Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

48 383. országos ülés 11)08 deczeinbfr 2-án, szerdán. valódi fejlesztési irányával, mert épen beszédem elején jelentettem ki, hogy nem fogok foglalkozni minden egyes kérdéssel, a mely e tárcza körébe tartozik. Hallgatásom tehát e tekintetben nem birkát beismerés jellegével azok pártatlan kezelése tekintetében. Ennek daczára azonban már tegnapi felszólalásomban felhívtam az igen tisztelt minister ur figyelmét arra, hogy a mig bizonyos területeken, például a székelyföldön az ilyen általános jellegű intézményeknek egész sorozata van felállítva, addig egész tengere van az olyan területeknek, a hol nemzetiségek laknak, a hol ilyen intézmények nincsenek. Méltóztassanak tegnapi felszólalásomra visszaemlékezni, ott felemiitettem például a nyugati havasokon, a hol az emberek különösen és kizárólagosan faiparral foglalkoznak, egyetlen egy faipari iskola sincs, a mely alkalmas volna, hogy mint általános intézménj^, annak a népnek gazdasági és általános műveltségét előmozdítsa. El kell ismernem, hogy ezen országos jellegű gazdasági intézmények között nagyon sok van, a mely igen megfelelő és igen megállja a helyét. De hogy ezek részben milyen tendencziával kezeltetnek, legyen szabad a t. ház figyelmét felhívnom a minister urnak csak iménti egyik replikájára, t. i. azon válaszára, a melyet Lukács Lászlónak adott. Lukács László képviselő barátom ugyanis azt kérte, hogy legyen szíves a minister ur intézkedést tenni oly irányban, hogy a vándortanítók a földmiveseket a saját anyanyelvükön oktassák, hogy ennek az oktatásnak így valami értelme is legyen. És erre a minister ur mit volt szives válaszolni ? Azt válaszolta, hogy kérem, a »tanításnak magyar nyelven kell történnie.« (Zajos helyeslés.) Sümegi Vilmos: Tiszta dolog! (Felkiáltások: Tanuljanak magyarul! Zaj. Közbeszólások. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Maniu Gyula: Mindössze azt tette hozzá a minister ur, hogyha épen találkozik olyan, a kinek kívánsága, hogy az előadás lefordíttassák, és akad is olyan, a ki le tudja azt fordítani, hát neki nincsen kifogása az ellen, ha az előadás le is fordittatik. (ügy van! Helyeslés.) Tehát csak esetleges értékű a minister ur előtt az a körülmény, hogy vájjon le fog-e fordíttatni az az általános érdekű gazdasági előadás vagy sem, azon a nyelven, mely nyelvet azok az emberek értik, a kiknek hasznot kell huzniok azon anynyira dicsért értékű előadásból. Gazdasági előmenetel tehát másodrendű dolog: első előtte a magyar nyelv. (Felkiáltások a baloldalon: Kötelességük magyarul tanulni.) Kijelentem, hogy a minister ur nyilatkozata nem nyugtat meg abban a tekintetben, hogy az akczió tényleg nem ellenünk van irányozva. (Zaj.) Nincsen módomban, hogy bővebben foglalkozhassak ezzel a dologgal. Mielőtt azonban felszólalásomat befejezném, legyen szabad egy körülményre reáforditanom szives figyelmüket. (Zaj. Halljuk a középen.) E figv elemkeltés közben tiltakoznom kell két indokolás ellen, a mely itt a házban ezen telepítési akcziónak a helyességére vonatkozólag felhozatott. Az egyik ilyen indokolás az, a mit Polónyi Géza t. képviselő ur közbeszólás alakjában tett akkor, a midőn én ellenvetettem azt, hogy nem tartom az állam érdekében áUónak, hogy a magyar faj támogattassék más, például a román faj rovására. (Zaj. Elnök csenget.) Erre Polónyi Géza képviselő ur azt mondotta, hogy igenis, kell ez az akczió és kell támogatni a magyar fajt, mert utóvégre is »Magyarország a magyaroké«. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Tán nem ugy van?) Egy hang (a baloldalon) : Hát kié ? A tiétek ? (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Goldis László : Ha nem a miénk, akkor ne sorozzák be fiainkat katonáknak, ne szedjenek adót! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Maniu Gyula: Hát, t. ház, én ezt a tételt el nem fogadom. (Zaj. Elnök csenget.) En azt mondom, hogy Magyarország Magyarország minden polgáráé. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a közéfen. Zaj bcdjelől.) Sümegi Vilmos : Magj^ar állampolgároké ! Nagy Dezső : Ez az ország a becsületes magyar állampolgároké ! (Igaz ! Ugy van !) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék ilyen általános fejtegetésekbe bocsátkozni, mert kénytelen leszek megvonni a szót. (Helyeslés.) Már most is tehetném, mert már két ízben figyelmeztettem. Méltóztassék szorosan a tárgyhoz beszélni. (Helyeslés.) Maniu Gyula: T. ház! Egy másik indokolás, a mit az igen t. minister ur volt szives a telepítés igazolására és indokolására felhozni, az volt, hogy telepítési akcziót kell folytatni azért, hogy ennek az országnak biztosítása czéljából azokon a területeken, a hol nemzetiségiek vannak, végvárak állíttassanak. (Helyeslés. Zaj.) Hát engedelmet kérek, t. ház, ez ellen, mint a román népnek egy fia, (Felkiáltások a baloldalon : Oláh !) tiltakoznom kell. Tiltakoznom kell az ellen, hogy akként állitassunk a világ elé, hogy ennek az országnak védelmére a román nép tengerébe végvárak felállítására volna szükség. (Zaj a baloldalon.) Igenis, t. ház, állítom, — és a történelem mellettem bizonyít — hogy ennek az országnak mindig biztos végvára volt a román nép, a mely ezt az államot minden veszedelemmel szemben megvédte ! (Nagy zaj a baloldalon.) Sümegi Vilmos: A székely nép volt, néma román ! (Igaz ! Ugy van ! Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : A szót megvonom! (Helyeslés.) Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző : Lorkovics Iván ! (Nincs itt!) Br. Thoroczkay Viktor! B. Thoroczkay Viktor: T. képviselőház! A földművelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor megragadom az alkalmat arra, hogy fel-