Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-367

367. országos ülés 1908 november i2-én, csütörtökön. által, a mely közgazdasági életünk fellendülését van hivatva előmozdítani. A törvényjavaslatban, illetve az indokolásban feltüntetett tervek megvalósítását igen fontos érdekek követelik, a mely érdekek elől kitérni, elzárkózni, bármilyen nagy anyagi áldozatok hozatalával is, nem lehet, nem szabad. Sajnálatos körülmény, a mire az előadó ur is beszédében reámutatott, s a melynek lehető megváltoztatása felette kívánatos, t. i. a vizimunkálatok elvégzésére szánt idő hosszadalmas volta, a mely mindenesetre gátolni, hátráltatni fogja annak a czélnak elérését, a mely a törvényjavaslat kontemplálói előtt lebegett és a mely mindnyájunknak közös czélja, hogy a t. i. a mire gazdasági önállóságunk kiviva és biztosítva leend : szabad mozgásunknak, közgazdasági életünk fejlesztésének egy hatalmas eszköze álljon rendelkezésünkre e tervek megvalósítása folytán. A földmivelésügyi kormányt ebben a kérdésben bizonyosan az vezette, hogy számolva az ország pénzügyi helyzetével, a mely különösen az utóbbi időben igen nagy erőpróbának volt kitéve, a szükséges összegnek oly részletekben való beállítását proponálja a költségvetésbe, mely az adófizető polgárság teherviselési képességével arányban áll. Hiszem azonban, hogy módunkban lesz ezen körültekintő óvatosságot azzal honorálni, hogy évenkint oly összeget bocsátunk a földmivelésügyi kormány rendelkezésére, hogy ez által e munkálatoknak gyorsabb tempóban való keresztülvitele lehetőbbe váljék. (Helyeslés.) Ezeknek előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy a vizi beruházásokról szóló törvényjavaslatnak különösen Tolna vármegyét érintő részével foglalkozzam, mint a mely vármegyének viszonyait ismerem, azoknak érdekében szavamat felemelni kötelességemnek tartom, (Halljuk!) hangsúlyozása mellett annak, hogy felszólalásomban nem az u. n. hazabeszélés vágya vezet, hanem az az igaz, őszinte meggyőződésem, hogy felszólalásom által a közérdeknek teszek szolgálatot. Két kérdésre kívánok felszólalásomban kiterjeszkedni, nevezetesen a tolnai Dunaág szabályozásának és a Sió hajózhatóvá tételének kérdésére. A tolnai Dunaág felső torkolatának elzárását a dunaszabályozási munkálatok tették annak idején szükségessé, miáltal a Dunaág vizének felülről való felfrissülése lehetetlenné vált. Azonban még egy ideig felfrissülést kapott a Sióból, mely a holt Dunába torkollik; mígnem lassanként a Sió iszapja a Dunaág alsó részénél lerakódott, minek következtében az iszapos, mocsaras, posványos jellegűvé vált és és ennek következtében az egész környékre, de különösen Tolna városára nézve közsegészségellenes állapotot idézett elő. Tolna város közönsége ennek az állapotnak megszüntetése érdekében több izben tett lépéseket az illetékes heKÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XXI. KÖTET. lyen, azonban, sajnos, eddig hiába. A mostani földmivelésügyi kormány jóakarata azonban nem zárkózott el a jogos kérés elől és a tolnai holt Dunaág szabályozását is fölvette programmjába olyanformán, hogy a mostani felső elzárásnál egy viztápláló zsilipet létesít, a mely némileg felfrissíti az álló vizet, s ezenkívül a Sió torkolatától fölfelé Tolnáig és lefelé Keselyűs irányában Gemenczig megnyitja a hajóntat. Én azonban azt hiszem, hogy ha már belemegyünk a tolnai holt Dunaág szabályozásába, sokkal helyesebb volna az, ha a Tolnáig vezető hajóút folytatást nyerne tovább Dombori felé a nyílt Dunáig, mert ezáltal Tolna városa alatt létesülne a balaton—dunai hajóközlekedés, a mely e város fejlődésére és a közgazdasági élete^ fellendülésére nagy szolgálatot tenne. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szabó Károly : De nemcsak Tolna városára, hanem a körülötte fekvő községekre is jótékony hatással lenne ez, elősegítvén a közgazdasági élet erősbödését; míg ha a jelenlevő tervezet szerint a Sió torkolatától lefelé Keselyűs és Gemencz irányában lesz a hajóút, ez erdőségeken vezet keresztül, községek érintése nélkül. Tudom, hogy ezen kérdésnek ilyetén való megoldása sokkal több pénzbe kerül, a mennyiben a hajózási zsilip létesítése, a melyet kívánatosnak tartok, költségesebb mint a viztápláló zsilipé, de ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezen hajózási zsilip által jóformán a hajózás kérdése el lesz döntve, mert ott a Duna medre elég mély és alkalmas a hajózásra és csak itt-ott kellene kotrási munkálatokat végezni, addig, ha Gemencz, illetve Keselyűs irányában hagyatik meg a hajóút, évenként kotrási munkálatokat kellene végezni, a mi tetemes költséget igényel. Az igy megtakarított összeg lassanként vissza térítené a költségtöbbletet, a mennyivel t. i. a hajózási zsilip a viztápláló zsilipnél többe kerülne. A másik kérdés, a melyről megkívánok emlékezni, a Sió hajózhatóvá tételének kérdése, a mi által a Balaton és a Középduna között vizi összeköttetés léteiül, ki sem számitható előnyére azoknak a községeknek, a melyek a Sió mentén feküsznek, de egyszersmind előnyére ama nagy vidéknek is, a melyre nézve a Balaton zalai és veszprémi oldalán levő kitűnő ut- és építési kőanyag ily módon hozzáférhetővé válik, a mint ezt a törvényjavaslat indokolása is hangsúlyozza. T. ház! Bár a Sióra vonatkozó tervmódozatok mindegyike lehetőnek tünteti föl a Szekszárdot érintő medenczeszerű kiágazást, sajnálattal látom, hogy a törvényjavaslatban, illetőleg az indokolásában erről abszolúte nincs említés téve, pedig Szekszárd város egyéb fontos okok mellett már azért is megérdemli a legmesszebbmenő támogatást, mert az előző kormányok I részéről igen mostoha elbánásban részesült,