Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

54 383. országos ülés 1908 tették a kocsifelirói szolgálatot és most ezek számát kettőre redukálták. Erre vonatokzólag az a megjegyzésem, hogy eddig tényleg hárman teljesítették a kocsifelirói szolgálatot és egyúttal a tranzitálási szolgálatot is, most azonban egy negyedik ember is odament (Derültség) és négy ember végzi ezt a munkát. Tehát épen az ellenkezője áll annak, mint a mit a képviselő ur felhozott. (Tetszés.) Azután konkrét eseteket hoz fel; Katics Lukács őrre nézve felhozza, hogy 1900-ban kellett volna előlépnie. Hosszas tárgyalás során megállapittatott, hogy ezt az embert csak 1909 május 1-étől illeti meg az előléptetés. Végül a zágrábi műhely vezetősége ellen emelt panaszt. Ennek következtében igen beható vizsgálat indittatott és kiderült, hogy igenis, a munkavezetők nem szekirozzák az ottani alkalmazottakat, sőt ellenkezőleg, a vizsgálat befejezése után a munkásoknak egy küldöttsége jelent meg a vezetőknél, kijelentve, hogy az izgatások okoznak minden bajt, az eredményezi az elégedetlenséget és ha az izgatókat el nem távolitják, sohasem is fog ott rend lenni. A munkások maguk azonban elismerték, hogy vezetőik inkább az ő érdekeiket méltányosan képviselik. Én csak azért hozom fel mindezt ilyen részletesen, t. képviselőház, hogy beigazoljam, milyen helytelen informácziók alapján állt elő a képviselő ur konkrét vádakkal, és emelt panaszt merőben alaptalanul. (Igaz ! Ugy van !) Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy a vasúti személyzet körében, bár csakugyan nagyon sokszor érvényesülnek külbefolyások, mi az izgatásoknak megszűnése és a rendnek helyreállitása iránt szavatosságot csak ugy vállalhatunk, ha ezek a bujtogatok eltávolittatnak és itt, e házban, ilyen alaptalan felszólalások nem történnek. Ez a válaszom a képviselő ur interpelláeziójára. (Helyeslés.) Elnök: Surmin György képviselő ur nincs jelen. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen /) A ház a választ tudomásul veszi. Következik a ministerelnök ur válasza BabicsGyalszki Lyúba képviselő urnak a ministerelnöknek a horvátországi postai nyomtatványok ügyében elfoglalt törvényellenes álláspontja tárgyában. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! Babics-Gyalszky Lyuba képviselő ur egy interpellácziót intézett a kereskedelemügyi rninister úrhoz, a melyben panaszolja azt a választ, a melyet hasonló tartalmú interpellácziójára a kereskedelemügyi rninister ur nevében én május 30-án adtam ; jelesen, hogy a külföldre szóló értékszállitmányok és utalványok magyar és franczia nyelven vannak szerkesztve. A képviselő ur azt kivánja, hogy Horvátországban ezek horvát nyelven is szerkesztessenek. (Zaj.) Mivel nemzetközi egyezményen alapul, hogy a magyar és franczia nyelv használtassék, ezen az állapoton nem változtathatunk. (Helyeslés.) Ellendeczember 2-án, szerdán. ben a kereskedelemügyi rninister ur intézkedik, hogy a kik nem értik ezeket a postai utalványokat és értékszállitmánj'okat, azok is megérthessék a felirást, a mennyiben horvát nyelvű magyarázatokat ad a rninister ur. Azt hiszem, hogy ez irányban a horvátországi nyelvi követelménynek is elég van téve, épen ezért kérem válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Babics-Gyalszky Lyuba képviselő ur nincs jelen. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e tudomásul venni a ministerelnök ur válaszát, igen vagy nem? (Igen !) A válasz tudomásul vétetik. Következik a ministerelnök ur válasza Zanella Richárd képviselő urnak a magyar államvasutak és a fiumei nyilvános raktár-részvénytársaság között kötött szerződés felmondása tárgyában előterjesztett interpellácziójára. fHalljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Zanella Richárd képviselő ur a fiumei raktárak tárgyában intézett egy interpellácziót a kereskedelemügyi rninister úrhoz. A képviselő ur azt kivánja, hogy a fiumei nyilvános raktár-részvénytársasággal kötött szerződés 1909. év elején felmondassék, továbbá, hogy a raktárakat az állam, a város, vagy pedig más megfelelő intézmény vegye mint közraktárakat kezelése alá, hogy ezáltal a propre-kereskedés jobban kifejlődhessék. A fiumei raktárak tekintetében az első eljárás — ez volt a legrégibb — az volt, hogy maga a tengerészeti hatóság kezelte ezen raktárakat és adta egyes fiumei kereskedőknek bérbe. Ennek következménye az volt, hogy ezen kereskedők saját áruikat természetesen beraktározták, mások áruinak beraktározásánál azonban illetéktelen raktárdijakat szedtek. Ennélfogva, midőn e kérdésben egy ankét tartatott, az a kivánalom merült fel, hogy bizassanak a raktárak egy olyan vállalatra, a mely nem foglalkozik közvetlenül üzletekkel, hanem csak a raktárak kiadására vállalkozik, így történt, hogy először két raktár, utóbb pedig négy raktár bocsáttatott ezen raktári vállalat kezelése alá, a többieket pedig a vasút kezelte. A következmény az volt, hogy azt tapasztaltuk, hogy ezen mindenkinek hozzáférhetővé tett raktárakban az áruelhelyezés igen megnövekedett ; az addigi 40.000 mázsáról 100.000-re emelkedett, mig a többi raktárakban, a melyek házilag kezeltettek, az csak 44.000 mázsát tett ki. Ennélfogva az összes raktárak ezen fiumei részvénytársaságra bizattak, a mely semmi egyébbel nem foglalkozik, mint a raktárak kiadásával. A vele kötött szerződés fel nem mondható, mert legkorábban — ha jól emlékszem — csak a jövő év októberében lenne az felbontható. A t. képviselő urnak az a kívánsága tehát, hogy most bontsuk fel ezen szerződést, először is általában nem teljesíthető, másodszor nem lehetne okszerűen teljesíteni azért, mert nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a fiumei raktárak kibővítése,