Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

146 385. országos ülés 1908 deczember 4-e/i, pénteken. velleitásokban szenvedett (Derültség.), az akkori kormány ezért megbélyegezte s Isten ments, hogy valabogy kanonok vagy püspök lehetett volna. Ugron Gábor: Még most sem az ! Lukács László : Tehát az akkori kormányok pártpolitikai szempontból ítélték meg a dolgokat. Ep igy van ez most is, az úgynevezett patronátusok, parochiák elnyerésénél. Ott van pl. Máramarosban Farkasbénye. Tudom, hogy miféle száguldozásokat, tülekedéseket visznek véghez ennek a parochiának az elnyerésére. Mindenki feltünteti a maga érdemeit, ugy pártpolitikai, mint nemzetiségi szempontból, hogy tessék a kormánynak. Most azonban pártpolitikai szempontból egy kicsit meg vannak akadva, mert pl. a főispán alkotmánypárti érzelmű, de a közönség — arra a vidékre való képviselőtársaim bizonyíthatják ezt — az már függetlenségi érzelmű. (Helyeslés.) Hát az a szegény plébános azt sem tudja most már, hogy mit is mondjon. (Derültség. Zaj.) Hock János: Lépjen be a koaliczióba! (Felkiáltások a középen : Isten ments ! Elnök csenget.) Lukács László : Többen jöttek hozzám ebben a kérdésben. De igy van ez a tanári pályára vonatkozólag, igy az egyházi benefloziumok elnyerése tekintetében is. Hát, igen t. képviselőház, ezek ferde helyzetek, melyekből nyilvánvaló, hogy ime, sem az állam nem egészen szabad, szemben az egyház működésével, sem az egyházi működés nem eléggé mentes az állam hatalma alól. Divoroons! (Nagy derültség.) Kárhoztatom az egyháznak az államtól való elválasztását ugy, a mint Francziaországban van, a hol az elválasztás még szorosabb békót jelent, a járom még nehezebb mint volt annakelőtte, példányképül tekintem azonban az amerikai viszonyokat. Saját fülemmel hallottam, midőn dicsőségben megboldogult XIII. Leó azt mondotta, hogy a magyar katholikusok egynémelyike, csakhogy óriási javait megtarthassa, igy meg igy alkudozik és mindennap elveszít valamit jogaiból. Ha igy folytatja, — mondotta a szentatya — akkor előbb minden jogát, aztán vagyonát is el fogja veszíteni, és akkor kezdődik majd egy uj élet Magyarország területén. (Felkiáltások a haloldalon : Sohase mondta !) Saját fülemmel hallottam. Rákosi Viktor : Bukarestben mondták ! (Felkiáltások : Lehet, hogy négyszemközt hallotta!) Lukács László : Hát jó, legyen : négyszemközt! T. képviselőház ; Ez azonban olyan kérdés, a melyet mi nem fogunk megoldhatni, a melynek a megoldásához ez az igen t. kormány, mely csak átmeneti jellegű, nem is akar hozzányúlni, mert hiszen ideje sincs hozzá. Sokkal inkább el van foglalva azzal, hogy a pluralitással hogyan biztosíthatná a koaliczió létét, további hosszú évekre is. (Zaj.) Ezzel a kérdéssel tehát még ma ugy sem fogunk tisztába jönni, hanem, t. képviselőház, az már igenis hozzánk tartozik, hogy megoldjuk azokat a nem mondom kényes kérdéseket, de nagyon sértő dolgokat, a melyek az állam politikai gépezetében mint igazi sebek fordulnak elő. Ilyen pl. a kongrua kérdése, abban a tekintetben, hogy miként is szolgáltassák ki ezt a kongruát ? Gr. Batthyány Tivadar: Meg kell szorítani! Lukács László : Hát, ha szabad egyház volna szabad államban, akkor igen, azt mondanám, nem kell semmi, majd az egyházban megcsináljuk a saját fundáczióinkat, (Derültség. Közbeszólások: Mint a czionisták !) Igen, a czionistáknál ugy van, de a czionizmus tapasztalataival mi nem fogunk élni. Eseteket, tényeket hozok fel, t. képviselőház, a melyekből méltóztassék azután a következtetéseket levonni. Zsibón van' egy Péchy nevű főszolgabíró. Mint méltóztatik tudni, követválasztások és megyei választások is vannak a törvény értelmében. Hát ilyen megyei bizottságokba való választást kellett megejteni egy Náprád nevű községben, a hol megjelent természetesen a szolgabíró is, mert egy helyre aspirált. Ezenkívül megjelent — megjegyzem, hogy kizárólag románokból álló kis választókerületről van szó, egy pár árendás mózesvallásu kivételével, •— a főszolgabíró is és a jelenlevő négy lelkésznek a következő propozicziót teszi: Uraim, megválasztjuk ebben a kerületben ezt az urat, ezt az urat és ezt az urat és végül negyediknek — kegyelemből hozzátette — ezt és ezt a tisztelendő urat a jelenlevők közül. Tehát egészen parancsolólag, nyíltan, felfuvalkodott módon, pöffeszkedóleg (Felkiáltások : Na ! Na !) odaáll és azt mondja : Ezt követelem, ez igy lesz ! Ekkor természetesen összebeszélnek a tisztelendő urak, a birtokosok és a szavazók . . . Elnök (csenget): Nem vagyunk a belügyi tárczánál. Méltóztassék a vallás- és közoktatásügyi minister ur tárczájához szólani. Lukács László : Ahhoz szólok ! Elnök : A képviselő ur nem szólhat e tárgyról többet egy szót sem, mert különben kénytelen leszek megvonni tőle a szót. (Elénk derültség.) Lukács László: A kongruát megvonták ezektől a papoktól. Elnök : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, ne térjen el a tárgytól. Harmadszor megvonom a szót. Lukács László : A kongrua kiosztása és megállapítása ennek a tárczának a keretébe tartozik, Most ezen kongrua kiosztása körül történt ez az égbekiáltó visszaélés és törvénysértés ; nevezetesen ezen tiszteletreméltó lelkészektől megvonták azt, a mi őket joggal megilleti, a szolgabíró eljárása folytán, a kinek követelését nem teljesítették. A szolgabíró jelentést tett e tiszteletreméltó lelkészek ellen, hogy dákorománok, hogy nagy ellenségei a hazának, a magyar állameszmének és a közoktatásügyi kormány visszatartotta ezen alaptalan, haszontalan és hamis vádak alapján az illető lelkészek kongrua ját, ugy hogy ma sem kapták meg. Hogy milyen hazaellenesek és magyarellenesek azok a papok, azt egy példával illusztrálom.