Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

90 369. országos ülés 1908 november Ik-én, szombaton. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző; Tisztelettel jelentem a háznak, hogy az indítvány-könyvben ujabb bejegyzés nincs. Az interpellácziós-könyvben négy ujabb bejegyzés foglaltatik: Surmin György — a táviratok kezelése tárgyában a kereskedelmi miniszterhez; ugyancsak Surmin György — a postatisztviselők mellőzése tárgyában a kereskedelmi miniszterhez; Pinterovics Antal — a horvát helységnevek tárgyában a miniszterelnökhöz; végül Lázár Zoárd — a kerüló'si telepesek helyzete tárgyában a földmivelésügyi miniszterhez. Elnök: Javaslom a t. háznak, hogy az interpellácziókra félkettőkor térjünk át. (Helyeslés.) A mennyiben azonban napirendünkkel előbb végeznénk, abban az esetben közvetlenül napirendünk letárgyalása után térjünk át az interpellácziókra. (Helyeslés.) Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik a kivándorlásról szóló törvényjavaslat (Trom. 818, 9lé) harmadszori olvasása. Felkérem [Raisz Aladár jegyző urat, sziveskedjék a kivándorlásról szóló törvényjavaslatot felolvasni. Raisz Aladár jegyző (olvassa a kivándorlásról szóló törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a kivándorlásról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki és javaslom a t. háznak, hogy tegyük át a törvényjavaslatot a főrindiházhoz tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ugy ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik napirend szerint a Budapest fő- és székváros fejlesztéséről és háztartásának rendezése végett teendő állami intézkedésekről (írom. 578, 905, 925) szóló törvényjavaslat. Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó : T. képviselőház ! Az uralaltáji népek, a melyekhez a magyar is tartozik, soha sem mutattak valami nagy serénységet abban, hogy városokat, nevezetesen pedig nagy városokat alapitsanak. Ennek oka nem abban állott, mintha nem tudtak volna nagy városokat alapitani. Bizonyságunk van reá. Az ősi Babilont p. o. a szumiri faj alapította, olyan nép, a melynek nyelve ugyanabba a nyelvcsaládba tartozik, a hová a magyar és a török. Ez alapította azt az óriási várost, a melyhez fogható évezredek alatt nem volt az egész föld kerekségén., Hanem ezek a népek évezredeken keresztül Ázsia sivatagjain lakván, megszokták a szabad életet és nehezen mondottak le a szabadságnak legkisebb részéről is. Már pedig a városokban való tartózkodás fegyelmet, rendet követel és a szabadság egy részéről való lemondást. Ennek a következtében történt, hogy a magyarság sem iparkodott soha igen nagy városokat alapitani, A mik városok nálunk alakultak, azok is többnyire idegen ajkú polgárok által emeltettek. A magyar falvakban élt, a hol szabadsága nagyobb volt. Soha, mióta a történetet ismerjük, százezer magyar nem lakott együtt egy helyen. Még a Mátyás király korabeli Budavára sem foglalt magában ennyi lakost, pedig ott akkor a világnak a politikáját intézték és a mellett tudósok, művészek iparosok gyűltek ott együtt a világ minden tájékáról. Csak a múlt századnak a közepe táján kezdett bennünk feléledni az a vágy, hogy nagygyá, széppé, hatalmassá tegyük országunknak fővárosát; tehát ugyanakkor, a mikor a külföldön is egymásután kezdtek kibővülni a nagy metropolisok. Annak előtte ilyen nagy városokat nehezebb is volt alapitani, mert nehezebb volt azokat élelmezni. Nagy messzeségről tengelyen kellett az élelmiszert hozni, nem csoda hát, ha százezrek és milliók nem verődtek össze a város falai között, mert hiszen igen nagy nehézségbe került volna azt táplálékkal ellátni. De a mikor mindenütt a vasutak létesültek, a mikor szállítani lehetett ezeken az élelmiszert, a mikor az utazás olcsó lett, akkor megindult az áradat aj világ minden országában a metropolisok felé, a melyekben a városi életnek a kényelme, az életnek nemesebb Örömei, a művészeti igényeknek kielégithetése sokkal szebbé és modernebbé tette az életet. Ennek a mozgalomnak a következtében nőtt meg a mi fővárosunk, különösen a két résznek egyesítése után sokkal rohamosabban, mint azt más országoknak fővárosainál tapasztaljuk. Már nem sok idő múlva el fogjuk érni azt az időt, a mikor egy millió lakosa lesz ennek a városnak; szépségre, egészséges voltára nézve pedig ma is az összes világvárosok között az első helyet foglalja el. Kívánalmunk azonban ezzel a fővárossal szemben van ma is. Nevezetesen kívánni valónk van elsősorban abban a tekintetben, hogy fővárosunk érzésében még nem egészen magyar, (Igaz! Ugy van! bal felöl.) hogy szive dobbanása nem mindenkor érez együtt a nemzet szive dobbanásával. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De t. képviselőház, azoknak, a kik a régi Budapestet ismerjük, ezelőtt nem is oly régi időből, nem is teljesen ötven esztendő óta, azoknak kötelességünk konstatálni, hogy ebben a tekintetben a főváros óriási haladást tett. Ötven esztendő előtt Budapest utczáin hangos magyar szót még nem lehetett hallani, csak a középiskoláknak és felsőbb iskoláknak tanulói részéről; a boltfeliratok, utczafeliratok mind németek voltak, német volt az egymás között való beszélgetés is, az utczán mást, mint német szót nem lehetett hallani sehol; még a népiskolák legnagyobb részében is németül tanítottak. A ki ehhez az álla-