Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. 51 T.ház! A mikor a kisbirtokos-osztály állandóan és mindenkor a nemzeti ideál zászlaját lobogtatta és követte, mikor különösen a nemzetközi és hazaellenes izgatásokkal szemben mindenkor a kisbirtokosok fogiák képezni azt a nagy nemzeti bázist, mely mindenkor meg fogja védeni a nemzeti ideált, akkor a kisbirtokos-osztálynak felsegi tése, erkölcsi fefbátoritása és állandó erkölcsi nivón tartása nemcsak resszort-kérdés lesz, hanem az egész ország szempontjából mint elsőrendű jön figyelembe. (Iyaz ! Ugy van ! baljelől.) Ma délben részt vettem, t. ház, a délmagyarországi gazdáknak az ünnepélyén és ebédjén, és méltóztassék elhinni, hogy magammal hoztam azt a magvat, melynek folytán én ugy érzem, hogy a közel jövőben egészen más kérdések körül fogunk harezot vivni, mint eddig. Méltóztassék megnézni ma egy kisbirtokos-embernek a helyzetét, a ki nincs valami különlegesen kedvező vidéken. Komolyan mondom, t. ház, egy vasúti baktemek, egy munkásnak sokkal, jobb ma már a helyzete, mint egy kisebbfajta kisbirtokosnak. Mikor én belenéztem ezeknek az adókönyveibe nem annyira az állami adóknak, hanem a községi adóknak és mindenféle czifra közterheknek oly konglomerátumát láttam, hogy nem csodálkoznám, azon, ha ez a kisgazda-közönség ép ugy beállana abba a táborba, mely bennünket már nem tisztel többé olyan mértékben, mint a mily mértékben az ország vezetőembereit tisztelni kellene. Ezen pontnál azonban méltóztassék megengedni, hogy annak a nagy reformakeziónak keretében, a mely a kisbirtokosság teljes erkölcsi talpraállitását czélozza, hivatkozzam ismételten, mint azt már tavaly is tettem, a birtokpolitikának kérdésére. Hallottuk, t. ház, ma is, hallottuk már számtalanszor, hogy Magyarországon a birtokviszonyok nincsenek megfelelően elosztva. Minduntalan megtörténhet, hogy elmegyünk napi járóföldekre és mindenkor egy-egy latifundiumon fogunk utazni. Higyje el a t. ház és az ország, hogy a bekövetkező szocziálista küzdelmek közepette sokkal több bajt fog csinálni a rossz birtokelosztás, mint mi azt gondoljuk. Mezőfi Vilmos: Igaza van! Nagy Emil : A mennyire igazam van, annyira nem megyek Mezőfi Vilmos ur után . . . (Derültség.) Mezőfi Vilmos : Elég rosszul teszi ! (Zaj.) Elnök: Mezőfi képviselő ur, kérek csendet. (Zaj.) Nagy Emil: ... a ki ezt a kérdést izgatási anyagnak használja fel. Ez egy olyan kérdés, melylyel nem izgatni kell és a melynek révén nem előfizetési pénzeket kell zsebre rakni, (Igaz 1 Ugy van I balfelől. Felkiáltások: Hatos!) hanem a melylyel igenis okszerűen, higgadtan, hazafiasán és alaposan kell foglalkozni. Ebből a szempontból voltam bátor már ismételten sürgetni azon törvényjavaslat benyújtását, melyről azt hallom, hogy nemsokára meg fogjuk kapni, de szeretném, ha már 24 óra se múlnék el haszontalanul és megkapnék azt a törvényt, a mely a tilos, a bűnös parczellázásoknak nemzetpusztitó folyamatát megállítani igyekszik. (Helyeslés.) Mert az teljesen lehetetlen, hogy mikor mindenféle más funkezióhoz az állam részéről erkölcsi bizonyítvány, megbízhatóság kivántatik, mikor tanitó és mi egyéb nem lehet senki, a ki nem rendelkezik azon erkölcsi megbízhatósággal, a melyet az ilyen hivatás megkíván, akkor a nép birtokpolitikájával és megélésének kérdésével se foglalkozzék az, a kit az ő nyereségvágya tetszés szerint ezen üzletágra reávet, E helyett ismételten hangsúlyoztam már tavaly is, és méltóztassék megengedni, hogy megtegyem most is, hogy az igen t. minister ur kegyeskedjék erre különös tekintettel lenni és ezen szép összeget, melyet kegyeskedett beállitani a költségvetésbe, méltóztassék különösen a bérleti parczellázásoknak intézményére fordítani. Mert a hogy ma áll a kérdés, ugy annak a parasztembernek teljességgel lehetetlen megélnie azon a drágán vásárolt parczellán. Látjuk nap-nap után, hogy annak a parasztnak elegendő tőkeereje nincs ahhoz, hogy azt a rettentő drága. 280, 300, sőt 400 forintos árat ki tudja venni abból a földből; ha volna neki tőkéje hozzávaló, akkor talán ki tudná venni. De épen az a baj, a mire szeretném a t. minister ur figyelmét a legintenzivebb módon felhívni, hogy teljességgel kipénzeli magát és a mikor arra kerülne a sor, hogy legyen neki forgalmi tőkéje és beruházásokra pénze, akkor egyáltalában adósságán és a váltókamatokra való pénzén kívül mása a világon nincsen. (Elénk helyeslés.) így. t. képviselőház, az első és harmadik helyre felvett kölcsönökkel és minden forgó tőke nélkül a régi módi gazdálkodással teljes lehetetlenség az, hogy ezt a becsületes magyar fajt regeneráljuk és igazán tudjunk teremteni egy olyan jó birtokelosztást, a melytől ennek a bajnak a jövendőben valósággal orvoslása volna várható. (Igaz ! Ugy van !) Mig ellenben, ha a minister ur kegyeskedik a maga tekintélyével, a maga eszközeivel ugy a ministeri közegek, mint a külső tényezők révén magát teljesen rávetni arra, hogy lássák be az országnak nagybirtokosai, hogy egyrészt az ő érdekük is az, hogy azon nagybirtokokat, a melyeket nem tudnak házilag kezelni, ne adják kizárólag főbérlőknek, a kik azután öt- és tízszeres áron adják tovább azokat albérletbe parasztembereknek, akkor ennek bizonyára meg lesz a maga haszna. E tekintetben, t. ház, valóságos uzsora folyik Magyarországon (Igaz! Ugy van !), mert az illető nagybirtokos — tisztelet a számos igen szép kivételnek — nagyban és egészben mégis, a tisztjei vagy az ügyvédje hibájából nem törődik azzal, hogy szocziális szempontból mit fog maga után vonni az a helyzet, a mikor látja az a parasztember, hogy tiz-tizenötezer holdnyi nagybirtok ki van adva 20—25 forintért árendába, a melyet azután ő 60—70 koronáért kap meg albérletben. (Igaz I Ugy van !) Ez a helyzet, t. ház, a mely országszerte min' denféle szocziális izgatásnak a legkitűnőbb talajt 7*