Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

402. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. 123 akkor kaptam 200 kor. kedvezményt, illetőleg kevesebb adót fizettem200koronával a tőkekamatadóból. Ha azonban most ez a 2000 korona a jövedelmi adónál egészben levonatik, — egy 9000 koronás jövedelemről beszélek, a hol a kamat 2000korona — ka, mondom, a 9000 koronás tőkének 2000 korona adósságát levonom, akkor marad 7000 korona tiszta jövedelem ; s ha az egész jövedelem terhére levonom a 2000 koronát, akkor alacsonyabb fokozatba jutok, vagyis 7000 koronás fokozatba, de a kettő között az adóelengedés csak 78 korona. Már most méltóztatik látni, hogy 200 koronás adóelengedésnél már 122 korona differenczia van ennél az egy tételnél, ugy hogy a tisztelt földbirtokos és háztulajdonos urakat nagyon figyelmeztetem, méltóztassék ennek a szakasznak utána számítani, mert ez igy van, a mi, tekintettel arra, hogy Magyarországon a föld és a ház óriási mértékben van megterhelve, rendkívül súlyos tétel. A háznál pedig ehhez még hozzájárul az is, hogy az ország lakosságának legnagyobb része abban a tudatban építtet házat és vett fel arra terhet, hogy neki az eddigi módon fog az adója számíttatni. Ha most tudatára ébred annak, hogy 200 koronán kívül 122 koronával fog megterhelt birtoka és háza után több adót fizetni, azt fogja mondani: szépen jártam, hogy hittem az állam törvényeiben. A földadóra vonatkozólag rá kell térnem a jövedelmi adót illető részre ; ezzel aztán ettől az adónemtől elbúcsúzom. De talán megengedi a t. elnök ur, hogy néhány perczig pihenjek. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet vtán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Polónyi képviselő urat illeti a szó. Polónyi Géza: T. képviselőház ! A földadóval kapcsolatban még csak három kérdést akarok röviden érinteni, mert látom, hogy bizony az idő nem lesz elég arra, hogy adataimat a t. ház szives tudomására hozhassam. Azért röviditeni fogom a dolgot. Az első kérdés, a melylyel foglalkozni kívánok és a melyet a t. pénzügyminíster ur és a belügyminister ur különös figyelmébe ajánlok, — és azért nagyon sajnálom, hogy a t. belügyminister ur nem érdeklődik ezen kérdés iránt ugy, mint a hogy ez iránt érdeklődnie kötelessége volna, — az első kérdés az, hogy a földadó kulcsának 25^%-ról 20%-ra való leszállítása folytán, másrészt a másodosztályú kereseti adónak elejtése folytán — a mint egy konkrét példával is illusztrálni fogom — a kisbirtokosok, különösen a törpebirtokosok rovására oly mérhetetlen bonyolult állapotok keletkezhetnek, hogy egyes községek kénytelenek lesznek vagy adósságot csinálni, vagy pedig háztartásukban megbuknak. Ugy áU a dolog, hogy nem elég, hogy a nagybirtokok a jövedelmi adónál a haszonbérérték és a vételár alapján befolyásolják a kisbirtokosok jövedelmi adóját, mert méltóztatik tudni, hogy a jövedemi adót a haszonbérérték alajrján vetik ki, a mely adó a haszonbérérték és a fluktuáló vételár alapján, tehát külső ismérvek alapján akkor állapittatik meg, ha vallomás nem adatik, vagy el nem fogadtatik a vallomás ; és miután a 2000 koronán alul levő jövedelmesek vallomást adni nem kötelesek — jól méltóztassék ezt megfigyelni — a 2000 koronán alul lévő jövedelemmel biró kisemberek mind ez alá a külső ismérvek alapján megállapítandó jövedelmi adó alá fognak esni. Nagy Sándor: De jogosítva vannak vallomást adni! Polónyi Géza : Jogosítva vannak adni. Tessék, t. képviselőtársam, azt a népet, a mely a múlt tradicziói szerint, mikor a füstadót behozták, inkább kéményeket nem épített a házára, hanem kieresztette a pitvarajtón a füstöt, azt az 1,400.000 kisbirtokost arra rászoktatni, hogy évenként meg kell jelennie az adókivető komisszió előtt; méltóztassék rászoktatni erre azt a kurta nemest, a ki más államokban nem részesült abban a kedvezményben, mint nálunk, hogy a véradót kellett szolgáltatnia, de pénzben nem adózott és csak 1848 óta, a közteherviselés behozatala óta adózik. Tehát még nem múlt el olyan nagy történelmi korszak, hogy ezeket az embereket valami rettenetesen rászoktattuk volna az adómorálra. Azután, t. barátaim, ne méltóztassék elfelejteni, épen ennél az 1,400.000 embernél és általában véve a birtokos osztálynál, a mely eddig épen azért, mert kataszteri jövedelem alapján volt megadóztatva, adóvallomást soha nem adott, a mely ezt a rendszert nem ismeri, mit jelent az, hogy most adhat vallomást és hányszor lesz kitéve büntetésnek akkor, a mikor vallomást ad. Mert majd az adókivetésnél ki fogom mutatni, hogy ez a rendszer oda vezet, hogy inkább kiteszem magam az adókivetés büntetésének, ha vallomást nem adok, sem mint, ha tisztességes ember vagyok, kitegyem magam annak, hogy vallomásomat, a melyet hűségesen aláirtam, a melyet annyira kontrolláltak, még sem fogadják el és azonkívül még jövedéki büntető eljárásnak is, a mely személyes szabadságvesztéssel járhat. Ez a rendszer oda vezet, hogy rá fog jönni minden halandó : kisebb veszély, ha az adómat felemelik, mintha még a becsületemet is meghurczolják. Nagy György: Finánczállam lesz Magyarország! Polónyi Géza : Köszönöm ezt a közbeszólást. T. képviselőtársam talán igazat fog adni abban, hogy a vallomási kényszernek ez lesz a hatása. És most visszatérek arra, hogy épen azokon a vidékeken, a hol nagy latifundiumok vannak, konkrét példával illusztrálhatom : méltóztassék elmenni Balmazújvárosra, a melynek hosszú éveken át képviselője voltam, vagy az ország bármelyik vidékére ; Békés vármegyében, a Dunántúlra, a hol a Festetich-féle hitbizományok feküsznek, és mindenhol tapasztalni fogja t. barátom azt, hogy ott, a hol nagybirtokok vannak, a hol a szegény nép 16*