Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

362 39$. országos ülés 1908 deczember ií-én, hélfon. A mellett ujabb indokunk, hogy a költségvetést meg ne szavazzuk, az, hogy a kormány egy olyan választói jogi törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elő, mely ellenkezik először az adott Ígérettel és ellenkezik a képviselőház többségét kéjiező 48-as párt sarkalatos elveivel és prograrnmjával. A 48-as párt azokkal a jelszavakkal indult harczba, valamennyi képviselőjelölt programmbeszéde azzal végződött, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség és ezeket az elveket a lehető legdurvább módon sérti meg ez a javaslat, a mely a plurális választójogot akarja törvénynyé emelni. (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) A mellett mi, a kik ismerjük a nép gondolkozását, a kik a néppel nemcsak választások alkalmával foglalkozunk, előre megjósolhatjuk, hogy az a plurális választójog, ha törvénynyé válik, a függetlenségi pártot egyenesen ki fogja irtani, nem lesz más, mint alkotmánypárti és szocziálista. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Hammersberg László : Szó sincs róla ! Bozóky Árpád: A 48-as pártból hírmondó sem marad ! Farkasházy Zsigmond: Ez volt a végezel elejétől fogva ! Bozóky Árpád : Azok közül az ujabb indokok közül, a melyek miatt bizalommal a kormány iránt nem viseltetem ugy én, mint a függetlenségi és 48-as balpárt, igen lényeges helyen áll Bosznia és Herezegovina annektálása és különösen mód, a melylyel ezt a bűncselekményt elkövették. Miért nevezem ezt bűncselekménynek ? A berlini szerződés arra adott felhatalmazást az osztrákmagyar monnarchiának, — ezt idézőjel között mondom, — hogy ö felsége a szultán szuverenitásának fentartása és elismerése mellett ideiglenesen kormányozhassa Boszniát és Herczegovinát. Tehát az osztrák-magyar monarchiának e megbízást e tartományok kormányzására a nagyhatalmak adták, és most a nagyhatalmak megkérdezése nélkül, különösen annak a megkérdezése nélkül, a kinek szuverenitása el volt ismerve, az osztrák-magyar monarchia nem is alkotmányos módon, hanem olyan módon, hogy az egész világ elitélte, kijelentette, hogy most már a dinasztia birtokviszonyai akként fognak megváltozni, hogy Bosznia-Herczegovinát odacsatolja a monarchiához. Tehát, t, képviselőház, a legautokratikusabb módon, a nemzetközi jognak, a nemzetközi illedelemnek, a velünk szövetséges viszonyban levő államoknak megsértésével történt az annexió és a mellett határozottan a magyar állam érdeke ellen. Mert Magyarországnak olyan belbajai vannak, hogy elég, ha lesz erőnk, hogy azokat kiheverhessük. Úgyis ugy áll a nemzetiségi kérdés, hogy körülbelül egyenlő létszámban vannak a nemzetiségek a magyar elemmel, nem érdekünk tehát, hogy a nemzetiségi elemet a magyarság rovására szaporítsuk. Azt mondja egy régi magyar közmondás, hogy annyit kell markolni, a mennyit jól tudunk megfogni. Sajnos, el kell ismerni, hogy Magyarország ereje gyenge ahhoz, hogy mi ilyen kalandos külföldi vállalatokba belebocsátkozhassunk. Különösen azért nem lehet helyeselni az annexiót, mert habár magyar vérrel és magyar pénzzel kell majd esetleg támogatni az annexiót, majd ha a csakugyan bevégzett ténynyé válik, Bosznia mégsem lesz a mienk, tehát áldozzunk azokért a tartományokért, a nélkül hogy bármi jót is várhatnánk tőle. Magyarországnak voltak a külföldön barátai, angolok, francziák, szerbek, törökök; ezeknek barátságát mind elveszítsük azért, hogy egy osztrák hóbortot, az osztrák császári hatalmat növeljük, a mi károsodásunkra ? (Halljuk ! Ralijuk ! a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond: Halljuk! Elnök: Kérem, egészen csend van ; nagyobb csend nem is lehet. (Ugy van !) Farkasházy Zsigmond: A házszabályok megtartásáról van szó ! Elnök: Kérem, a házszabályok teljesen meg vannak tartva, mert oly csend van, hogy a légydongást is lehet hallani, ha Farkasházy képviselő ur nem beszél. (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Tanácskozásképesek vagyunk-e ? Elnök : Csendet kérek ! Bozóky Árpád: Különösen nincs bizalmam a kormányhoz, mert nem részesiti erélyes visszautasításban a néppárt támadását. Nem mondom, hogy klerikális politikát csinál, de a klerikális támadással szemben oly gyenge, hogy ez egyenesen kárára válik a magyar államnak, a nemzeti egységnek. A szövetkezésnek az volt az alapeszméje, hogy a szövetkezett pártok az átmeneti korszakra programmjukat felfüggesztik. Ezzel együtt jár az, hogy legalább az átmenet ideje alatt egymást megbecsüljék és harmonikusan működjenek közre az ország javára. Mégis a néppárt folytonosan kellemetlenkedik. A delegáczióban ugratta a 48-as pártot; annak idején, noha kormánypárt volt, jegyzőkönyvi vitákat rendezett és a határozatképesség konstatálását kívánta. Ha mi teszünk ilyet, hazafiatlanságot követünk el; ha a kormányon levő néppárt, azt lenyelik. Itt a Koczurek-ügy. Ezzel a balpárt azért nem foglalkozott, mert az állami érdeket föléje helyezi a pártérdeknek. Nekünk fáj a legjobban az, hogy ilyesmi történhetik Magyarországon, mert a balpárt ebben a parlamentben a legliberálisabb párt. (Zaj. Felkiáltások: Öndicséret!) Kormánypárti függetlenségi képviselők azonban azt mondták, hogy ne avatkozzunk most e dologba, majd a kormány hamarosan kiteszi a néppárt szűrét a koaliczióból. (Zaj.) Vártunk tehát. A kormány azonban, ugy látszik, jobbnak látja, hogy hallgasson, mint a dinnye a fűben, mintha mi sem történnék. Mi azonban nem engedjük, hogy a kérdés levétessék a napirendről; mindaddig fogjuk a kérdést piszkálni, mig az állami egység érdekeinek megfelelő gyökeres megoldást nem lel. Nem vitatom, helyes volt-e az Ítélet vagy nem, bár meggyőződésem, hogy helyes volt; de most, mikor az egységnek annyi baja van, a mikor