Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 de az igazságérzetet követvén, mennyire leszek én magam azon véleménynyel megelégedve, mely előadatik az igazság szempontjából; de sehogy sem tudom megegyeztetni az igazsággal azt, hogy az állam, mely politikai tekintetben egységes és osztatlan magyar állam, magára a színházra, mint a magyar nyelvet művelő, s egyáltalában művelődési intézetre egyedül és kizárólag csak egyik nyelvű és nemzetiségű nép számára költsön a közös adókból. Erre nézve én azt gondolom, hogy vagy mind­egyikre vagy egyikre sem. (Helyeslés.) Ha nem vagyunk oly állapotban, hogy valamennyire adhas­sunk, akkor mondjuk ki, hogy kizárólag erre sem adunk.« (Helyeslés a középen.) Ez volt Deák Ferencz álláspontja ebben a kér­désben ; azt hiszem, helyes érvre hivatkoztam akkor, midőn a mélyen tisztelt minister ur becses figyelmét felhívom arra, hogy évtizedek óta köl­tenek a magyar szinművészetre, a mienkre abszolúte semmit, sőt mi több, a még primitív előadások kiforszirozása is sok utánjárással és ministeri engedélylyel jár. Tisztelettel indítványozom tehát, utasittassék a közoktatásügyi kormányzat, hogy belátása sze­rint abból a sok pénzből adjon a nemzetiségi szin­művészetre is. Még egy észrevételem van ugyancsak a szín­házakra vonatkozólag. Vannak egyes vidékek, mint p. o. Dés, a hol a megye a szegény románok pénzéből színházat állit fel és azután annak ta­nácsa vagy igazgatósága szabályrendeletet alkot és azt mondja, hogy ebben a színházban, a melyet a bocskoros oláhok pénzéből emeltek, nem szabad oláh nyelven színielőadást tartani, csak magyarul. (Helyeslés balfelől.) Hát ez a magyar gavalléria, ez az igazság, méltányosság önök előtt ? (Zaj.) Lázár Pál". Ne komédiázzatok ti annyit, akkor majd kaptok szinházat. Pop Cs. István : Kérelmem az, hogy a sovi­nizmus ilyen kinövéseit nyesse le tőről a mélyen t. minister ur és mondja meg nekik, hogyha jók voltak azoknak az embereknek a fillérei, engedjék meg, hogy az abból épült színházban ők is műve­lődjenek, ők is gyönyörködjenek. (Zaj.) Lázár Pál: Próbáljanak csak Németország­ban lengyel szinházat felállítani. (Zaj.) Pop Cs. István : Nem akarom a t. ház türel­mét tovább igénybe venni. (Helyeslés balfelől.) Eljön majd az idő, mikor az urak kérni fognak, hogy beszéljek hosszasan. (Zaj.) Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A ház utasítja a vallás- és közoktatásügyi minis­ter urat, hogy Magyarország nemmagyar nemze­tiségeinek színművészeti működését is részesítse állami támogatásban.« Tisztelettel kérem ennek elfogadását. (Helyes­lés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Szólásra következik ? Csizmazia Endre jegyző: Szabó István! Szabó István (nagyatádi): T. ház! A vallás­és közoktatásügyi kormánynak abbeli ténykedését. •czember í-én, pénteken. 157 hogy az ősi vagyonnal nem biró egyházakat állandó jellegű és jelentékeny mértékű segélyben részesítette, elismeréssel fogadom. A protestáns egyházak ezt a nekik juttatott segélyt a fokozatos adórendszernek megfelelően olyan értelemben hasz­nálták fel, hogy ez kizárólag csakis azon leg­szegényebb néposztály javára jutott, a mely minden adót — legyen az áUami, vagy egyházi — saját magától, vagy családjának legelemibb szük­ségletétől kénytelen elvonni. A protestáns egy­házak ezzel nemcsak vallási, hanem szocziális és emberi czélokat is szolgálnak. Nagyon kívánatosnak tartanám, hogy Magyar­ország vezetőfélfiai és a katholikus egyház vezetői is ezt az összeget ne tartsák véglegesnek, hanem igyekezzenek ezt a lehetőség szerint fokozni. így lehet elejét venni azoknak a törekedéseknek, a melyek az egyházi javak ellen irányulnak, továbbá ugy, ha a katholikus egyház is a kezében levő óriási vagyon kezelésénél arra az alapra helyezke­dik, a mire a protestáns egyházak a nekik juttatott segélyt fordították, t. i., hogy annak a vagyon­jövedelemnek az eddiginél sokkal nagyobb részét fordítsák arra, hogy a legszegényebb néposztály egyházi terhei alól mentessé tétessék. (Helyeslés balfelől.) ' így tartom elérhetőnek azt, hogy ugy a protestáns, mint a katholikus egyházaknak leg­szegényebb emberei ne viseltessenek ellenszenvvel ai, egyházi alapok iránt. Engem választókerületemnek ez a legegy­szerűbb néposztálya küldött ide, még pedig azért, hogy szószólója legyek, hogy érdekeit védelmezzem. Az is fogok lenni, mert ezt első sorban békés utón akarom elérni, (Helyeslés.) ha lehet. (Felkiáltások : Nono !) Igen t. ház ! En a súrlódásoknak legnagyobb kutforrását a félreértésekben találom és ezért a magam szerény tehetsége szerint, ha meg­találom az arravaló hajlamot, hogy azok eloszlat­tassanak, én ezen félreértések megtalálására és kiegyenlítésére tőlem telhetőleg törekszem. (Helyes­lés.) És minthogy a jelenlegi komrányt ezen czél elérésében, illetőleg ezen czél eléréséért való működésében gátolni nem kívánom, a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát berekesztem. A vallás- és közoktatásügyi minister ur fog nyi­latkozni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház ! Csak néhány hónap választ el az utolsó költségvetés tárgyalásától (Halljuk! Halljuk!) és ez a körülmény talán felment engem attól, hogy a reám bizott oktatási ágnak minden részletére kiterjedő úgynevezett programmbeszédet mondjak el, minthogy az érde­kes vitában felszólalók is inkább a tárcza egyes részleteire, még pedig különösen a népoktatásra és az azzal kapcsolatos kérdésekre, valamint a

Next

/
Thumbnails
Contents