Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

&Ő2. országos ülés Í909 január %3-án, szombaton. 119 történik általuk, de azok épen ugy bizonyos haszonhajtó foglalkozások, mint a kereseti adó alá tartozó más osztályok minden néven nevezendő keresete, csakhogy most azt a privilégiumot biztosítjuk nekik, hogy mikor, mint ki fogom mutatni, ennek a reformnak legvégzetesebb része épen a borzasztóan súlyos adóvallomási rendszer, akkor a tőzsde noli me tangere, azt ki kell venni ebből a reformból, nehogy ez a vallomásadási kényszer valahogy reájuk is ki terjesztessék. Nem tudom t. ministerelnök ur, az-e a czélja, hogy ezek mentesittessenek a kereseti adó alól, mert ha annak a szegény iparosnak utolsó garasig munkával szerzett jövedelmét kereseti adóval megadóztatjuk, akkor micsoda közgazdasági érvek szólnak a mellett, hogy ezt az egész nagy kategóriát, hol naponként milliókra menő ügylet bonyolittatik le és a kereset is valamivel jobban dijaztatik, mint a szegény iparosnak a munkája, miért vonjuk ki az adóreformból csak azért, hogy az adóvallomások révén zaklatásnak ne legyen kitéve ? Wekerle Sándor pénzügyminister : Benne van Polónyi Géza: Nagyon le fog kötelezni a minister ur, ha azt fogja mondani, hogy ezekre is kiterjeszti a kereseti adót. Sándor Pál: Mi nincs benne ? Polónyi Géza: Ezek után rá kell térnem arra, hogy kik ellenzik ezt a reformot? Alig volt még reform, melylyel szemben a társadadalomnak annyiféle rétege nyilatkozott volna meg és emelte volna fel panasz-szavát, mint épen ennél a reformnál. Messze menne, ha én részletesen felsorolnám a tömegszámra érkező kérvényeket hatóságoktól, testületektől, egyesektől stb. Hogy theoretikus fejtegetésekkel ne kelljen untatnom és ne kelljen bőven bonczolnom azt, hogy a hozadéki adórendszernek fentartása egy kiegészítő jövedelmi adóval, mint a miről itt szó van, mennyire ellenkezik a tudománynak minden elméletével és szabályaival, mert a hol eddig adóreformot csináltak, ott megfordítva a jövedelmi adót vették alapul és esetleg csináltak egy kiegészítő vagyon-adót, nálunk pedig egy reform áll előttünk, a mely a hozadéki adókban rejlő aránytalanságnak és mindenféle bajnak összes kutforrásait nemcsak fentartja, hanem uj zsilijjeket nyit nekik és behozza a jövedelmi adót, a mely kongruencziába ezen jövedelmekkel megfelelőleg nem is hozható és csak arra való, hogy fokozza az aránytalanságot. De hogy ezen a területen ne kelljen immorálnom, nem utalok külföldi szakértőkre, hanem utalok Magyarország közgazdasági írói közül az első tekintélyre, — azt hiszem, bevezetés nélkül is eltalálják — Földes Béla igen t. tanár úrra, képviselőtársunkra, (Éljenzés balfelől.) a ki mindnyájunk örömére a külföldön is elismertetik mint szaktekintély. A kit érdekel ezen a területen az elmélet és ä kit érdekel az, hogy Ausztriával szemben mennyi aránytalanságot tartalmaz az a reform, az olvassa el Földes Béla igen t. képviselőtársunknak igazán nagyértékü értekezését, a melyből én csak a konkluzumot olvasom fel. Azt mondja (olvassa) : »Ezen adóreform megvalósítása nézetem szerint az ország érdekében nem áll.« Ez a konkluzum. Már most, miután nem tudom, hogy t. képviselőtársam milyen álláspontot foglal el most a reformmal szemben, ne vegye zokon, ha épen azért, mert ő azt hiszi, hogy sok javítás történt rajta, egy kicsit megcsiklandozom már csak azért, hogy hallassa a házban is a szavát, miként áll teória szempontjából ez a javaslat. Én t. i. a t. képviselő úrral, a kit én rettenetesen tisztelek, (Derültség.) már egyszer nagyon pórul jártam. A kvóta kérdésében ugyanis egy rendkívül érdekes tanulmányát olvastam, tanultam és felcsaptam tanítványának. Mikor aztán ütközetre került a sor, ugy vettem észre, hogy mester nélkül maradtam. Most is ugy vagyok, hogy a teória szempontjából feltétlenül tisztelettel adózom neki, és miután én ezen a területen nem vagyok valami nagy teoretikus, félek tőle, hogy megint ugy találok járni. Azért kérve kérem, magyarázza meg nekem, hogy az általa vallott teória szempontjából — hiszen értekezését lehetetlen volna reprodukálni, az egy egész hosszú füzet — mennyit változott ez a javaslat. Ezen előzmények után talán belebocsátkozhatom a praktikumába is a dolognak, hogy lássuk, mit tartalmaz az^ a reform az egyes adónemek szempontjából. Én arra az állásjaontra helyezkedem és be akarom bizonyítani először azt, hogy az, hogy itt adóleszállitásról vagy adóelmaradásról lesz szó 20 vagy 14 millió erejéig, olyan állítás, a melyet hangos kaczajjal kísér mindenki önmagában és a melyről mindnyájan tudjuk, hogy ez lehetetlenség. A második dolog pedig, a mit be akarok bizonyítani, az, hogy ez a reform minden egyes adónemre oly súlyos konzekvencziákkal jár, hogy én egyenesen katasztrófától félek, és attól tartok, hogy különösen a községek háztartásában, mélyen t. pénzügyminister ur, — mert senki sem kezeli a kérdést ebből a szempontból, hanem csak az állami adó szempontjából — oly mélyreható átalakulás fog beállani, hogy lehetnek községek, a melyek ezen most megcsinált adóreform okából oly nagy mértékben lesznek kénytelenek községi adóikat a szegény nép vállaira áthárítani, hogy egy tömeges kivándorlást fogunk ezzel produkálni. Egy hang (a baloldalon) : Hát a létminimum? Polónyi Géza : A létminimum nem érvényesül ott, a mint ezt majd meglátja t. képviselőtársam. (Halljuk ! Halljuk !) Egypár elvről azonban mégis meg kell emlékeznem, mielőtt a részletekbe belemegyek, és ez áll abból, hogy az én ideálom az adórendszerben