Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

louember 28-án } szombaton. 344 380. országos ülés 1908 n konstatáljuk, hogy Magyarországon is csökken a halandóság, ugyanakkor be kell állítani e csökkenés arányát a nemzetközi viszonylatba, a melyből kitűnik, hogy a csökkenés igen csekély méretű, Magyarország még mindig Oroszország és Spanyol­ország után következik a nemzetközi statisztiká­ban, és Magyarországot még mindig megelőzi Ausztrália is, melynek egyik államában, Ujzéland­ban 9"9%-ra szállt le a halandóság, szemben a magyar javulással, mely csak 20'4%-ot mutat. Meg kell állapítani ennek a kérdésnek vizsgálatá­nál, — ez nem egyoldalú szempont, itt nemcsak az egészségügyi intézkedések jönnek számba, hanem az egész országnak szocziális és gazdasági élete is szoros összefüggésben van e kérdéssel — meg kell vizsgálni, hogy kik voltak ezek a halottak, milyen foglalkozásuk volt, hol laktak, milyen betegség okozta halálukat és milyen körülmények közt következett be a betegség és a halál. Ha ezt vizsgálom, akkor már magának azon kérdésnek feltevésénél is, hogy ezen országban hogy áll ez a kérdés, mielőtt a születés megtörtént, igen szomorú képet kell festenem. Ha csak Budapestet veszem, a születés előtt 2560 elvetélést tudott meg a hatóság, azon ezrekről nem is szólva, melyek titokban maradtak. Ezen 2560 ismert eset közül csak három volt vagyonos, csak 200 közéj>jövedelmű, a többi 2300 szegénynek volt jelezve. A mi a halandóságnak további kérdését illeti, 1906-ban született ebben az országban 646.000 gyermek, ebből csak 634.000 született élve, 12.000 holtan jött a világra. E közül a 634.000 közül 7500 meghalt egynapos korában, 29.000 egy héten belül, 35.000 egy hónapon belül, több mint 150.000 egy éven belül, 231.000 öt éven belül, és 242.000 hét éven belül. A halottak fele, 50-18%, a 10. életévet el nem ért gyermekek közül került ki. Az egy éven aluli gyermekhalan­dóság tekintetében rögtön Oroszország után követ­kezünk. Száz közül egy éven aluli gyermekhalál esett Oroszországban 27, Magyarországon 24 és ezután következnek a többi országok. Ha azt méltóztatik gondolni, hogy Budapest, mely túlzsúfoltságánál, lakásviszonyainál és a tömegnyomornál fogva mindenesetre legjobban ki van téve ezen esélyeknek, melyek közegészség­ügyi szempontból veszélyesek, hogy Budapest áll elsősorban a halandóság tekintetében, akkor tévedni méltóztatnak, mert Budapest halandósá­gánál sokkal nagyobb az átlagos országos halan­dóság. Az Alföldön, Erdélyben kisebb a halandó­ság, mint pl. a Dunántúl, és a Tisza balpartján, tehát az Alföldön, hol a magyarság zöme lakik, a legjobban pusztít a halál. Ha vizsgálom az okokat, melyek ezen rend­kívüli pusztítást előidézik, melyeknek következ­tében előáll a betegségeknek és halálozásoknak nagy aránya, akkor elsősorban is meg kell álla­pitanom azt, hogy Magyarországon a lakáskérdés még mindig a legnagyobb nyomorúságban van, nemcsak Budapesten, hanem az egész országban mindenütt. Itt is szabad legyen statisztikával megvilá­gítani állításomat. Az 1900-iki népszámlálás szerint volt Magyar­országon 7,805.742 lakóház. E közül önálló cseléd­ház csak 29.353 volt, a cselédházak nagy része gazdasági épületekkel van összeépítve, minden negyedik lakóház az istállónak függeléke. Az épü­letnek az anyaga : kőből, téglából csak 535.411 ház volt felépítve, ellenben a házaknak két harmad­része vályogból és sárból. Volt 869.000 kővel ala­pozott vályogház és 302.000 sással és zsúppal fedett. Zsindelylyel alig egynegyed, cseréppel fe­dett pedig 644.586 s ezek közül túlnyomó a föld­szintes : 2,771.316. Én, t. ház, objektív és igazságszerető ember vagyok és meg kell említenem azt, hogy a cselédek és munkások jogviszonyairól szóló törvényben el lett határozva, hogy tartozik a gazda a cselédnek alkalmas lakást épiteni 10 éven belül. Ez egyelőre a jövő zenéje. Én a mai állapotról akarok beszá­molni. Elismerem, hogy ennek javítása szempont­jából történtek intézkedések, de a jelenlegi helyzet az, hogy az ország legnagyobb részében az emberek oly lakásokban laknak, melyek a fertőző beteg­ségek csiráit magukban hordják. (Igaz ! Ügy van !) Ha ezek után Budapest lakásnyomoráról beszélek, szomorú adatokról kell beszámolnom. Budapesten van 16.829 épület, lakószoba pedig 290.230. Egészséges ezek közül, a hol minden lakószobára két-három lakos esik, 15'9%, egész­ségtelen és zsúfolt pedig 87%, pinczelakás van 1917, albérlő 83.000, és u. n. ágyrajáró van 27.000 ebben a diszes, ragyogó fővárosban. A budapesti lakásnyomor előidézője mind­azoknak a betegségeknek, a melyek a betegedési és halálozási létszámot megállapítják. Ez nemcsak az egészségügyi intézmények kérdése, s ezt épen Budapest példája fogja legjobban megvilágítani. Budapest példájából fog leginkább szembetűnni, hogy a jólét, a kultúra és a halálozás összefüggés­ben vannak egymással. Hol a jiauperizmus és az analfabétizmus nagy számokat tüntet fel, ott tömegnyomor, betegség és halál a következése. Ha Budapestet nem általánosságban, hanem az egyes kerületek szerint vizsgáljuk, rá fogunk jönni, hogy az analfabétizmus, a pauperizmus és a halá­lozási arány a legszorosabb konnexióban állanak egymással. Nem akarom untatni a t. házat statisztikai adatokkal, (Halljuk/ Halljuk/) de azt hiszem, igen érdekes, hogy Budapest legegészségesebb kerü­letei, hol a legkevesebb haláleset és betegedés fordul elő, a IV. és V, kerület, a Belváros és a Lipótváros, a melyeknek természeti fekvése ebben a városban még sem a legjobb és a legelsőrangu, szemben például Óbudával, a mely egészen a vidé­ken fekszik és a hol a halálozási arány az analfa­bétizmussal és a pauperizmussal a legszorosabb kapcsolatban áll.

Next

/
Thumbnails
Contents