármesterei és egyhangúlag állították fel azokat a posztulá-