Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-396

396. országos ülés 19ü8 deczember 22-én, kedden, 43§ Elnök : Molnár Jenő t. képviselő ur tudtommal nem jelentett be sürgős interpellácziót! Kérem, szíveskedjék csendben lenni! Nagy György: T. ház! (Halljuk!) Most hosszabb karácsonyi szünetre mennek haza a képviselőház tagjai. Azt hiszem, hogy a nemzet érdeke megköveteli azt, hogy ebben a kérdésben a helyzet tisztázva álljon a nemzet előtt; hogy azok, a kik képviselőtársaim közül választókerületeikbe mennek, hogy beszámolóbeszédet tartsanak, ezen kérdésben is tájékoztathassák a nemzetet. Ismételten hangsúlyozom, hogy ezen képviselőházban azok közül, a kik valaha a koaliczió tagjai voltak vagy most is azok, egyetlenegynek sincs erkölcsi joga a katonai létszám emeléséhez, még nemzeti engedmények mellett is, hozzájárulni. (Helyeslés balfelől.) Ennek előfeltételét kell hogy képezze a nemzet ujabbi megkérdezése, mert a parlamentarizmus elvét döntené meg az, ha a nemzet előtt a képviselőjelöltek mindig mást ígérnének, mint a minek megvalósítására azután, mint megválasztott képviselők, törekszenek. Ezen rövid indokolás után a következő interpellácziót terjesztem elő röviden. (Olvassa) : »Interpelláczió a kormányhoz a nemzet előtt vállalt kötelezettség megsértésével tervezett katonai létszámemelés miatt. 1. Igaz-e, hogy a kormány a kvótának felemelése, a parlamenti szólásszabadság, megbénítása, a katonatiszti fizetések növelése s a császár jubileumának ünneplése után a nemzet ujabb erkölcsi megalázásaként és ujabb anyagi megsarczolására az ujonczlétszám emelése kérdésében tárgyalásokat folytat ? 2. összegyeztethetőnek tartja-e a kormány a katonai létszámemelést a nemzet előtt vállalt azon kötelezettséggel, a melyben bizva adott a nemzet a kormánynak többséget és a mely szerint az átmeneti idő alatt katonai téren a nemzetre ujabb teher nem hárítható és összeegyeztethetőnek tartja-e a kormányt támogató többségnek, a függetlenségi és 48-as pártnak a múltban elfoglalt azzal az álláspontjával, hogy a katonai kérdésekben hozandó minden ujabb áldozatnak a magyar szolgálati és vezényleti nyelv, a magyar zászló és magyar czimer kell, hogy elengedhetetlen ellenértékét képezze ? 3. Hajlandó-e a kormány az ujonczlétszám emelése kérdésében megkezdett tárgyalásokat haladéktalanul abbanhagyni és a mennyiben ezt nem tenné, hajlandó-e a létszámemelés kérdését egy uj választáson a nemzet ítélete alá bocsátani.« Elnök: Az interpehaczió kiadatik a ministerelnök urnak. Következik a második interpelláczió. Nagy György: T. ház! Előterjesztem interpellácziómat a honvédtiszteknek a dévai tanitóképzőintézet által rendezett zenetörténelmi hangversenyről történt tüntető elmaradása miatt. Röviden megindokolom ezt is. A dévai tanitóképzőintézet növendékei 1908 deczember 5-én zenetörténelmi hangversenyt rendeztek. Molnár Jenő : Ez csak szabad, ez nem bank ! Nagy György: Ezen a versenyen bemutatták a magyar zene fejlődését az igriczeknek, hegedősöknek, a kuruczvilágnak muzsikáján keresztül korunk modern zenealkotásáig. A hangversenyre az ifjúság és a tanártestület meghívta az ott állomásozó honvédtiszti kart is és ekkor a zászlóaljparancsnok, Arnóthfalvy István százados, megtiltotta a tiszteknek, hogy a hangversenyen megjelenjenek, még pedig azzal az indokolással, hogy az politikai színezetű. Valószínűleg abban látott politikai tendencziát, hogy ott a kuruezvilág zenei költészetében a kuruezokat dicsérik, dicsőitik, a lompos labanezokat pedig kicsúfolják. Első tekintetre ez nem nagy jelentőségű kérdés, de ha azt vesszük, hogy a honvédség megteremtésekor azt a gyönyörű álmot álmodtuk, hogy ez magva lesz egy önálló magyar nemzeti hadseregnek, és ha most is ragaszkodva ehhez az álomhoz azt látjuk, hogy a honvédtisztek önérzetét, nemzeti érzését sértik akkor, a mikor eltiltják, hogy ilyen ártatlan zenetörténelmi hangversenyen megjelenjenek . . . Hencz Károly: Csak nincsen megjelenési kényszer ! (Zaj. Elnök csenget.) Nagy György : . . . akkor igenis kötelességünk szóvá tenni ezt az esetet a törvényhozás termében és kötelessége a háznak, hogy a honvédelmi minis ter ur utján elégtételt szerezzen az ott megsértett magyar nemzeti önérzetnek. (Igaz! ügy van! Helyeslés a haloldalon.) T. ház ! Déván a polgárság és a katonai elem békés jó egyetértésben élt és él. A katonatisztek nagy része rokonszenvezik a polgársággal és viszont és a hogy én tudom, a honvéd tisztikar tagjai jó magyar érzésű fiuk. Nem lehet tehát szó nélkül hagyni olyan preczedenst, hogy egy zászlóaljparancsnok azért, hogy talán a felsőbb hatóságok kegyét megnyerje és vagy mert ezáltal érdemeket vél szerezni, a honvédtiszteket megsérthesse nemzeti érzésükben, társadalmi jogukban. Már akkor, a mikor a dévai polgárság az interpelláczió megtételére felkért, kijelentettem, hogy ismerve a honvédelmi minister ur működését a parlamentben és a jDarlamenten kivül, bizom abban, hogy jó magyar ember létére, mint parlamenti felelősséggel tartozó minister, tudni fogja kötelességét. (Igaz ! ügy van ! Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem, hogy az u. n. »külön katonai becsületen* semmiféle csorba nem esett volna, ha a tisztikar a hangversenyen megjelent volna és gyönyörködhetett volna a kuruez költészet zenetermékeiben. (Igaz! ügy van !) Ha az ilyen eseteket szó nélkül eltűrjük, akkor lassan, észrevétlenül mindig halványodni és halványodni fog a honvédségnél a magyar nemzeti érzés és a kik eddig kifejezést mertek adni nemzeti gondolkozásuknak, azok is megijednek, látva, hogy még a magyar törvényhozás termében sem találnak védelemre. A honvédség nemzeti érzésének elhalványodása reánk nagy nemzeti veszteséget jeleneteire. Epén ezért kérem az igen t. honvédelmi minister urat, hogy onnan, arról a felelősségteljes helyről, a minis téri székből jelentse