Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-366

36 366. országos ülés 1908 november 11-én, szerdán. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Azt mondja egy közbeszólás, hogy az egész világ mást mond, Pető Sándor: Csak Dánia nem! (Nagy zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ugy látom, hogy a t. képviselő urnak nem volt ideje a külföldi törvényekkel részletesen foglalkozni, mert különben belátta volna, hogy a titkosság igen sok törvényben benn van ugyan, mint jel­szó, azonban tényleg a legkevesebb országban van a titkosság biztositva. (Nagy zaj.) Pető Sándor: Belgiumban a pluralitás mel­lett megvan. (Zaj a szélsőbalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Felkiáltá­sok a jobb- és a baloldalon: Ott tessék csendet leérni!) Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel fele­selni ; ezt nem tűröm el. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A leg­több országban a szavazás valódi titkossága nincs biztositva. (Igaz! Ugy van! Jobbfelöl.) Már pedig én azt tartom, hogy ha a törvény­könyvben a szó meg van, akkor annak komoly tartalmat is kell adni, azt végre is kell hajtani. Mondom, a legtöbb országban ez nem történt meg. Bismarck azt mondta egyik nyilatkozatában, hogy ő a német becsületet magasabbra tartja, sem hogy az a titkossághoz folyamodjék. Azt hiszem, hogy a magyar becsület nem áll alatta a németnek és hogy a magyar tradicziókkal jobban egyezik meg a nyilvánosság, mint a tit­kosság. (Helyeslés a jobboldalon.) De t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) sokan vannak, a kik ettől eltérő nézeten vannak. Én ezeknek csak azt mondom, hogy ne követeljék azt, hogy ezzel a javaslattal egyidejűleg a tit­kosság behozassék. A ki a titkosságnak hive, az külön hozza fel egyszer a kérdést, elvontan a választói jog kiterjesztésétől. Angliában is igy tettek, ott sem kapcsolták össze a választói jog­kiterjesztésével, a mi helyes is, mert egyszerre minden irányban szakítani a múlttal: azt köny­nyelmű emberek teszik, a kik a nemzet, a ter­mészet törvényeit nem ismerik, a kik nem tudják, hogy ugrás a természetben nincs, azt teszik azok, a kik a politikát játéknak nézik, (Zaj a közé­pen.) hanem meggondolt politikus nem teszi. (Igaz! Ugy van!) Ha a választói jog kiter­jesztése után még mindig sokan lesznek, a kik azt tartják, hogy a felülről való nyomás képezi a választói jog legnagyobb veszélyét, ha a tapasz­talatok igazat fognak adni azoknak, a kik a titkosság ellenségei, akkor módjában lesz a tör­vényhozásnak külön, novelláris intézkedéssel a titkosságot is megállapítani. De hübelebalázs módjára mindent egyszerre halomra dönteni nem lehet. (Helyeslés.) Pető Sándor (közbeszól). Elnök: Minthogy Pető Sándor képviselő ur folyton és következetesen, többszöri figyelmez­tetésem daczára a csendet, és rendet zavarta, a belügyminiszter ur beszéde után kérdést fogok intézni a házhoz az iránt, vájjon nem kivánja-e az ügynek a mentelmi bizottsághoz való utasí­tását. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a bal­oldalon. Zaj a középen.) Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: El­jutottam felszólalásom végére. Javaslatom két álláspontból támadtatott eddig és fog támad­tatni ezentúl, Az egyik álláspont azt mondja, hogy a javaslat nem elég demokratikus, nem csinálunk elég nagy lépést a jogok kiterjesztése tekintetében. Goldis Lászlő: Egyáltalában nem csinálunk lépést. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A kik ezt mondják, azoknak az a válaszom, hogy hogyha tényleg ugy áll, hogy nekik van igazuk, akkor ezen könnyű segíteni; hogyha tényleg ugy áll, hogy mi nem megyünk olyan messze, mint azt a szükség megkívánja, könnyű lesz pótolni ezt a hiányt, könnyű lesz azt a plura­litást eltörölni. Ha igazuk van abban a tekintetben, hogy az annyira sérti a nemzet öntudatát, annyira sérti a jogegyenlőség érzetét, akkor igen könnyű lesz azt eltörölni és annak eltörlése után meg lesz az, a mit kívánnak: az egyenlő és általá­nos választói jog. Ha azonban nem nekik, ha­nem azoknak lesz igazuk, a kik, mint én és velem sokan, féltik az országot az egyszerre való túlságos, rohamos haladástól, akkor, hogyha messzebb megyünk, mint a hogy azt az érde­kek megkívánják, többé ezt visszacsinálni nem lehet! (Igaz! Ugy van!) Megfosztani az egy­szer megadott jogoktól senkit sem lehet, s akkor menthetlenül jóformán veszve van minden; be­teg lesz maga a nemzeti akarat, beteg lesz az a szerv, a mely a gyógyítást vezeti. (Igaz! Ugy van!) Ha, mondom, nekik van igazuk, akkor elérhetik azt, a mit akarnak; de ha nekünk van igazunk és nem történik meg az, a mit ma akarunk, akkor azt később helyrehozni és pó­tolni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) JSTG feledjók különben azok, a kik ma oly roppant követelők, hogy nem az ő erejük hozta e kérdést napirendre; az ő természetes erejük nem elég nagy arra, hogy ezt is, a mit javaslunk, vagy pláne ennél többet biztosítson. Ne feled­jék : ha ezt is elvetik, ha segítik azokat, a kik­nek ez is sok, hogy megbuktassák a dolgot: akkor igen könnyen megtörténhetik, hogy ennyit sem kapnak. (Nagy zaj. Felkiáltások a közé­pen : Kik azok ?) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Vannak sokan, a kik aggódva néznek e javaslatra, (Halljuk! Halljuk!) mert azt tartják, hogy túlságosan nagy lépést jelent. (Halljuk!) Azok­nak azt mondom: vigyázzanak, ha sikerül meg­buktatni ezt a javaslatot, félek tőle, hogy ezzel

Next

/
Thumbnails
Contents