Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-388

388. országos ülés 1908 deczember 9-én, szerdán. 291 annak, hogy a tettesek közismertek, daczára annak, hogy beismerik azt, hogy ezt megtették, sem közigazgatási utón nem lettek megfenyítve, sem birói utón nem lettek megbüntetve, sem pedig a magánjogi perben az illető tulajdonos elégtételt nem kapott. Méltóztatnak látni, hogy az alispán azt mondta, hogy a büntető bíróságnál van folyamatban az eljárás, az erzsébetvárosi törvényszék azt mondja, hogy legfeljebb mezőrendőri kihágást képez.És a mikor sommás visszahelyezés iránti keresetet adnak be ugyanazon törvényszékhez, ugyanez az erzsébetvárosi törvényszék, a mely néhány héttel előbb a büntető ügyet elvégezte, és igy tudta, hogyan lett a büntető eljárás befejezve, azt mondja, hogy polgári utón nem érvényesíthető, forduljon a büntető eljáráshoz. Kétségtelen tehát, hogy ezen ugy magánjogilag, mint büntetőjogilag megtorlandó cselekményért sem a tulajdonos, sem az egyház, sem az egyik, sem a másik utón elégtételt nem kap. Alkalmas ez arra, hogy a törvények iránti tiszteletet megerősítse, hogy felkeltse a lakosságban a törvény előtti egyenlőség hitét és tudatát ? Távolról sem. Ellenkezőleg, az ilyen eljárás két dologra alkalmas. Először is arra, hogy azt a meggyőződést keltse a lakosságban, hogy a törvény előtti egyenlőség elve ma sincs keresztül vive, másodszor pedig megerősítse azt a felfogást a román lakosság körében, hogy tulaj donképen törvényen kívüli állapotban van. (Zaj. Ellenmondás. Egy hang : Helyes utat kellett volna keresni/) Engedelmet kérek, milyen más eljárást talál a képviselő ur, mint vagy közigazgatásit, vagy büntetőt, vagy polgárit. (Zaj. Elnök csenget.) Másrészről azt a benyomást kelti mindez, hogy a románokkal szemben a másik oldalon minden szabad, minden meg van engedve. Éljük bele magunkat a román lakosság lelkiállapotába és akkor mérlegeljük, milyen benyomást kelt rá, ha felszentelt keresztjét világos nappal tüntetésszerüen közfelháborodás mellett elviszik, az illetőneka háza elé dobják és nem találkozik Magyarországon hatóság, a mely ezen büntetőjogi cselekéményért, ezen magánjogi sérelemért megbüntesse azokat, a kik ezt elkövették. Nem lehet ennek más következése, mint egyrészt a kétségbeesés azoknál, kiknek hátrányára ezt elkövették, másrészt az elbizakodás a másik oldalon, a hol látják, hogy mindent szabad elkövetniök, a mikor arról van szó, hogy más népfaj vagy vallás érzelmeit vagy tulajdonát sértsék meg. Hogy pedig ez igy van, ezt bizonyítja mindaz, a mi azóta történt. Nem akarom szoros okozati összefüggésbe hozni az utóbb történteket a most elmondottal, de kétségtelen, hogy igenis felbátoritás mikor a világos nappal ismert tettesek által elkövetett ilyen cselekmény büntetlen marad. Néhány hónap múlva mi történt ? Az, hogy Balázsfalván — a szomszédos megye szélén — éjjel légberöpitettek dinamittal ugyancsak egy keresztet és egyidejűleg egy emlékkövet is. Ennek tettesei már nem ismeretesek, mert kissé elővigyázóbbak voltak, mint a királyfalviak. De lehettek volna kevésbbé előrelátók is, mert hiszen ha nem büntetik azt, a ki világos nappal követett el ilyen cselekményt, noha be is ismerte azt, csak nem fogják büntetni azt, a ki az éj leple alatt követte azt el. És a legelszomorítóbb a dologban az, hogy oly körülmények között történt a balázsfalvi eset is, hogy csaknem lehetetlen, hogy az ottlévő hatóságok erről már akkor éjjel tudomást ne szereztek légyen. Méltóztassanak a következőképen elképzelni az esetet. Balázsfalván a rendőri szolgálatot éjjelnappal a csendőrség teljesiti, éjjel-nappal csendőrségi őr czirkál. A november 16. és 17-iki éjjel egy óra tájban, néhány fekete ruhába öltözött ember kiment a balázsfalvi »Campul libertatu«-nak nevezett téren levő emlékkőhöz és azt levegőbe röpíti dinamittal, tehát nagy robajt okozva ; de még azelőtt az az őr, a ki az illető területre nézve a felügyelettel bízatott meg, elmegy és megnézi azokat az embereket, a kik ott csinálni akarnak valamit és azok tényleg rálőnek, tehát lövés dördül el; azonkívül elmennek Balázsfalvának a másik végén lévő kőkereszthez és azt is dinamittal felrobbantják és ennek daczára a csendőr őrjáratnak abszolúte semmi tudomása sincs erről a dologról, noha a háromszoros dördülés egész Balázsfalván hallható volt. És, t. ház, az illető emberek az őrnek a vallomása szerint épen a vasúti állomás felé mentek, a csendőrlaktanya felé, mert ezen emlékkő a csendőrlaktanya felé esik. Tehát kétségtelen az, t. ház, hogy a legkisebb figyelem mellett is, a legkisebb gondosság mellett is teljes lehetetlenség, hogy a közhatóság, a csendőrség figyelme a dologra fel ne hivatott volna. Ennek daczára az éjjel nem történt abszolúte semmi. Másnap délután kimentek a csendőrök megvizsgálni, hogy mi történt és beadták a jelentésüket, hogy semmi néven nevezendő nyoma a tetteseknek nincs. Gunther Antal igazságügyminister: Nem áll! Ez a tényekkel ellenkezik. Maniu Gyula: Engedelmet kérek minister ur, legyen szabad megemlítenem, hogy másnap tettem a járásbíróságon ismeretlen tettesek ellen feljelentést a büntető törvénykönyvnek 421. szakasza alapján és, a mint vasárnaj) sürgönyi értesítést vettem, feljelentésem felküldetett a törvényszékhez és még vasárnapig, tehát november ] 7-étől deczember 5-éig tudtommal abszolúte semmi sem történt, még csak ügyészi megkeresés sem bocsáttatott ki a vizsgálat folytatására. Nos hát, engedelmet kérek, ilyen gyorsasággal kell hogy dolgozzék az igazságügyi hatóság akkor, a mikor arról van szó, hogy a népet érzelmeiben mélyen sértő cselekmény megtoroltassék ? Ha november 17-étől deczember 5-éig, tehát majdnem három hét alatt azt sem tartja az ügyészség érdemesnek, hogy megkeresést intézzen a vizsgálat folytatására, akkor, igen t. minister ur és igen t. ház, azt gondolom, hogy ez méltán mondható ólomlépésekkel haladó igazságszolgáltatásnak, mikor arról van 37*