Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

380. országos ütés 1908 november 28-án, szombaton. 33r Azt vetik ellen, hogy sehol sem volt szó másról és nem ígérték sem a trónbeszédben, sem abban a prograromnyilatkozatban, a melyet a miniszterelnök ur előterjesztett, nem Ígérték sehol expresszis verbis az általános, titkos és egyenlő választójogot. Konstatálnom kell azt a tényt, hogy a belügyminiszter ur és a miniszterelnök ur mindig általános választói reformról beszéltek és csak most látjuk át azt a reservatio mentalist, a mely ebben a kijelentésben rejlett. Minden kérdezősködésünk daczára sem voltak hajlandók megmondani, hogy milyen választói reformot akarnak csinálni, önök azonban és velünk együtt nem a kormány elhallgatott reservatioi, hanem az általános és meg nem hamisított választói jog-' nak Ígérete alapján. Bizalmatlanságomnak, a melylyel a belügyminiszter ur politikája iránt viseltetem, legfőbb oka €Tp611 £tZ, hogy ilyen a politikában magát mindig megboszaló fegyverekkel ilyen reservatio mentalissal küzd ellenünk és az ország demokratizálására törekvők ellen. Nem tartanám helyesnek, hogy most a belügyminiszter politikáját kijegeczesitő választói reformnak egyes intézkedéseivel tüzetesebben foglalkozzam. Fenntartom ezt azon időre, a mikor ez tárgyalás alá kerül. Most csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a javaslat benyújtásával nem találjuk beváltottalak azt az igéretét, a mely e tekintetben tétetett. Konstatálom, hogy ugy én, mint pártom, de nemcsak mi, hanem ennek az országnak nagy közvéleménye törhetetlenül tovább küzd azon elv mellett, hogy ebben az országban föltétlenül be kell hozni az általános, a titkos és az- egyenlő választójogot. (Ugy van!) Politikai meggyőződése az ország minden megifjodására törekvő polgárának, hogy hazánk fennállását és békés fejlődését csak ugy tudjuk biztosítani, ha a demokratizáczió útjára lépünk. Ezért állítjuk, hogy az a javaslat, a mely ugy az egyenlőséget, mint a titkosságot és a közvetlenséget mellőzi és közvetett, nyilvános, nem általános és nem egyenlő választójogot hoz be, nem alkalmas arra, hogy az országot a demokratizáczió felé vezesse és a minden oldalról fenyegető veszélyek ellen megvédje. Ezt a különbséget közöttünk és a kormány között minden kétséget kizárólag le kell szegezni és ezzel a ténynyel szemben hiába áll elő a belügyminiszter ur mintegy megnyugtatásul és a naivak megtévesztésére reformjának alapját képező választási matematikával. Mert igaz ugyan, hogy a választói reform szerint meg fog növekedni a választók száma, de egy modern állam politikájának nem lehet egyedül és kizárólag a szavazatok számának megnagyobbítása a czélja, valamint hogy nem lehet czél csak az, hogy az egyes embereknek, mint egyéneknek legyen meg a szavazati joguk, hanem modern kulturállamokban a feladat az kell hogy legyen, hogy az államban lévő minden egyes társadalmi tagoltságnak, osztálynak meglegyen a maga érvényesülési tere és lehetősége, még pedig azon osztálynak, tagoltságnak a politikai, a gazdasági, a kulturális és az általános emberi feladatok megvalósítására való rátermettsége és számbeli súlyának arányában. Nagyon jól tudjuk, hogy az államok és a társadalmak ma tagolva vannak a geográfiai elhelyezkedés, világfelfogásuk, vérbeli összeköttetésük vagy gazdasági helyzetük szerint. Ezen felfogások, elvek, mint jegeczesedési pontok szerint tagolt osztályok joggal megkövetelhetik, hogy az állam vezetésében saját súlyuknak megfelelő mértékben döntő szavuk legyen, mert nem elegendő, hogy valaki mint individuum leadhassa szavazatát, hanem a legfőbb szempont, hogy az az osztály, a melynek tagja, az a társadalmi tagoltság, a melyben az individuum választói jogosultságával él, ne legyen matematikai komplikácziókkal és operácziókkal ugy ellensúlyozva, hogy tulaj donkép j^en szavazata az illető osztály érdeke és érvényesülése szempontjából semmit se érjen. A belügyminiszter javaslatának czélja pedig épen az, hogy matematikai operácziókkal az uralomból kizárt osztályok ezen érvényesülését megakadályozza. Mi az általános választójog szükségességét hangsúlyozzuk, ugyanakkor a belügyminiszter ur azzal áll elő, — nem akarok egyéb indokaival és motívumaival foglalkozni, csak felfogása tarthatatlanságának szemléltetővé tétele czéljából ezzel az egygyel — hogy az általános választói jog ma már csaknem túlhaladott álláspont, a világ nincsen megelégedve az általános választói joggal és már azok az országok is, a hol az általános választói jog be lett hozva, már most arról gondolkoznak, hogy mit lehetne valami jobbat helyette behozni. Kétségtelen, hogy az általános választói jog és illetve a titkosság, a közvetetlenség és egyáltalában a mai parlamentáris rendszer nem olyanok, a melyekkel a világ és az emberiség megelégedve lehetne. Mindezek nem tökéletesek. Ha az emberiség megelégedve nincsen, ennek azonban nem az a magyarázata, hogy talán jobb volna a plurális, közvetett vagy nyilt szavazás, hanem következése ez azon természetes emberi erőnek, szellemi funkcziónak, hogy a tökéletesedés utján előre menve, mindig jobbat és tökéletesebbet akarunk. Az általános választói jog rendszerével szintén ezen okból nincsen az emberiség megelégedve. Biztosithatom a belügyminiszter urat arról, hogy az emberi szellem fog valamikor egy jobbat találni, hogy miként lehessen az állam szuverenitásának gyakorlásában a népek általános akaratát helyesebben bevezetni. Az emberiség fejlődése korrigálni fogja a mai parlamentarizmus kinövéseit. De legyen meggyőződve arról is, hogy a modern államok által inaugurált általános és egyenlő választói jogtól visszafejlődés nincsen, innen csak előre lehet menni, a szoczializálódás, az erők és társadalmi osztályok egyensúlyának megteremtése felé, de semmiesetre sem a belügyminiszter nem is konzervatív, hanem reakczionárius elvei felé. A belügyminiszter urnak ismertetett ellenvetésével szemben leszek bátor még egy szerény