Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-395

395. országos ülés 1908 deczember 17-én, csütörtökön. 435 tévedés lehet a képviselő ur részéről. Egy napon dolgozhat 16 órát, de akkor a másik napon kell pihennie 16 órát, mert a 8 órai fokozatos beosztást matkematicze sem lehet máskép kihozni. Farkasházy Zsigmond : Szabad egy nap 16 órát dolgozni? Wekerle Sándor pénziigyminisíer: Nyolcz órai közbeeséssel szabad, de csak ugy lehetséges, hogy egyik nap 16 órát dolgozik és 8 órát szünete], másnap azután 16 órát szünetel és csak 8 órát dolgozik. (Zaj.) Ismétlem, ma nem nyújtanak módot a bányatörvények, hogy a létesítmények dolgában szigorúbban lépjek fel. De legyen meggyőződve a t. képviselőház, hogy itt alapos munkálat folyik és mindazon létesítményeket, a melyeket megkövetelhetünk, követelni fogjuk, és ha visszaélések vagy mulasztások fordultak elő, azok szigorúan meg fognak toroltatni, Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy e tekintetben rendszeres intézkedéseket az uj bányatörvény foglal magában, melyet épen most erre való tekintettel két szempontból revideálok, először, hogy a biztonság szempontjából szükséges intézkedések megtételére, ha költségesek is, a bányavállalatok kötelezhetők legyenek . . . Polónyi Géza: Ma is lehet kötelezni! (Zaj.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek a büntetőtörvénykönyv kötelezi a vállalatot arra, hogy tegye meg a szokásos óvintézkedéseket, de nem kötelezi pl. arra, a mit voltam bátor említeni a gázrobbanások tekintetében, hogy a légvezetés költségesen, az ujabb technikának megfelelően történjék, vagy hogy egészségi szempontból az exkrementumok eltávolítására micsoda módot kövessenek. Ezt a bányatörvény fogja megállapítani és egyúttal a társládaintézményt olykép szabályozni, hogy, mint erre már a munkásbiztositási törvény is kötelez, a társládák a balesetbiztosítást ne foglalják magukban, vagy ha igen, ezáltal a rendes társláda-járulókok ne csökkentessenek. Egyébként ugy vagyok értesülve, hogy az a társulat máris megtette az intézkedéseket e tekintetben, és az volt az első lépés, hogy biztosította a munkásokat és pedig nem a többi intézmény kárára. Kérem a t. házat, hogy_ válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Mezőfi Vilmos: T. ház! A ministerelnök ur válaszának azt a részét, melylyel kilátásba helyezte a bányatörvénynek a képviselőház elé való terjesztését, — a melyre csak az a megjegyzésem, hogy igen sürgősen méltóztassék azt a törvényt a ház elé terjeszteni — továbbá a válasz azon részét, hogy azon törvényben módja lesz ugyanazon óvintézkedéseket a magántársulatoknál alkalmaztatni, a melyeket az állami bányáknál alkalmaz, tudomásul veszem, De a válasznak azon része, a melyben azt mondja, hogy szövetségeket és egyleteket ezután sem fog jóváhagyni, csak az esetben, ha az illető érdekeltség terjeszti elő, (Elénk helyeslés.) oly tág meghatározás és fogalom, a mely azt jelentené, hogy a nyolezvanezer bányásznak ezentúl sem lesz egylete és szövetsége. (Felkiáltások balfelöl: Nem less nyolezvanezer piczula!) Az lehetetlen, hogy állandó munkában élő és föld alatt dolgozó munkások érdekeik képviseletére ne keressenek intelligens, velük egyenlő munkát nem végző embereket, a kiknek idejük és értelmi képességük van arra, hogy részükre egyleti alapszabályokat kidolgozzanak és eljárjanak. Ilyen idegen érdekeltségekkel mindig fog találkozni a ministerelnök ur és igy soha egyetlen egy munkásszakmának a szervezési lehetősége megadva nem lesz. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy meggyőződése szerint a bányászok keresete jó. Azt hiszem, hogy e tekintetben tévedésben van. Nekem az a tapasztalatom, hogy a szénbányamunkások keresete nem, jó és munkájuknak nem képezi egyenértékét. Én ugy tudom, hogy a szénbányamunkások a legnyomorultabb exisztencziát folytatják. Kis munkabért kapnak, egészségtelen, rossz lakásokban laknak, egyéni szabadságuk semmiképpen sincs biztosítva, s teljesen a társaság kényétől és kedvétől függ. A t. ministerelnök ur mathematikai lehetetlenségnek mondotta azt, hogy a bányászmunkások huszonnégy óra alatt tizenhat órát dolgozhassanak. Én elismerem, hogy a t. ministerelnök ur kiváló mathematikus, sőt Magyarország legnagyobb mathematikusa, de legyen meggyőződve, hogy ebben a dologban a bányatársaságok jobb mathematikusok, mint ő, és ők meg tudják csinálni, hogy huszonnégy óra alatt tizenhat órát dolgozzon egy bányamunkás, ha érdekük ugy parancsolja. A t. ministerelnök ur elfeledkezett azon tiszteletteljes kérésemről, hogy, a mennyiben van rá befolyása, méltóztassék a bányatársaságoknak mint társaságoknak jogi felelősségét megállapítani a náluk történt szerencsétlenségekért, s méltóztassék odahatni, hogy az elhalt szerencsétlenül járt bányászok özvegyei és árvái ne a társládákból elégittesenek ki, hanem a társaság maga elégítse ki őket. (Felkiáltások: Hiszen erre már felelt!) Ha ezt megmondta, akkor, bocsánatot kérek, rosszul értettem. Ismétlem, a válasznak azon részét, a melyben a t. ministerelnök ur uj bányatörvényt helyez kilátásba, tudomásul veszem, válaszának többi részét azonban, sajnálattal, nem vehetem tudomásul. (Zaj.) Elnök: Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e a ministerelnök urnak, mint pénzügyministernek