Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-367

367. országos ülés 1908 m homloktérbe leginkább azon okot állítják, a mely a magyar föld nagy megkötöttségében rejlik. Es miután ez politikai jelszóvá lett, nem lesz talán felesleges egy pillanatra kihámozni azt ezekből a politikai vonatkozásaiból és a maga rideg valóságában venni szemügyre. (Halljuk! Halljuk!) A magyar kötött földnek 18,451.634 kat. holdjával szemben 35,062.387 kat. hold szabad föld van. Tehát a gazdaságok összterületének 34%-a meg van kötve. Horribilis szám, élénk illusztráoziója a magyar földbirtok egészségtelen eloszlásának. Ha azonban ezt a kérdést közelebbről nézzük, és szemügyre veszszük, hogy a magyar földbirtoknak ezen 34%-nyi megkötött része milyen természetű, akkor azt látjuk, hogy ez a megkötött földbirtok az erdőnek 63%-át teszi az anyaországban és az összes legelőnek 56%-át. Az anyaországban levő összes szántóföldnek csak 10%-a, 2,274.000 kat. hold van megkötve, s ennek is egy része, 400.000 kat. hold. tanítói és lelkészi javadalmazást képez, és igy semmi esetre sem sorozható a latifnndiális birtokok kategóriájába. Azonban, daczára a megkötött birtok ilyen terjedelmének és a tapasztalat tanúsága szerinti óriási földdrágaságnak, még sem általánosítható oka a földbirtok megkötöttsége a kivándorlásnak, a mint ezt a tapasztalat is mutatja. (Ugy van! Helyeslés.) így látjuk, hogy Csongrádmegyében, a hol óriási a kötött birtok, 1906-ban csak 102 ember vándorolt ki összesen ; Nyitóban épen ott a legnagyobb a kivándorlás, a hol legjobban divatozik a parczellázás és legtöbb a kisbirtok, mig annak azon részeiben legkisebb a kivándorlás, a hol legnagyobbak a latifundiumok. És a mint Torontál megyének alispánja jelentésében mondja, ott az egész földbirtoknak több mint 70%-át képezi a parczellázott föld és mégis óriási a kivándorlás. Kimegy onnan a vagyonos ember és a vagyontalan ember egyaránt. Ugy, hogy mig 1905-ben 9934 ember vándorolt ki, 1906-ban már 14.606 ember, 1907-ben már 25.079 ember. Mindez azonban nem. mondja azt, hogy ne törekedjünk a magyar földbirtok megkötöttségének oly egészséges, s oly szervezett módon keresztülvitt felbontására, a mely a helyett, hogy kikergesse a kivándorlókat, — hogy pénzt szerezzenek és lefizethessék a hátralékos vételárakat — inkább idehaza az egészséges gazdálkodás feltételeit teremtse meg. A hol oly nagy a család fentartására alkalmatlan parczellabirtokok száma, mint nálunk ; a hol évről-évre oly rohamosan szaporodik a birtoktalan keresők száma, mint nálunk, a hol az 10 év alatt 450.000-re szaporodott; a hol 10 év alatt 76.000 önálló magyar gazda pusztult el: ott feltétlenül gondoskodni, kell a magyar földbirtok eloszlásának megváltoztatásáról. A kivándorlás okait nézve, továbbá még egy rövid pülantást akarok vetni arra a legfontosabb anyagi okra, a mely a kereset különböző voltában, az amerikai és magyar munkabérek közötti disparitásban rejlik. (Halljuk ! Halljuk !) ember 12-én, csütörtökön. 63 T. képviselőház ! Addig, a mig iparunk fejlődésével a munkabérek nálunk nem fognak emelkedni, és mig Németország példáján indulva, a fennmaradó különbséget, — mert hiszen az amerikai munkabért egyhamar el nem érhetjük, — nem fogjuk kiegyenlíteni oly egészséges mezőgazdasági, ipari és szocziális politikával, a mely visszatartó erőt gyakoroljon honfitársainkra, a mig nem gondoskodunk oly egészséges birtok-politikáról, a mely az állami felügyelet alatti pacrzellázás utján a földbirtok hozadékával arányban álló áron juttatja földhöz a kisembert, mig az ipari munkás számára az aggkor- és rokkantság-biztosítás révén nem teremtünk biztos és nyugodt aggságot, addig nyugodtan nem gondolhatunk arra, hogy a kivándorlást a maga egészében meg fogjuk szüntetni. (Ugy van!) De hogy nálunk a munkabérek emelkedjenek, ahhoz az ipar fejlődésével egyidejűleg a munkának a munkás részéről való oly értékelése válik szükségessé, a melynél fogva be fogja látni, épen az amerikai példa után indulva, hogy neki oly fokozott munkaerő-szolgáltatást kell munkájával a munkaadónak nyújtania, a melynél fogva az azon helyzetbe jut, hogy ennek megfelelően fokozott munkabért fizethessen. A nemzetek nagy gazdasági versenyében a munkaerő minél teljesebb kihasználása a jelszó, és az a nemzet,, a mely a maga munkáját nem tudja ugy beosztani, hogy minél nagyobb munkabért fizethessen, a gazdasági versenyben természetesen alól marad. A czél tehát e téren is a munka intenzivitásának, de a munka kvalitásának is fokozása. Ez pedig csupán a két fél egymás megértésével érhető el. Ha a munkás belátja, hogy ugy kell idehaza is dolgoznia, mint Amerikában, a munkaadó belátja, hogy az eUenértéket meg is kell fizetni, az állam pedig belátja, hogy neki megfelelő munkásvédelmi törvényhozásról kell gondoskodnia. Ha nézzük az amerikai és a magyar munkabérek közti különbözőséget, a melyet, sajnos, egészen világosan kimutatni a magyar munkabérstatisztika hiánya folytán nagyon nehéz, ugy a következőt látjuk : Az Országos Iparegyesület adatai és a sztrájkstatisztikából kiböngészhető adatok alapján a ruházati iparnál a szabó keres nálunk átlag 5 K-tól 5% K-t naponként, az amerikai 6 K 20 fillértől 9 K 10 fillérig. A textiliparban nálunk 7 K-t, Amerikában 4.51—8.80 K-t. A papíriparnál nálunk 6 K, Amerikában 5.75—7.20 K munkabért. A dohánygyártásban nálunk 5.20 K, Amerikában 4.09—6.63 K. Végül a bányászatnál, a hol legnagyobb a disparitás, nálunk 3.70 K, Amerikában 10%—11 K. Az amerikai munkabéreknél azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezt az angolul tudó, szakképzett, nem pedig a Magyarországból kikerülő, angolul nem beszélő munkások kapják. Ha már most elfogadjuk is alapul egy pillanatra, hogy az a nyers magyar unskilled munkás, a mint kikerül Amerikába, ugyanannyit szerezne, mint az amerikai, és nézzük az amerikai