Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-380
380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. 363 szolgálati felsőbbség minden hozzája beadott ügygyei érdemileg foglalkozik, tekintet nélkül arra, hogy az kinek a hatáskörébe tartozik. Van ugyan az államvasutaknak ügyrendje, de ezt nem igen ismerik, sőt hiába is ismernék, mert ahhoz ugyan senki sem igen tartja magát. Ha legalább betartanák az ügyrendet, s egyik tagozat nem avatkoznék folytonosan a másik hatáskörébe, hanem megmaradna a magáéban, akkor még talán menne valahogyan a dolog és nem volna szükség a központi igazgatásban, mint most is, 215 inunkaerőszaporitásra. Ezen a bajon könnyű segíteni, nem kell hozzá más, mint kényszeríteni az illető tisztviselőket, hogy tanulják meg az ügyrendet, s ahhoz szigorúan alkalmazkodjanak, s mások hatáskörébe ne avatkozzanak. A deczentralizáczió magasabb fórumok hatásköréből sok ügyet alacsonyabb fórumok hatáskörébe fog utalni, a mi a központi igazgatásban nagymérvű redukczióra vezet, a nélkül, hogy az alsóbb tagozatok létszámát jelentékenyen kellene emelni; azért az ügyrenddel most csak annyiban foglalkozom, hogy kérem a t. miniszter urat: szíveskedjék az ügyrend amaz intézkedéseit, melyek a múlt évben hozott vasúti törvényekkel ellentétben nincsenek, szigorúan betartatni. Ha röviden is, foglalkoznom kell még, t. képviselőház, a vasúti pragmatika vagy hivatalosan a szolgálati és illetményszabályzat által teremtett helyzettel. A szolgálati pragmatika kiváló alkotás, s mindnyájan tudjuk, t. ház, alkotásakor milyen nemes intencziók vezették a miniszter urat. Hiányai, fogyatékosságai természetes ennek is vannak, mint minden emberi alkotásnak, a miket azonban lehet, sőt kell is korrigálni. Ilyen fogyatékossága szerintem a szabályzat pragmatikai részének az, hogy a napibéreseknek és munkásoknak annyi jogot ad, hogy a kinevezett alkalmazottaktól alig választja el őket valami, csak a fegyelmi, a mi bizony alig válik előnyére a Máv. üzemének. Egyébként tényleges panaszt a pragmatikai tartalom ellen nem hallottam, csak azt hangoztatják, hogy a szöveg egyes helyeken zavaros, s egyes határozmányokj másoknak ellentmondanak, s hogy az egyesülési jogok, a pihenési időhöz és szabadsághoz való jogok nincsenek kellőkép biztosítva. Annál több a panasz az illetményszabályzatra, különösen pedig az előléptetésekre. Az állami hivatalnokoknál az utóbbi időben az előző kormányok az időszaki előléptetéseket rendszeresítették, s ez a rendszer fogadtatott el az államvasutaknál is. Csakhogy az állami hivatalokban a várakozási időket nem kell kitölteni, mert a magasabb állások oly nagy számban vannak szervezve, hogy a hivatalnokok legnagyobb része a várakozási időre való tekintet nélkül haladhat, az államvasutaknál azonban a magasabb állások oly kis számban vannak, hogy az alkalmazottaknak ki kell tölteniök a várakozási időt. Jól tudom, t. ház, hogy van soronkivüli előlépés is, mely az automatikus előléptetésnek legfeljebb 25%-a lehet, de ez a legtöbb érdemes tisztviselőn mitsem segít, mert a soronkivülieket is úgyszólván sorban válogatják ki és nem azt nézik, hogy szolgálati érdekeknél fogva alkalmasak arra, hogy soronkivül előléptessenek. Egy fizetési osztályban van például 600 ember. Ebből automatikusan előlép 200. Soronkivül pedig a 25o/°, vagyis 50 ember. Honnan veszik ezt az 50 embert. Bizonyosan a 3-ik százból, tekintet nélkül arra, érdemesek-e az előléptetésre. A következő negyedik és ötödik száz között lehet olyan tisztviselő, a ki teljesített szolgálatainál fogva, alkalmas arra, hogy előléptettessék és mégis, mivel kedvezőtlen sorszáma van, a soronkivüli előléptetésben talán sohasem fog részesülni. Azt is méltóztassék tekintetbe venni, hogy a vasúti szolgálatok között óriási különbség van. Hogy példát hozzak fel, nem mindegy az, hogy valaki pályafelvigyázó Puszta-Szenttornyán, vagy Rákoson. Puszta-Szenttornyán egy vonat van, a mely egy garnitúrával közlekedik, tehát nem lehet összeütközés, s a hol személyforgalom, áruforgalom és teherforgalom alig van, Rákoson pedig sok a sínpár, még több a vonat, s még nagyobb a személyforgalom. Az ilyen két tisztviselőnek egy fizetési osztályba való sorozása nem helyes. Én azt hiszem, hogy tekintetbe kellene venni különösen a kézműveseknél szorgalmukat, különösen foglalkozásuk veszélyességót és egészscgtelenségét, és ezeket az embereket egy csoportba kellene, összefoglalni, egy fizetési osztályba. (Helyeslés.) Ismerek a magyar kir. államvasutaknál főfelügyelőket, a kiknek az a hivatásuk, hogy a pályaudvaron bevágassák a kitörött ablakokat, lámpaüvegeket és általában az állomás r üvegeit, Ezeknek a díjazása évi 7000 korona. És ismerek, t. ház, pályaőrt fontos helyen, a ki egész nap szolgálatban van, a kinek éberségét és kötelességtudását ugyancsak össze kell szednie, hogy pontosan és éber figyelemmel teljesíthesse kötelességét és a kire valóban ráülik az a mondás, hogy minden perezben egyik lábával sírban, a másik lábával börtönben van, mert sohasem tudhatja, hogy melyik pillanatban éri valami szerencsétlenség. Ennek a fizetése évi 700 korona. Méltóztassék a kettő kötelességét összehasonlítani és eldönteni, hogy vájjon igazságos-e az ilyen eljárás. (TJgy van! Halljuk!) Ezekben voltam bátor rámutatni az automatikus előléptetés hibáira. Ez az automatikus előléptetési rendszer nem alkalmas arra, hogy a vasutasok kötelességtudását és ambiczióját fokozza. Magasabb vasutaskörökben csodálatos dolgokat beszélnek mostanában a személyzetnek 46*