Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-394

418 394. országos ülés 1908 deczember 16-án, szerdáit. hogy kizárjanak minden ellenkező felfogást. (Helyeslés.) De azt merem állítani, hogy ha ilyen nyi­latkozat nem történt volna, a mint hogy a bíróság döntése előtt nem történt, a közigazga­tási bíróság mégis olyan szellemben intézte el ezeket a kérdéseket, a mint a t. képviselő ur kivánja. Tehát ennek a törvényben való külön kifejezésére semmi szükség nincs. (Helyeslés.) Sőt engedelmet kérek, én azt hiszem, csak gyen­gitenők az eddigi álláspontot, ha szükségét lát­nók annak, hogy ezt a közfelfogást most ujabb szavakkal ujabban biztosítsuk. Ezért, és nem azért, mert leszavaztatott ezen indítvány, ezen meritórius okokból kérem annak mellőzését. (Helyeslés) Dudits Endre jegyző: Nagy György! Nagy György: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 5. §-ához Hoitsy Pál elő­adó ur egy uj bekezdést indítványozott. Kekem erre vonatkozólag lenne észrevételem. Nagyon szomorú dolognak tartom, hogy a törvényjavas­lat tárgyalásakor az előadói székből uj intéz­kedések terjesztetnek elő, a mikor már a zaj miatt is voltakópen abban a helyzetben sincs 'az ember, hogy meghallja, hogy miről szól az az intézkedés. Hoitsy Pál előadó: Ki van nyomtatva! (Zaj.) Nagy György: A helyes eljárás az volna, hogy akkor, a mikor az előadó ur a módosí­tást előterjesztette, akkor határozzon a ház a kinyomatás kérdésében, azután osztassák szét, hogy érdemben is hozzá lehessen szólni. Elnök: Nagy tévedésben van a t. képviselő ur. Szemrehányása tulajdonképen nekem szól, én tehát kénytelen vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni először is arra, hogy nem egy eset volt arra a népképviseleti rendszeren alapuló alkotmányos gyakorlat közben, hogy az előadói székből módosítás nyújtatott be. Ez nem nóvum, ez bevett gyakorlat és mindenütt a világon így van. Másfelől, ha a képviselő ur, mielőtt fel­szólalt, elolvasta volna a pénzügyi bizottság jelentését, a mely már deczember 9. óta köz­kézen forog, akkor megláthatta volna, hogy a pénzügyi bizottság a maga 1015. számú jelen­tésében egyenesen javaslatba hozza, hogy az 5. § miként módosíttassák, nevezetesen módosít­tassák akként, a mint ma az előadó ur előter­jesztette. A képviselő urnak tehát két oknál fogva egyáltalában nincsen igaza, a mikor támadott engem azért, hogy megengedtem, miszerint az előadó ur által módosítás nyújtassák be, egy­részt, mert az a módosítás már benne volt a pénzügyi bizottság jelentésében, másrészt pedig hosszú gyakorlat szól a mellett, hogy igenis az előadó ur tehet olyan módosításokat is, a melyek a bizottsági jelentésben nem voltak benne. (Helyeslés.) Nagy György: Az elnök ur szíves felvilá­gosítása után is, mivel teljesen igazam van, ragaszkodom a magam álláspontjához. (Derültség.) Nevezetesen a pénzügyi bizottság jelentése, az 1015. számú jelentés, az én kezeim között is megvan, csakhogy abban nem indítvány alak­jában terjeszti elő a j)énzügyi bizottság azt, a mit most Hoitsy Pál előadó ur előterjesztett. Nem is az a parlamentáris eljárás, hogy az ilyen módosítás a bizottság javaslatában a sorok között foglaljon helyet, hanem ennek az a helyes parlamentáris módja, hogy terjesztessék elő külön indítvány alakjában, s akkor hatá­rozzon a ház annak kinyomatása, szétosztása és napirendre tűzése iránt. Az engem állás­pontomtól egyáltalán el nem térit, a mire a t. elnök ur hivatkozik, hogy a múltban ez volt a gyakorlat. A múlt hibáit nem kell követnünk. A múlt tapasztalataiból csak a jót kell el­fogadnunk. Ha a múltban imparlamentáris jelenségek voltak, abból nem következik, hogy azokat a jövőben is folytatnia kell a képviselő­háznak. Elnök; Ismételten figyelmeztetem a t. kép­viselő urat, hogy semmiféle imparlamentáris el­járás nem történt. Azt én nem is engedném meg. (Élénk helyeslés.) Nagy György: Nem a t. elnök úrral vitázom, hanem az előadó ur javaslatával szemben van egy határozati javaslatom. Én a t. elnök ur eljárását nem teszem vita tárgyává, de az elő­adó ur javaslatával szemben, a melyet imparla­mentárisnak tekintek —• a t. ház fog határozni, hogy osztozik-e véleményemben vagy nem — előterjesztek egy határozati javaslatot az iránt, hogy a t. ház a Hoitsy Pál előadó ur által beadott indítványt kinyomatja, a képviselő urak közt szótosztatja és külön tárgyalásra tűzi ki. Mert ez az inditvány még nem volt kinyomatva, és ha a pénzügyi bizottság előterjesztésében pium desiderium-ként benne is van. az engem nem kötelez. Dudits Endre jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. ház! Azt hiszem, a t. ministerelnök ur nem értette meg jól Bozóky t. képviselőtársamat. (Ellenmondás.) Mert ha jól megértette volna, nem tette volna azt a kije­lentést, a mit az imént hallottunk. A t. minis­terelnök ur azt mondta, hogy senkinek sincs esze ágában feltételezni, hogy a kormány az 1909. évre megszavazott ós jogosan beszedhető adókat 1910-re is beszedje. Ha igy volna, reám nézve is jó volna, mert a múlt évi adómmal még hát­ralékban vagyok. (Derültség és ellenmondás.) így tetszett mondani, igy volt. Bozóky Árpád t. képviselő ur a törvény­telen kormányokra vonatkozólag tett előterjesz­tést, nehogy, mint a múltban is történt, a tör­vénytelen kormányok hivatkozhassanak arra, hogy akkor, amikor a törvényhozás felhatalmazta a

Next

/
Thumbnails
Contents