Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-385
385. országos ülés 1908 deczember 4-én, pénteken. 151 dések megvitatásához feltétlenül az egyes érvek és indokok felsorolására van szükség. Ennek a parlamenti elvnek gyakorlati alkalmazását az igen tisztelt most elnöklő alelnök ur igen gyakran nem szokta kellő figyelemben részesiteni. Tegnapelőtt felszólaltam egy kérdésben. Annak illusztrálására hozom fel e tényt, hogy az elnök ur ezen diszkréczionális jogát nem a kellő határok között tartva veszi igénybe. Molnár Jenő: Ugy van! Ugy van! Maniu Gyula". Az igen t. elnök ur ezelőtt három nappal ugyanis megvonta tőlem a szót a következő körülményekből kifolyólag: A földmivelésiigyi minister ur egyik tézisemmel szemben bizonyos indokokat hozott fel. A parlamenti megvitatásnak legelemibb követelménye, hogy, & mennyiben egy véleménynyel szemben az ellenkező álláspontot elfoglaló bizonyos indokokat hoz fel, az illető képviselőnek joga legyen ezen indokokat megczáfolni. Ennek daczára az elnök nem adott teret ezen parlamenti jogosultság érvényesítésének, hanem megvonta tőlem a szót azért, mert szerinte az indokok megczáfolása nem tartozik a tárgyhoz. Most pedig megvonta a szót Lukács László barátomtól azon ürügy alatt, hogy azon indokolás, a melyet ő beszédében helyesnek tartott felhozni, nem tartozik a tárgyhoz. Kétségtelen, hogy ez a jog az elnök ur diszkréczionális jogköréhez tartozik, azonban azt hiszem, nem lépjük át a méltányosság és az igazság határait, ha arra kérjük az elnök urat, méltóztassék a diszkréczionális jogot a parlamentarizmus elvei által parancsolólag diktált korlátok közt gyakorolni. Mikor Lukács László t. barátom a közoktatásügyi minister urnak általunk nem helyeselt kultúrpolitikáját támadja és ugy tartja jónak, hogy ezen helytelen kultúrpolitikának jellemzésére szükséges, hogy felhozza indokul az ő álláspontja mellett azt az értekezést, a melyet a kultuszminister ur a külföld számára irt abból a czélból, hogy a maga kultúrpolitikáját igazolja, és mikor annak a brosúrának a tartalmával be akarja igazolni, hogy a kultuszminister ur politikája nem mindenben felel meg a brosürában hirdetett elveknek, akkor nézetem szerint Lukács László barátom a tárgytól el nem tért. Abban a perczben, mikor mi az indokok felhozásában korlátokhoz vagyunk kötve, mikor az eszmei harcznak vitelében ilyen korlátokhoz vagyunk úgyszólván kötve, akkor a parlamentarizmus többé nem felel meg annak a czélnak, annak a követelménynek, a melynek szem előtt tartásával a parlamentarizmus intézménye egyedül felel meg czéljának. A parlamentarizmus jogosultsága az, hogy a vitatkozás szabadságával . ., (Zaj.) Justh Gyula: Senki sem korlátozza a vitatkozás szabadságát! Gál Sándor: A parlamentarizmussal nem lehet a nemzet türelmével visszaélni. (Nagy zaj.) Maniu Gyula: Abban a perczben, mikor az elnök discretionális jogát akképen gyakorolja, hogy az eszmék tisztázása és az érvek szabad felhozása nem talál kellő teret, mi magunk,- a parlament tagjai, vágjuk el lábunk alatt a fát. Én ezzel az alkalommal csak azt akarom egyfelől leszögezni, (Zaj.) hogy az elnöki eljárás házszabályellenes volt, másfelől azt akarom konstatálni, hogy az elnöki discretionális jognak ily keretekben való gyakorlása nem egyébre, mint épen a parlamentarizmus, elvének kompromittálására vezet. (Nagy zaj.) Én kérem a jövőre az igen tisztelt elnök urat, szíveskedjék ezen elnöki discretionális jogát a parlamentarizmus és az eddigi gyakorlatnak megfelelően alkalmazni. (Nagy zaj.) Elnök: Hock János képviselő ur a házszabályokhoz kívánván szólni, megadom neki is a szót. Hock János : T. ház! A házszabályokhoz kívánok én is szólni, még pedig a házszabályok helyes alkalmazása miatt. Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy az elnök discretionális jogot gyakorol itt, mikor a szólás jogát megvonja egy képviselőtől. Én a legmesszebb menő liberalizmussal óhajtom mindenkor a házszabályokat kezelni, mert a parlamentáris életnek csak akkor van életereje és akkor termékeny az, hogyha meggyőződését és véleményét az ember itt nyíltan, szabadon kifejtheti. (Ugy van!) De t. képviselőtársam hosszú beszéde alatt négyszer adott reá okot, hogy az elnök figyelmeztesse: (Igaz! Ugy van!) maradjon szigorúan a tárgy korlátai között. És mikor felolvasta itt azt a czikket, melyet gr. Apponyi a Revue de Hongrie-ben irt, joga lett volna a képviselő urnak megczáfolni e czikkben mindazokat a vonatkozásokat, melyek vallási és egyházi tartalmúak, (Igaz! Ugy van !•) de a t. képviselő ur mindettől eltérve, egyenesen a nemzetiségi politika sérelmeiről beszélt félóra hoszszat állandóan. (Igaz! Ugy van!) Én emlékeztetem a házat arra a közderültségre, a melyet okozott épen a képviselő ur eljárása, hogy valahányszor eltérve a tárgytól, a nemzetiségi politikának vagy a sérelmeknek paripájára felült, a képviselőház feszült figyelemmel leste az elnöki közbeszólást s abban a pillanatban, mihelyt az elnök a csengetyűhöz nyúlt, a képviselő ur belevegyitett egy »közoktatást«, egy »népnevelést«, (Igaz! Ugy van!) s ez által alaki jogczimet nyert ahhoz, hogy tovább beszélhessen. Én azt hiszem, valahányszor az elnök itt a házszabályokat alkalmazza, kötelességet teljesít és nem diszkréczionális jogával él, (Igaz! Ugy van-!) és azt hiszem, a házszabályok szigorú alkalmazása mindnyájunk érdeke. (Helyeslés.) A házszabályok szigorú alkalmazása, azt hiszem, nekünk is nyújt jogot, hogy mindazokat az ellenvetéseinket, észrevételeinket, a melyeket a házszabályok megengednek, a tárgy keretén belül, az elnök diszkréczionális jogától menten, szabadon gyakorolhassuk. (Helyesles.) Ezért én