Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-388

3M. országos ülés ÍÚÓ8 deczember 9-én, szerdán. ^Ö5 lapnak a czikke, a mely azelőtt egy évvel jelent meg, tehát szintén az elévülési időn kivül, a mely czikk azt mondja, hogy minket, román képviselő­ket egyszerűen le kell lőni a képviselőházban. Szórói-szóra itt van. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula: Egész sorozatát tudnám fel­hozni az ilyen czikkeknek, de csak egy nagyon jeUemző esetet fogok felhozni. Akkor, midőn Polónyi Géza volt minister ur ellen a legképtele­nebb izgatás történt, annak idején, akkor, a midőn a magyar lapok napról napra hoztak czikkeket arról az esetről és borzasztó konzekvencziát vontak le abból a jelenlegi rendszert illetőleg, nincs tudomásom róla, hogy valamelyik czikk ellen megindittatott volna azért a bűnvádi eljárás az ügyész urak részéről. Bs megtörtént, hogy a budapesti »Lupta« szintén foglalkozott ezzel a dologgal egy czikkben, ámbár igen erős kifejezések vannak benne, de századrésze sincs meg a czikkben annak, a mit a magyar lapok irtak, a »Lupta« czikkének szerzője már régen teljesiti a reá ezért kirótt büntetést. Polónyi Géza : Nekem nincs róla tudomásom ! Maniu Gyula: Nem is mondom. A volt minister ur lemondása után történt! Polónyi Géza .* Tudomásom sincs róla ! Maniu Gyula : Kétségtelen tehát, hogy ebben a kérdésben és a kérdésnek ezen ágában nem az én részemen van az alaptalanság. Én bizonyíté­kokkal állottam elő, adatokkal, viszont a minister ur nem fogja megczáfolhatni az én állításomat. Az igen t. minister ur azt mondja — és ez súlyos vád velem szemben — hogy egyszerűen nem igaz azon ákitásom, hogy följelentésemre a vizsgálat el nem rendeltetett volna. A ténykörülmények tisztázása czéljából ime előadom a következőket. En, mint az érsekség ügyésze, miután az a kőkereszt és emlékkő az érsekség uradalmán van, beadtam a büntető feljelentést. A minister ur igenis jobban fogja tudni, mint én, hogyha valaki feljelentést tesz, a vizsgálat megindításáról és folytatásáról, vagy a megteendő büntető cselekményekről a fel­jelentő értesíttetik. Azonban sem én, sem irodám abszolúte semmi értesítést nem kaptunk. Ez a körülmény tehát már feljogosítana engem annak állítására, hogy nem történt semmi. De én nem elégedtem meg ezzel, hanem igenis interpelláczióm előadása előtt vasárnap sürgönyileg kértem infor­mácziót, hogy a balázsfalvi kir. járásbíróságnál valóban történt-e valami lépés ezen ügyben azóta, mióta a járásbíróság áttette az ügyészséghez feljelentésemet és azt a sürgönyi értesítést kaptam, a melyet a minister urnak rendelkezésére bocsátok, hogy semmiféle megkeresés nem történt ebben a kérdésben. (Zaj.) Elnök ". Csendet kérek ! Maniu Gyula: Tehát kétségtelen, hogy itt megint olyan állásponton állok, a mely álláspontot az igen t. minister ur egy »nem igaz« kijelentéssel meg nem dönthet. Én interpellácziómat kétségtelen tényadatok alapján terjesztettem elő. Megnyugtatást kértem a mimster uraktól, a mely megnyugtatást azonban nemcsak hogy nem adja meg a minister ur válasza, hanem egyenesen velünk szemben áll elő váddal, hogy mi vagyunk az okai, hogy vidéken a mi keresztjeinket felrobbantják, elviszik, vagy meg­semmisítik. Ennek kérem nem mi vagyunk az okai, hanem igenis oka az igazságszolgáltatásnak oly módon való kezelése, a mely módon való ke­zelést interpellácziómban előadtam s melyet az igazságügyminister ur szives volt válaszában he­lyeselni. Ennek következtében én a megadott választ sajnálattal tudomásul nem vehetem. (He­lyeslés a középen.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk !) Csendet kérek ! Günther Antal igazságügyminister: T. kép­viselőház ! A képviselő urnak nincsen joga bírá­latot mondani az igazságügyi kormányzat kezelése felett abban az értelemben, a melyben azt tette. (Helyeslés.) Nincsen joga, és maga az a válasz, az a beismerés, a melyet mostani beszédében látok, azt mutatja, hogy a t. képviselő ur dupla mérték­kel mér, a midőn mentegetni akarja magát abban a tekintetben ... Maniu Gyula : Nincs szükségem mentegetésre ! Günther Antal igazságügyminister: ...akkor hogyan koczkáztathatott itt olyan állítást, a mely a tényekkel ellenkezik ? Azt mondja, hogy fel­jelentésére nem kapott értesítést a bíróságtól, és erre sürgönyt menesztett, nem tudom hová és nem tudom, kihez. (Zaj.) Egy hang (jobbjélől): A sóhivatalhoz ! Günther Antal igazságügyminister: Utóvégre az ügyészség a képviselő ur sürgönyére nem fog válaszolni; ha pedig olyan helyre ment az a sürgöny, a honnan a képviselő ur helytelen inior­mácziót kapott: ez matatja, hogy a t. képviselő ur a tények eruálásánál olyan kezelést követ, a mely épen arra irányul, hogy a való tényeket ne tudja meg, (Zajos helyeslés.) s a mely egye­nesen ana látszik mutatni, hogy nem is szándékozik a kellő utat követni a tényállásnak igaz világítás­ban való felismerésére, csakhogy itt vádakkal állhasson elő. (Elénk helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Maniu Gyula: T. képviselőház! Sajnálom, hogjr az igazságügyminister ur replikája kényszerit arra, hogy ennek a nagyon fájdalmas vitának a fonalát néhány perezre újra felvegyem. Engedje meg a t. ház azt, hogy tiltakozzam a minister ur­nak azon kijelentése ellen, a melyet mély fájda­lommal hallottam, hogy én ki akarnám csavarni a tényeket és itt csak azért szólaltam fel, hogy ezáltal a közvéleményt megtéveszszem, hogy az ne álljon helyes alapon. Nagy és mély felháboro­dással hallottam azt a kijelentést is, hogy én szán­dékosan állok elő olyan dolgokkal, melyek arra

Next

/
Thumbnails
Contents