Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. 11 vele ; lerágják a lonibfák sarjadékát, hogy ez ne gátolja a fiatal fenyőcsernetét növésében; ka aztán ez igy növekszik, akkor megkapjuk azokat az erdőket, melyekben gyönyörködhetünk. Aztán azt kérdem t. ház : kinek van haszna abban az erdősitésben ? A munkásnak 1 a birtokosnak % vagy az erdészeknek ? Talán ez utóbbiaknak a kiszállási költségek-, fuvardijak- és napidijakból, meg azoknak a 10, 16, 18 éves gyerekeknek, lányoknak és asszonyoknak, a kik megkapják a napi 80 krajczárt, 1 forintot, 1 forint 50 krajczárt. Hanem ezek sem takarítják meg a könnyen szerzett pénzt, hanem viszik a boltba és odaadják vizitkáért, bécsi rongyért és igy nem csodálkozom, ha évről-évre szaporodnak a Bécs felé guruló miiHók. Az a szerencsétlen birtokosság pedig folyton fizet, mikor megérkezik a vasúton a csemete, a mikor kazaszállittatja, a mikor elülteti, meggyomláltatja, gondoztatja, fizeti a kiszállási költségeket; ha aztán nem fogan meg, újból, meg újból ülteti, ugy hogy belefektet egy rengeteg összeget abba az erdőbe és sohasem fog kinőni az onnan. Es ha nem erdősit a birtokosság. jön a büntető posta és ráerőszakolják, hogy meggyőződése ellenére csinálja ezt a fásitást, a melyből igen kevés hasznot remélhet. Hogy mennyire zúgnak és panaszkodnak ezek az emberek, arról csak annak van fogalma, a ki közöttük él. Tudom, hogy az állattenyésztés és a legelők feljavítása mennyi áldozatába kerül a földmivelésügyi ministeriurnnak a székelyföldi kirendeltség révén és hogy ezen czélra évi 550.000, illetve 700.000 koronát vesz föl a költségvetésbe és a melyet köszönettel is honorálok székely véreim nevében. Ez megélhetést biztosit igen sok embernek és később igen jeles eredményt is mutathat föl esetleg. Sőt azok a gazdasági szakelőadók is, a kik községről-községre járnak, sok üdvös eszmét hintenek el és a székelyeknek ezen üdvös eszmékre szükségük is van, mert meghallgatják, lassanként földolgozzák, vérükbe megy át és később talán fogják is értékesíteni. Ám ez mind nem elég ! Szükségünk van arra, hogy az egész legeltetést más alapokra fektessük. Az ügybuzgó erdészek hiába akarják, hogy ez a terület erdő és ez meg legelő legyen. A székely klima olyan féktelen szabadsághoz van szokva, hogy nem engedelmeskedik az erdészeknek, csak egyedül az Úristennek. Azt a legelőt felveri a sűrű erdő, ha irtják is ; a hol pedig nem alkalmas a talaj, ott, bárhogy kapálják is, mégsem fog megteremni a fa. Es itt eljutottunk a ligetes legeltetési rendszerhez. Ezt gyakorolták őseink, és volt legelőjük és erdőjük is. Mert az erdő által bekeritett tisztásokon dúsan nőtt a fű, mert az erdő megvédte azon területet a nap hevétől; ott egész nyáron hizóban voltak a tinók és mikor őszszel behajtotta a gazda, egyetkettőt eladott, abból kifizette az adóját és a kevés bolti kontót, a többi pedig annyira hízott állapotban volt, hogy a maga zsirjából egész télen át megélt, sovány takarmányozás mellett is. Ma állattenyésztésünk hanyatlóban van, lassanként ez egész, legfőbb jövedelmi forrásunk el fog apadni, daczára a kormány odaadó támogatásának. És ha a kényszererdősitésre és mesterséges fásitásokra kidobott ezrekről, s ezeknek eredménytelenségeiről statisztikai kimutatást kérne be az igen t. kormány, nagyon szomorú statisztikának jutna birtokába. Kérem szeretettel, próbálja ezt meg és igazat fog nekem adni vagy legalább is meg fogunk arról győződni, hogy igaz-e az a sok panasz, a melyet hangoztatnak, vagy nem igaz. Az 1879 : XXXI. t.-czikk tehát súlyos teherként nehezedik reánk. Ezen enyhiteni kell; ezt a Székelyföldet ez alól a felesleges teher alól a lehetőségig fel kell szabaditani; hiszen ott meg kell izmosodnunk nekünk. Es itt ki kell igen röviden térnem Maniu Gyula t. képviselőtársam tegnapi felszólalására, a ki ugyan nem vette rossz néven ezt a székelyföldi akcziót, de mégis hivatkozott bizonyos geográfiai kontinuitásra, a következőket kifogásolva (olvassa) : »hogy Erdélyben a gazdasági eszközöknek nagy erejével mindent elkövessen — t. i. ez a kormány — azon szempontból, hogy Erdélyben a román nép geográfiai kontinuitása, gazdasági erőssége, vagy mostani gazdasági helyzete megtöressék vagy kisebbittessék«. Én csak azt mondom Maniu Gyula t. képviselő urnak, hogy a kormánynak és minden jó hazafinak igenis érdekében áll a Székelyföldet támogatni. Ott, abban az oláh tengerben, a mely a Kárpátok aljától a Dunáig terjed, s melynek széles öblei Erdélybe nyúlnak be, mi vagyunk a sziget; egy válaszfalat kell hogy alkossunk, hogy a tengert elzárjuk ezektől az öblöktől, melyeknek vizei Oláhországból táplálkoznak. Ez nekünk hivatásunk, fajfentartási ösztönünk. Mert, ha önök szeretik fajukat, nekünk még inkább kell szeretnünk, és nemzeti szempontból nekünk kell gátat vonnunk, hogy önök ne táplálkozzanak mindig azon csatornákon keresztül, a melyek mellettünk és rajtunk vonulnak keresztül. Kekünk kötelességünk ezt a fajt megerősiteni, erőssé és hatalmassá tenni, hogy igy, karöltve a tulaj donképeni magyar fajjal, mindig áttörhetetlen határvonalat alkossunk. (Élénk helyeslés.) Mivel azonban az igen t. földmivelésügyi kormányban látom a teljes jóakaratot arra nézve, hogy a Székelyföldet támogassa észszel és szívvel, tudással és szeretettel, és mivel a székelyföldi kirendeltségnél is látom a buzgalmat és nemes törekvést, azon reményben, hogy azokat a sérelmeket, a melyeket annyiszor elpanaszoltak, orvosolni fogják, az előterjesztett költségvetést elfoga dom. (Elérik helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom, folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: A mikor a földmivelésügyi tárcza költségvetéséhez szólásra jelentkeztem, ezt