Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-401

106 íOl. országos ülés 1909 jariüár 22-én, pénteken. csak 17—18 ezer tanuló jár évenként, mig ezzel szemben 77—78 ezer készül lateiner és honoratiorpályára. Magyarország 130.000 tanulóifja közül évenkint 100.000 készül lateinernak és honoratiornak és csak 25—30 ezer a közgazdasági szakpályára. Mindaddig tehát, mig a kormány, a társadalom és a szülők közre nem hatnak arra, hogy ez az arány megfordittassék, hogy ne 100.000, mert ennyi lateinert, honoratiort és köztük sok uri proletárt ez az ország meg nem bir, hanem 25.000 készüljön a lateiner- és honoratiorpályára, és a többi 100.000 közgazdasági szakférfinak, addig nem teremthetünk magyar ipart, magyar kereskedelmet olyant, a milyent szivünkben kívánunk. (Ugy van/) Az imént emiltettem, hogy a modern Magyarország pilléreit abban a nagy alkotásban látom megalapozva, a mellyel a 48-as törvényhozás a földhöz kötött, a szolgaságban levő jobbágyságot felszabaditotta, szabaddá tette. Felséges, demokratikus alkotás volt ez, a régi demokráczia nagy szellemében. Azonban szomorúan látjuk, hogy a modern demokratikus felfogás épen a modern Magyarország ezen pilléreit döngeti, ezeket támadja ezeket akarja lerombolni. Az 1848-iki demokraták az egész magyar nemzetet egységessé tették és nem különböztettek foglalkozási ágak között. Fábry Károly: Mezőfi is 48-as demokrata! Hermán Ferencz: Én a 48-iki demokratákról beszélek, a kik az egész magyar nemzetet egyesitették, s nagy alkotásaikban nem tettek különbséget az iparos, a kereskedő és a gazdaember között; nem óhajtottak az egyes foglalkozási ágak között gyűlölséget, irigységet felidézni és a hol volt is ilyen, azt megszüntetni igyekeztek. Ellenben mit látunk ma ? Azt, hogy vagy a demokratikus felfogás változott, vagy pedig a modern demokraták nem azok, a kik a 48-iki demokraták voltak, mert ezek, a mint látjuk, a közélet terén épen abban keresik legfőbb tevékenységüket, hogy az egyes kereseti ágak közt gyűlölséget és irigységet szitnak. (ügy van! baljelöl.) A modern demokraták efféle szólamokkal izgatnak : »Ládd, te iparos testvérem : a kereskedő, a földmivelő sokkal kevesebb adót fizet, mint te !« A másik demokrata vezér azt mondja : »Nézd csak te kereskedő, a gazda meg az iparos fizeti a kevesebbet, te pedig többet fizetsz.« Szóval mindenik kiválaszt egy foglalkozási ágat és igyekszik azt a másik foglalkozási ág ellen izgatni. Pedig hogy mennyire nincs igazuk, azt az életből vett példa mutatja. Ugyan ki látta már valaha, hogy egy városban valamelyik iparos a másik foglalkozású polgárnak, a kereskedőnek vagy az iparosnak adókönyvét nézné ? Az életben ez nem történik meg, hanem az az iparos azt nézi, hogy a másik iparos mennyi adót fizet, a kereskedő pedig azt nézi, mennyit fizet az a másik kereskedő. Ez mutatja, hogy odakünn az életben, a nép között az egyes foglalkozási ágak között az adó miatti gyűlölködés és irigység nem létezik. Ott egyetértés van, s ezt az egyetértést akarják a modern demokraták az adótörvény tárgyalása alkalmával is megzavarni. Midőn a modern és a régi demokratizmus között kellett választanom, habozás nélkül a régi felfogás felé hajoltam, mert felfogásom szerint az igazi demokratizmus ezt az egész magyar nemzetet a maga összességében itéli meg és nem bontja elemeire az egyes kereseti ágak és foglalkozások szerint. Azt hiszem, hogy nem csalódom, a midőn azt mondom, hogy a 48-iki demokratáknak nem bontó, nem romboló, hanem egyesítő és teremtő erejének kihatása az, hogy a régi demokraták által felszabadított jobbágyoknak és az azon korszakban élt egész magyar nemzettestnek fiai, utódai, unokái és dédunokái ma a modern Magyarország közéletének, közgazdaságának, közművelődésének és az egész magyar nemzetnek hatalmas tényezőivé fejlődhettek. Épen azért az a demokráczia, a mely ezen tényezőknek megbontását, osztályoknak, kereseti ágaknak egymás ellen való gyűlölködését czélozza ebben a Magyarországban, a mely künn és benn ezernyi ellenséggel van körülvéve, a melynek barátja, rokona sehol sincs a nagy világon, a demokrácziának ez a munkája, véleményem szerint egyenlő a hazaárulással. (Ugy van!) Minthogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatok a 30 év óta meglévő adózási aránytalanságokat czélozzák megszüntetni; minthogy a kisemberek tehermentesítését czélozzák, miután ott, a hol kell, adómérséklést hoznak be, miután czélozzák továbbá azt, hogy az adó az erősebbre, a gazdagabbra hárittassék és végül, miután több igazságtalan és embertelen adónem megszüntetését czélozzák, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokat általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Vrbanics Ferencz! Vrbanics Ferencz (horvátul beszél). Simkó József : Két óra már elmúlt! Vrbanics Ferencz (folytatja horvát beszédét). Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy mivel a napirend tárgyalására szánt idő már letelt, méltóztassék rövidre fogni beszédét. (Helyeslés és taps jóbbjelől.) Vrbanics Ferencz (folytatja és befejezi horvát beszédét). Elnök : T. ház ! A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, a tanácskozást félbeszakítjuk, s folytatását a ház legközelebbi ülésére halasztjuk. (Helyeslés.) Bejelentem a t. háznak, hogy a ministerelnÖk ur értesített, hogy a holnapi ülésen, vagyis szombaton, 23-ikán válaszolni kíván Polit Mihálynak a Horvátországban a szerbek ellen indított, s felség-