Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

342 380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. levő intézkedését azért, mert egy vagy több polgár, vagy osztály, vagy az állam valamely nemzetisége a törvénynek valamelyes szakaszát ma helytelennek tartják, vagy negálják«. Az állam kötelessége mindaddig, mig kultúrállam jellegével birni akar, a törvényeket végrehajtani, tekintet nélkül arra, hogy .az egyes állampolpolgárok a törvény egyes intézkedéseire nézve helyeslő, vagy helytelenítő álláspontot foglalnak el. Ennek következtében az ezen kormánynyal szemben való bizalmatlankodás indokolt, mert nemcsak a magasabb emberi, polgári és politikai elveket, de a tételes törvényeket sem hajtja végre és nem respektálja. Mindaddig, mig a kormány ilyen törvényeket negligál, nem viseltethetünk bizalommal iránta, mert a maga példája korrumpáló hatással van azokra, a kik kisebb szerepkörben a törvényeket alkalmazni és végrehajtani vannak hivatva az összes állampolgárokra nézve, mert nagyon könnyen ugy okoskodhatnak, hogy »ha Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek és Apponyi Albert gróf kultuszminiszternek joga van ezt vagy azt a nagy törvényt végre nem hajtani, ugy nekem is jogom van ezt a kisebb törvényt nem hajtani végre«. (Ugy van! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) És mert akkor az az állampolgár, a ki nem tett esküt arra, hogy azon törvényeket meg fogja tartani, mint a hogy esküt tett a miniszter, hogy meg fogja azokat tartani, azzal fog előállani, hogy »ha neked, t. kormány, nem tetszik ennek a törvénynek végrehajtása, viszont nekem nem fog tetszeni ezen törvény respektálása, illetőleg ezen polgári kötelesség teljesitése«. Endrey Gyula: Azért van a büntetőtörvénykönyv. Maniu Gyula : És a midőn azt látom, t. ház, hogy ezen kormánynak politikája ilyen, hogy ez a kormány a polgári jogokat és a törvényeket sem respektálja, akkor talán bizonyos csodálkozással kellene megállnom ezen jelenségek előtt. De én nem csodálkozom, mert meg tudom magamnak e jelenségeket magyarázni. Az országban az egyes egyének és osztályok jogainak respektálása mindig egyenes arányban áll azon egyének és osztályok politikai súlyával. Valamint az igazságszolgáltatásban az egyes materiális törvények semmit sem érnek, ha nincs mögöttük a biró ós a végrehajtó, a kik a törvényt végrehajtják, ép ugy mitsem érnek az egyes állampolgárok érdekeit védő törvények, ha nincs mögöttük azon osztálynak vagy azon polgároknak politikai súlya és ereje, a melylyel kényszerítheti a kormányt a törvények végrehajtására. Midőn mi ebben a házban az interpellácziók egész sorát intézzük a kormányhoz és megkíséreljük felelősségre vonni az elkövetett törvényellenes intézkedésekért, a kormány ezen interpellácziókra évekig nem felel. Ez pedig csak azt jelenti, hogy mi s az a társadalmi osztály és tagoltság, a kik s a melynek nevében ezen sérelmekkel előálltunk, nem birunk az országban a kellő politikai fajsulylyal és erővel, hogy a miniszter urat tényleg felelősségre vonjuk akkor, a midőn a törvényt megligálja. (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Epén azért nem helyezek nagy súlyt azokra a törvényekre, a melyek bizonyos jóléti intézkedéseket, igazságügyi intézményeket vagy közigazgatási és kulturális helyességi szempontokat visznek be a törvénykönyvekbe; én arra fektetek nagyobb súlyt, hogy legyen az országban az egyes osztályoknak és tagoltságoknak megfelelő politikai súlyuk; legyen a népnek, a mely az ország szuverenitását fejezi ki, politikai ereje ahhoz, hogy ha a kormány nem tesz eleget a törvény által neki előirt kötelességeknek vagy az általános elvek követelményeinek, azt felelősségre vonhassa. Milyen helyzetben vagyunk mi ebből a szempontból? 1867 óta, a mióta ez az uj politikai rendszer behozatott, intézményesen, szándékosan és czólzatosan meg lett fosztva az országnak nemcsak nem magyar ajkú népe, de általában a magyar földműves nép is a politikai hatalom gyakorlásától. Olyanok az ország közjogi törvényei és intézményei, hogy sem az u. n. nemzetiségek, sem a magyar paraszt nép nem bírnak a megfelelő politikai sulylyal. S a mi engem t. ház különösen bizalmatlanságra késztet a belügyminiszter úrral szemben, az épen az, hogy uj választói reformtervezetével is azt akarja elérni, hogy ez a lehetetlen politikai helyzet perpetuáltassék és hogy azok a rétegek és társadalmi osztályok, a melyek eddig nem bírtak politikai sulylyal, ezután se bírjanak azzal. Pető Sándor: Szavazni fognak, de választani nem! Maniu Gyula: Igaza van Pető képviselő urnak, mert a t. belügyminiszter ur rendelkezik a szellemnek olyan magas mértékével, hogy ugy állítja össze a javaslatot, hogy 4 millió szavazat legyen, de ugyancsak a belügyminiszter ur szellemi képessége és ószbeli tehetsége megadja a módot arra, hogy noha 4 milló szavazó lesz, ne választhassanak mást, mint azt, a kit eddig választottak, hogy ennek a parlamentnek a politikai képe maradjon meg ezután is az, a mi volt eddig (Zaj. Elnök csenget.) A mikor tehát látom, hogy a belügyminiszter ur egész költségvetése ilyen politikai irányzat szolgálatába áll, a midőn látjuk, hogy politikájának kvinteszszencziája perpetuálása annak a politikai rendszernek, a mely országunkat 67 óta megakadályozta abban, hogy a valódi erők ugy a társadalmi életben, mint a törvényhozó testületben kifejezésre jussanak, akkor ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy a belügyminiszter ur politikáját nem helyeslem és hogy iránta bizalommal nem viseltetem. ISTem viseltetem iránta bizalommal, mert a mint kifejtettem, eltekintve az ország minden