Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-391

391. országos ülés 1908 deczember 12-én, szombaton. 357 taképen nem tudták, hogy kinek alattvalói; nem tudták, hogy milyen honpolgárok; Ezekre kívántam a t. képviselőháznak és a t. kormánynak figyelmét felhívni (Helyeslés a baloldalon.) a bosnyák kérdést illetőleg most, a mikor még semmi veszve, semmi elmulasztva nin­csen ugy, hogy azt helyrehozni nem lehetne. A bos­nyák kérdésre nézve is az az én kérelmem a t. kormányhoz, hogy a kérdés nehézségei elől ne ret­tenjen vissza ; ne engedje magát hibás útra terelni azért, (Helyeslés balfelől.) mert talán bizonyos helyen kényelmetlen vagy kellemetlen a kérdés felvetése. Szálljon vele szembe a leghatározot­tabban ; meg fogja tehetni, (Ugy van 1 balfelől.) mert a háta mögött fogja találni a magyar nemzet­nek egész odaadó támogatását. (Élénk lielyeslés a baloldalon.) Egy határozatlan, egy ilyen kitérő, bizonytalan provizóriumnak létesitése pedig most pillanatnyilag kényelmes lehet ugyan, de iszonyú bajokat, talán végzetes veszélyeket idézne fel a jövőben. (Ugy van!) Ezeket kivántam elmondani, t. képviselőház, nem azért, hogy gáncsoljak ; nem azért, hogy hely­telenítsem azt, a mi eddig történt, hanem szeretet­ből a tárgy iránt, azért, hogy e jó irányba terelésre tegyem meg a kezdeményező lépést. A költségvetési törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk lielyeslés.) Elnök : A tárgyalásra szánt idő eltelvén, javas­lom a t. háznak, hogy a további tárgyalást sza­kitsuk meg. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a leg­közelebbi ülés idejére és napirendjére nézve teszek javaslatot. Javaslom a t. háznak, hogy legköze­lebbi ülését hétfőn, e hó 14-én, délelőtt tiz órakor tartsa, és annak napirendje legyen: 1. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, 2. az 1909. évi állami költségvetésről szóló törvény­javaslat folytatólagos tárgyalása, 3. a külkeres­kedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes rendezé­séről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor a hétfői ülés idejét és napirendjét ekként megállapítván, áttérünk az interpellácziókra. Dudits Endre jegyző: Nagy György! Nagy György: T. ház ! Figyelemmel arra, hogy a győri tanitóképző intézetből kizárt növen­kek sorsa az ország egész közvéleményét foglal­koztatja, és tekintettel arra, hogy Eitner Zsigmond képviselő urnak ebben a tárgyban előterjesztett interpellácziójára gróf AjDponyi Albert most fog válaszolni, kérem a t. házat, méltóztassék meg­engedni, hogy interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon terjeszszem elő. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház ehhez hozzájárul. (Helyeslés.) Dudits Endre jegyző: Surmin György! (Fel­kiáltások ! Nem interpellál! Eláll!) Endrey Gyula ! Endrey Gyula: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Surmin György: T. ház ! (Zaj.) Elnök : Az interpellácziók bejegyzésének sor­rendjében tartozik a jegyző ur felhívni az egyes interpelláló képviselőket. (Zaj. Elnök csenget.) Surmin György : T. ház ! Folyó évi deczember harmadikán a zágrábi »Pokret« czimű lap budapesti tudósítójától azt a hírt kapta, hogy a honvédelmi minister rendeletet adott ki a horvát csendőrségre vonatkozólag. E hir szerint a minister rendelete azt rendeli el, hogy minden tiszt századostól feljebb köteles magyarul tudni. A csendőrség összes költségeit Horvátország maga viseli. Mint autonóm horvát intézménynek a csendőrségnek a törvény értelmében szolgálatban mindenütt csak a horvát nyelvet kell használnia. Ez áll az összes tisztekre nézve is kivétel nélkül. A »Pokret« ezen hírére Rauch báró mintegy egyetértően a hon­védelmi ministerrel azt mondotta, hogy nem igaz. Rauch kijelentése szerint a honvédelmi mi­nister ur megvallotta, hogy egy leiratban lelkére kötötte a horvát csendőrtiszteknek a magyar nyelv megtanulását, mert igy átmehetnek Magyar­országba és könnyebben avanzsálhatnak. A >xNeues Pester Journal* szerint ez a hir igy hangzik: »Der Honvédminister hat nämlich den in Kroatien dienenden Gendarmerieoffízieren nahe­gelegt, dass sie, insoferne sie bei ihren Avancements darauf Gewicht legén, später eventuell auch in Ungarn Verwendung zu finden, sich die ungarische Sprache aneignen mögen. ' Der Honvédminister stellte nun fest, dass er von den in Kroatien funktionierenden Gendarmerieofnzieren durehaus nicht die Kenntniss der ungarischen Sprache ver­lange, aber er animirte sie zur Erlernung derselben, denn zu höheren Rangstufen und zur Verwendung in solchen auf ungarischem Territórium können sie naturgemäss nur dann gelangen, wenn sie auch diese Kvahfikationsbedingung erfüllen.« T. ház ! Már b. Rauch bánnak ez a honvé­delemügyi minister nevében tett kijelentése is törvényellenes. (Ellenmondások.) Csakhogy ez az egész magyarázat egy közönséges misztifikáczió és félrevezetés. Vájjon Rauch maga, vagy a minister ur beleegyezésével térj esztette-e ezt, nem tudom. Ha maga Rauch dobta ezt a hirt a világba, ezt tőle nem lehet rossz néven venni, mert ő szívesen alkalmaz ilyen módszereket. Ha csakugyan fel­hatalmazta Rauchot erre a kijelentésre, akkor ő maga is vétett a való igazság ellen. Nekem ugyanis tudomásom van a minister ur 1908. évi október 29-iki rendeletéről. Ebben a rendeletben szó szerint a követleső foglaltatik (olvassa) : A királyi magyar-horvát-szlavón csend­őrségi törzstisztektől megköveteltetik, hogy oly mértékben tudják a magyar nyelvet, a mint ezt a magyar királyi VII. honvédkerület törzs­tisztjeitől megkövetelik.* Erről a rendeletről nem lehet azt mondani, hogy nem létezik. A mig a rendelet létezik és mellette ott Rauch bán ki­jelentése, akkor valahol valótlanságról van szó. E mellett ebben a rendeletben a minister teljesen a törvény ellenére ezt mondja (olvassa) : »a királyi magyar-horvát-szlavón csendőrségi törzs­tisztektől mert ilyenek nincsenek. Prmcipiis obsta ! Hogy Rauch báró se mondhasson a hon­védelmi minister nevében olyat, a mi nem igaz;

Next

/
Thumbnails
Contents