Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

18 383. országos ülés 1908 azért, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak és ezt előmozdítsák. Ennek a baromfi-tenyésztő egyesületnek volna egy lapja : »Az Országos Baromfitenyésztők Lapja.« Ez a lap azokkal az eszközökkel, a melyek rendelkezésére állanak, abszolúte nem prosperálhat, szinte bámulatos, hogy még exisztál, mert azokkal az eszközökkel azok a férfiak, — bár igazán mondhatom, tehetségüknek és lelkesülésüknek javát viszik be az ügybe — nem képesek megfelelni a czélnak. Most olvasom, hogy a költségvetésben van egy 60.000 koronás tétel a gazdasági lapok szubvenczionálására. Jogosult. dolog. De nem is kivánt az a baromfitenyésztő egyesület ebből a tételből semmit, hanem mit kivánt ? Azt kívánta, hogy ennek a lapnak rendeltetése az, hogy a baromfitenyésztést magát megfelelőleg propagálja, közkincsévé tegye a nemzetnek és hozzáférhetővé tegye a legkisebb birtokosnak. Már most ha azt a lapot nem olvassák, hiábavaló minden szakszerű fáradozás ezen a területen. Az a kérelme, hogy a magyar állam legalább annyit tegyen meg, hogy a tanítóknak, a községi jegyzőknek tegye hozzáférhetővé a lapot, hogy olvashassák és foglalkozhassanak vele, s megérttethessék a néppel, miként kell a baromfit tenyészteni, miként kell a pénzkezelést csinálni stb. A t. közoktatásügyi minister ur volt szives megigérni, hogy támogatni fogja e kérelmet, úgyszintén a t. földmivelésügyi minister ur is. Legnagyobb sajnálatomra azonban azt látom, hogy ezen a téren egyetlen egy lépés sem történt. En azonban számitok arra, hogy a t. földmivelésügyi minister vii ezt a kérdést gondoskodása tárgyává fogja tenni. A második dolog, a mit ma sürgősen meg kell csinálni a baromfitermelés és elsősorban a tojáskereskedés tekintetében, az, hogy Budapesten, vagy az ország több városában emporiumokat létesítsünk és a tojáskereskedelmet, mint magyar tojáskereskedelmet létesítsük, s megvédelmezzük a magyar tojás érdekét és becsületét a külföldön azzal, hogy megfelelő hatósági ellenőrzés alatt, mondjuk például, tojásbörzével vagy más intézménynyel űzessék ez a kereskedelem és hogy az osztrák tranzitókereskedés megelőzése és lehetetlenné tétele czéljából a kormány vegye a kezébe ezt a dolgot, ugy, hogy a fővárosban vagy több vidéki városban ez a kérdés a magyar kereskedelem szempontjából kezeltessék. (Helyeslés.) Sok mindenféle részletkérdésre kellene még itt kitérnem, de ezzel a t. képviselőházat untatni nem szándékozom, annyival kevésbbé, mert az országos baromfitenyésztő egyesület nemsokára alaposan kidolgozott memorandummal fog a t. képviselőház és az ország elé lépni, hogy tájékoztassa az országot minden tekintetben, részben a fenyegető veszélylyel szemben, részben azon teendők iránt, a melyek szükségesek arra, hogy a kisbirtokos-osztálynak a nagy érdekeit, ebből a szempontból is, minél előbb megvédhessük. deczember %án, szerdán. Egy dolgot azonban mégis f el kell hogy említsek, t. képviselőház, nemcsak a baromfitenyésztés, hanem általában az állategészségügy tekintetében. Vannak nekünk törvényeink az állategészségügyre nézve, de azoknak végrehajtása már más kérdés. Nálunk van egy megrögzött rossz szokása a népnek, a melyhez nagyrészben a babona is hozzájárul. Például a baromfitenyésztés tekintetében ki nem ismeri azt a babonát, hogy ha egy gazdaszszonynak a tyúkja eldöglik, azzal akar védekezni a dögvész továbbterjedése ellen, hogy azt az eldöglött tyúkot átdobja a szomszédja területére. (Derültség.) Az a dolog sem hagyható figyelmen kivül, a mi pedig a baromfitenyésztés szempontjából rendkívül fontos, hogy például milyen szokása van a népnek az eldöglött disznók, csirkék, s más házi állatok tekintetében. Méltóztassék a népnek azt a szokását megfigyelni, hogy ezzel egyszerűen ugy bánik el, hogy az illető állatot a folyóba dobj a. (Ugy van !) Ez nemcsak nagymértékben megfertőzi a folyót, de az vizével elviszi a vészt messze vidékekre. Ez az oka annak, t. ház, hogy a baromfivész óriási mértékben pusztít nálunk és a legnagyobb gondosság sem tudja megmenteni az egyes telepeket attól, hogy mások gonoszsága folytán az állatok el ne pusztuljanak. Ebből kifolyólag nagyon sok embernek elment a kedve Magyarországon attól, hogy baromfitenyésztéssel foglalkozzék, csak azért, mert nincsen folyamrendészet és megfelelő állategészségügyi rendészet, a mely szükséges volna arra, hogy megóvja az egyes telepeket ilyen mesterségesen csinált vésznek az inváziójától. Arról is szólanom kell t. ház, hogy állatorvosaink a baromfibetegség kérdésében nincsenek kellőképen iskolázva. Én tapasztaltam azt, t. ház, hogy nemcsak az állattenyésztési felügyelő urak nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de az u. n. állatorvosok is csak a legritkább esetben tartják feladatuknak, hogy a baromfibetegségekkel specziahter foglalkozzanak. Nem is csodálkozom rajta, t. ház, mert az az 50 vagy 80 krajczárt érő tyúk nem birja el az állatorvos reczeptjének a terhét. Természetes dolog ez, a világon mindenütt ugy van. De azért, mert igy van és mert a baromfi-betegségek ellen feltétlenül védekeznünk kell, fontos dolog, hogy egyáltalán a lapok utján a közönség Moktattassék ezen betegségekkel szemben való védekezésre, másrészt, hogy legyenek állami közegek, a melyeknek feladata az legyen, hogy ne csak éber ellenőrzés alá vegyék a folyamrendőrséget és hasonló visszaéléseket meggátoljanak, hanem ambuláns közegek bejárják a községeket, a szegény népet igyekezzenek felvilágosítani a betegségek ellen való védekezésről, azoknak kezeléséről, mert ellenkező esetben ne méltóztassanak csodálkozni, ha egy-egy hetipiaczon több a beteg állat, mint az egészséges, mert a mi szegény embereinkről régen tudjuk, hogy a tyúkjától csak akkor szeret megválni, a mikor látja, hogy döglőfélben van. (Derültség.)