Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

112 369. országos ülés WU8 n és helyesli ezt és esetleg azt hiszi, hogy ily módon meg fog törni a törvényellenesség elleni ellenállás, akkor ön, az összes népek szabadságának néhai hirdetője, nagyon csalódik. Mindez az ön rovására megy. Hogy egy perczig se legyen semmi kétség az iránt, vájjon Kossuth Ferencz kereskedelem­ügyi miniszternek tudomása van-e az ilyen jelen­ségekről és esetleg támogatja-e azokat akár a horvátországi erőszakos rezsim kedvéért, bátor­kodom hozzá már felolvasott interpellácziómat intézni: Kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat 1. van-e tudomása arról, hogy az állami hatóság­nak, mely és milyen táviratokat szabad vissza­tartania ? uember ik-én, szombaton. elnökigazgatója féke vezette a miniszter urat és Szterényi államtitkár urat. Előttem fekszik »a m. királyi posta, távirda és távbeszélő állami személyzetének rangsorozatos névjegyzéke, lezárva 1907 november hónapban. Kiadja : a Posta- és táviróévkönyv szerkesztő­sége Budapesten. 1908,» A nyolezadik oldalon elsőnek Geszti S. Sándor kolozsvári segédtitkár van mellőzve. Szterényi államtitkár ur nagyon jól tudja, hogy miért és én azt hiszem, hogy egyetlen képviselő sem exponálná magát ezért az úrért. Csodálatos, hogy még tűrik. Rögtön utána pretereáltattak: Dekanics Ist­ván Zágrábban, Meixner Ágost Zágrábban, Jernejc Ágost Zágrábban. Az első kettő az igazgatóság megbízottja, a harmadik ellen pedig semmiféle szolgálati kifogás nincs. A mennyire be vagyok avatva, az igazgatóságnak kötelessége lett volna őket fáradságukért megjutalmazni. Csakhogy mind a hárman a legutóbbi zágrábi választás alkalmá­val meggyőződésök és Kossuth miniszter ur 1906 április 27. 3856. számú rendelete szerint szavaztak. A törvény betartásáért most pretereálással jutal­maztattak meg. Pretereálták őket szolgálatukban : Győri Gyula, Bolemann Sándor, Lamprecht Alfréd, Niedermann Antal, a Mk 1906-ban lettek segéd­titkárokká, aztán Rejovszky Jakab, dr. Hamvas János, Podhorszky Lajos, Rákóczy Mihály, a kik 1907-ben lettek segédtitkárok. Huszonegy kineve­zett segédtitkár közül egyetlen horvát sem volt érdemes a kineveztetésre ; Vájjon, tekintet nélkül arra, hogy hova szavaztak, ezek az emberek csak­ugyan alkalmatlanok-e a szolgálatban 1 A felügyelők között csak egyetlen horvát, Poglajen Zsigmond, neveztetett ki, mig a követ­kezők pretereáltattak : Frank Ede, Popovics Radivoj, Brunner Ferencz, Zec Péter, Gajster Márk, Cbavrak Sándor, Holub András, Golub Ferencz. Ezek nagy hivatalok főnökei és mégis pretereálva lettek. De többi társaik sem nevez­tettek ki és nem akarok ebből különös sérelmet csinálni. Ép igy nem neveztettek ki sorjában az összes főtisztek sem, a kik között csuda módon a következők akadtak mégis : Steiner Adolf, Antolics Ferencz, Kusovic Károly, Kuzmics Gusztáv. Ugy látszik, hogy ennek az utolsó urnak a politikai érdemei olyanok voltak, hogy miattuk jsretereálnia kellett idősebb társait. Mig a segédtitkároknál az igazságtalanság direkt bizonyítéka is megállapitható, a tisztekkel való bánásmód valóban valósággal hallatlannak nevezhető. íme, a 21. oldalon csak egy magyar lett pretereálva, a .22. oldalon pedig Horvátország­ban csak az eg}^ Sztokics neveztetett ki, mig Skrgatics Oktaviánt, a kit Hideghéthy főispán helyeztetett át Magyarországba, mert a »szervusz. társaság* egyik tagja, Mixich ellen szavazott, átugrottak. Tovább sem ugrottak át senki mást, csak horvátokat, még pedig : Mafümovics Ljubo­mirt, Lederer Ádámot, Jovics Emilt, Sabolic Istvánt, a kit Jelacsics főispán jelentett fel és helyeztetett át, Nopper Ferencz, Czrnkovics Iván: 2. Ha van tudomása erről, hajlandó-e mint kereskedelemügyi miniszter megakadályozni, hogv ilyen visszatartások többé ne forduljanak elő a horvát királyság területén sem, a hogy ezt az ottani uralom teszi ? Elnök." Az interpelláczió kiadatik a keres­kedelemügyi miniszternek. Következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Surmin György! Surmin György : Tisztelt ház ! Először tizen­hét képviselő tiltakozik a miniszter urnak a kineve­zéseknél tanusitott eljárása miatt. A miniszter erre igy válaszol: »In diesem Jahre, wie immer, gab ich die Instruktion an die Postdirektionen, dass bei den Beförderungen so wenig Praeteriirungen geschehen sollen, als nur möglich ist, und mit meinem Wissen geschah es nicht, dass man Jemanden, weil er Kroate oder Serbe ist, praeteriirte. Wenn Jemand verdient praeteriirt zu werden. so muss das ge­schehen ob er Magyar, Kroate oder Selbe ist. Bei den Beförderungen ist in meinem Ressort die Politik ganz ausgeschlossen. Kossuth.« A horvát képviselők azt állítják Kossuth miniszterhez intézett táviratukban, hogy a horvát­országi horvát és szerb posta- és távirdai tiszt­viselők tömegesen pretereáltattak. A miniszter aM válaszolja, hogy csak azok pretereáltattak, a Mket pretereálni kellett., Ez más szavakkal annyit jelent, hogy ezek a tisztviselők hivatalos minőségükben olyasvalamit követtek el, a mi nem engedi őket előre. Némelyek közülök felettes hatóságuk által Ítéltettek büntetésre, mások fegyelmi vizsgálat alatt állanak, szóval a minisz­tériumot nem érheti gáncs, hogy valamely horvát­országi posta- és távirdai tisztviselővel szemben igazságtalanul járt el. A miniszter azt mondja : »az én tudtommal nem történt, hogy bárki is pretereáltatott volna. És még azt is mondja, hogy utasította a posta- és távirda-igazgatóságo­kat, hogy lehetőleg kerüljék a pretereálást. A miniszter ur szemlátomást konfliktusban van a maga igazgatóságaival, avagy csak ürügy­gyei élt, mely az igazság kritikájának bonczkését semmi esetre sem állja ki. Mert ha állnak ő exczel­lencziája kijelentései, akkor a posta és távirda

Next

/
Thumbnails
Contents