Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-368

82 368. országos ülés 1908 november 13-án, pénteken nak ugy,hogy testüket rabszolgaként használják ki. És a mikor én kérdeztem valakitől, hogy mennyit tud ön itt e munkával megkeresni, azt mondta : Uram, többet mint Magyarországon és a megélhetési feltételek sem drágábbak itt; csak a luxus-czikkek drágábbak, mert a mi nekem kell, a kenyér, liszt és zsir olcsóbb, mint Magyarországon. Hiszen ha nem volna olcsóbb, akkor ezekkel a gazdasági czikkekkel Amerika nem birná ki a versenyt Magyarországon is. Viszont azonban mennyit kell dolgoznom! Nézze meg az ide kivándorolt magyarokat, a ki tiz éven keresztül kibírja, annak összes életenergiáját felemésztette a munka. Roncs lesz, munkára nem képes, mig én Magyarországon holtomig becsülettel, tisztességgel tudok a magam munkájából megélni. íme, ezek azok a szerencsétlen képek, melyeket be kell mutatni már az iskolában is, mert az a fó', hogy a gyermekek hajlékony lelkét, a mely még fogékony az ilyen benyomások iránt, felhasználjuk; azok a tanítók figyelmeztessék a gyermekeket és ne csak a hazaszeretet eszményi tökéletességéről beszéljenek, hanem egyúttal arról is, hogy saját életérdekük kívánja meg azt, hogy az ilyen biztos pusztulásnak eléje ne menjenek, mert ez a haza nekünk nemcsak anyánk, eszményünk, melyet mindannyian szeretünk, hanem egyúttal a legbiztosabb megélhetési forrásunk is, mert hasonló körülmények között az életét odakint senki sem tudja ugy biztosítani, mint itt. Azt hiszem, hogy ezek a szempontok dönteni fognak. A gyermek lelkébe érzésekkel és példákkal kell ezt belenevelni és korán kifejleszteni az ellenálló hatást, mely biztositja, hogy később a csábítással szemben nem fog megtévedni, megszédülni, hanem meg tud állni a hazafias kötelességek talaján és itt ebben az országban, ahol született, munkaerejét, életét a nemzetnek fogja feláldozni; mert nem az az igazi hazafi, a ki néha hevületbe jut és a hazáért kiabál, hanem a ki a hazáért állandóan dolgozik. (Helyeslés.) Ezekben rámutattam a főbb orvosságokra, melyek szerintem egy helyes gazdasági politikában a népet a földmunka terén is a megélhetéshez segítik, másrészt a vámterület biztosításával egy önálló ipari fejlődést Magyarországon előmozditnak. Ha ezek meglesznek, el fognak esni a kivándorlás minden veszedelmei, mert a ki életet talál a hazában, az nem megy ki nyomort keresni a külföldre. (Elénk helyeslés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Az előadó ur azonban nem kivan szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a. t. házat, méltóztatik-e a most tárgyalás alatt lévő, a kivándorlásról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Felkérem Raisz Aladár jegyző urat, szíveskedjék fölolvasni a törvényjavaslat czimét. Raisz Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét változatlanul elfogadni a kivándorlási bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. §.-át). Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Az előadó ur nem kivan szólni. Raisz Aladár jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: Engedje meg nekem a belügyminiszter ur azt, hogy ennek a szakasznak tárgyalásánál egy igen nagy visszaélésre hivjam fel figyelmét és annak orvoslását kérjem. Az 1903. évi IV. törvényczikk, az úgynevezett kivándorlási törvény, megnehezítette a kivándorlási ügynökök működését. Hozzájárult az utóbbi időben az amerikai gazdasági ipari válság is, hogy a kivándorlás apadt nálunk; ez apadás nem tulajdonitható másnak, mint egyes-egyedül ennek a körülménynek. Azonban ezeknek az ügynököknek, a kik kivándorlásra csábították az embereket és ebből éltek, egy uj jövedelmi forrás után kellett nézniök. Minthogy a paraszt népet, a földmives népet Amerikába nem vihették ki, uj területet kellett keresniök. Ezt megtalálták Poroszszíléziában, Posenben és általában Északnémetországban, Poroszországban. Köztudomású dolog, hogy Felsőmagyarországon a poroszországi mezőgazdasági kamarák valósággal expoziturákat tartanak, és egyes magánczégekkel együtt működve, a mi munkaerőnket a Felvidékről kiszívják. Történik ez pedig minden tavaszszal, mikor ezek a kivándorlási hiénák, paraziták bejárják a községeket, a népet ígéretekkel felbiztatják'és minden munkabíró embert kivisznek, hogy késő őszszel visszahozzák. A mellett, hogy ez által elvonják a munkaerőt, a legborzasztóbb visszaéléseket is követik el, a mennyiben ezeket az embereket a szó szoros értelmében kiuzsorázzák, nekik egyik évről a másik esztendőre előlegeket adnak, — azt hiszem, az igen t. belügyminiszter urnak van tudomása ezekről a dolgokról — és ezzel lekötik őket, valósággal rabszolgájukká teszik. Nagy örömmel és megnyugvással láttam, hogy e szakaszban a belügyminiszter ur kimondja, hogy a külföldi munkaközvetítést a többi szak-