Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

340 380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. vet, azt gondolják, hogy azt oly könnyen kidobhatják önök az állásából? Bizony nem dobják ki, mert akkor csak azokra a politikai tekintetekre, vérségi és osztályérdekekre lesznek figyelemmel, a mely politikai tekinteteknek az érdekéből az illető választás megtörtént. És bizonyára nem fogják megzavarni akarni az ottani »társadalmi összhangot« és nem merészelnek perpatvarba keveredni a megyei klikkekkel, melyeknek haragja kellemetlen lehet azokra, kik azt magukra zúdítják. (Igaz! Ugy van! a középen.) Kétségtelen t. képviselőház, hogy mi ebben az országban tulajdonképpen nem közigazgatunk; hanem közigazgattatunk egy osztály és egy faj, de inkább talán egy osztály által. Minden erőmet összeszedve lelkiismeretesen igyekeztem magamnak meggyőződést szerezni arról, miké}} történik nálunk a közigazgatás és arra a meggyőződésre jutottam, hogy itt nincs szó arról, hogy az ország népe magát közigazgassa, hanem arról van sző, hogy közigazgassák azok, a kik állásuknál vagy faji hovátartozandóságuknál fogva abba a szerencsés helyzetbe jutottak, hogy valamely megyében vagy helységben a lábukat megvethették és a kiket az osztály érdeke és megélhetési szüksége egy megyének a nyakába akasztottak. De nemcsak a polgári és politikai jogok szempontjából nem viseltetem bizalommal ezen kormánynyal szemben, hanem azért sem, mert bármennyire igyekezett az előadó ur szemléltetővé tenni azt az »óriási előmenetelt«, a melyet az ország az uj korszak alatt tett, mégis konstatálnom kell azt, hogy azok a költségek és azok a gondoskodások, a melyek a belügyi tárcza körén belül történnek a közegészségügy és a közjólét terén, minimálisak. Ebből a költségvetésből, a mely előttünk fekszik, kitűnik, hogy a közegészségügy és a közjóiét tételeire felvett költségek összesen — az ugyanazon tételekből származó bevételi összegeket leütve természetesen, — nettó 7 millió korona. Ha pedig hozzáadjuk azt is, a mit az uj orvosi törvény alapján foglaltunk a költségvetésbe, ezen összeg összesen 10 milliót tesz ki, ezzel szemben jsedig csak a csendőrségre 17 milliót költünk, rendőrséggel együtt pedig 27 milliót (Zaj). Elnök (csenget): Csendet kérek! Maniu Gyula: Ha az 1500 milliós költségvetésből nettó 10 millió korona az a költség, a mely emberbaráti, egészségügyi és jótékonysági intézményre fordittatik, akkor ez olyan kevés, hogy ezt az állam magára nézve méltónak nem tarthatja. Nálunk ma a közegészségügy terén olyan borzasztó állapotok vannak, hogy az embernek igazán elfacsarodik a szive, amidőn látja, hogy ilyen hatalmas szervezet, mint az állam, olyan keveset költ. s olyan kevés figyelmet fordit épen arra az emberre, a melyből nemcsak minden jövedelmét húzza az állam, hanem annak legfőbb alkatrésze is. Hiszen, ha nálunk, a románok által lakott vidéken egy, mondjuk magáról megfeledkezett tisztviselőnek, vagy gazdatisztnek valami legkisebb baja történik, egy béres egy kissé oldalba találja lökni, mert vele nem tiszteségesen bánt, akkor hamarosan csendőrőrsöt helyeznek oda. Tudok esetet, hogy egy földesúr meggondolja és elhatározza magát, hogy nem lakik az eddigi birtokán, hanem elköltözik másik birtokára, s alig telik bele egynehány hónap, már esendőrőrs jön a faluba. Ugron Gábor : Becsületes embernek nem árt! Maniu Gyula: Nem mondom, hogy árt, de szíveskedjék meghallgatni végig, — de ha egy községben a gyermekek száz számra pusztulnak el, ha előfordul, hogy egész vidékek, — mint most is Alsó-Fehérmegyében egynéhány községben, a hol alig maradt 5 éven aluli gyermek, vagy csak szemszurásra egy-kettő, nem egy községben, hanem a községek egész komplexumában, — nem tudok esetet rá, hogy akkor a belügyminiszter kihelyezett volna oda állandó szolgálattételre vagy egy körorvost. A mikor százával hullanak el az emberek epidemikus betegségekben, amikor vannak községek, a melyek soha életükben orvost nem láttak, akkor nem történik semmi abban a tekintetben, hogy ez az emberveszteség tényleg valamikép elháritassók. De ha egy tisztartót oldalba löknek, megtörténik mindjárt a gondoskodás, és nem egy csendőr, hanem 4—5 főnyi legénység lesz mindjárt diszlokálva. Ilyen körülmények között, a mikor valamennyien látjuk, hogy az állategészségügyre, az állattenyésztésre, de strikte magára az állategészségügyre csaknem többet költünk és jobban is van szervezve állategészségügyi szolgálatunk, mint a hogy szervezve van emberegészségügyi szervezetünk: azt kivánják önök, hogy bizalommal legyünk a kormány iránt, bizalommal viseltessünk iránta akkor, a mikor látjuk, hogy pusztul népünk? Engedelmet kérek, ha önök azóta, a mióta kormányon vannak, több, mint másfélszáz millióval tudták emelni a költségvetést azért, hogy egyes előszereteti érdeket vigyenek előre, kérdem én, hogy miért nem jöttek önök, miután ellenzéki korukban látták e pusztításokat, azzal, hogy annak a költségnek legalább 50°/

0-át forditsuk arra, a mi feltétlenül szükséges, hogy kiadjuk abból a czélból, hogy teljesen el ne vérezzünk ebben az országban, a honnan a munkaképes és munkabiró emberek ezrei mennek ki Amerikába, azok pedig, a kik a jövő generácziót kell, hogy alkossák, elpusztulnak időnek előtte ? Lehetséges-e, t. képviselőház, ilyen körülmények között bizalommal lenni a jövő iránt, és lehetséges-e bizalommal lennünk ezen kormányrendszerrel szemben? Nem, t. ház, mert én ennek a kor-