Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

379. országos ülés 1908 november 27-én, pénteken. 329 nem. Megvallom, t. képviselőház, hogy szerencsé- | sebbnek tartottam volna, ha más alkalomból, pl. felséges uralkodó királyunk születésnajvja alkalmából . . . {Hosszantartó zajos derültség. Felkiáltások balfelöl: Névnapja alkalmából!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: . . . történt volna ez az előterjesztés, mert akkor, azt hiszem, jobban hivatkozhattam volna arra, hogy osztatlanul nyilatkozik meg mindenki, feltétel nélkül nyilatkozott volna meg a magyar nemzetben az, a mi igenis fohász, a mint azt a t. miniszterelnök ur mondta, hogy éltesse és tartsa meg a trónon felséges urunkat a Mindenható. Most azonban nyíltan kijelentem, bárha ily érzelmekkel voltam és vagyok is eltelve, olyan indítványhoz, a mely azt az alkalmat kívánja a törvényhozás által inegünnepeltetni, a melyet az 1848 deczember 2-iki történelmi események alatt értünk, mondom, oly indítványhoz (Felkiáltások: Nincs indítvány!) soha hozzá nem fognék járulni. A mit én röviden meg akartam állapitani, s a mi talán t. barátaimat meg fogja nyugtatni, az a következő: Megnéztem a t. miniszterelnök ur által előterjesztett szöveget. Az először is nem tartalmaz mást, mint azt, hogy a t. miniszterelnök ur által tett nyilatkozat jegyzőkönyvbe foglaltassák, jegyzőkönyvbe foglaltassák azon óhajtás, a melyet ő elmondott. Meggyőződtem arról, hogy az 1848 deczember 2-iki eseményekre még csak allúzió sem történik. (Igás! Ugy van!) Ennek folytán talán kötelességet is teljesítek a magam részéről, (Mozgás a bálközépen. Halljuk! Halljak!) és mint lojális alattvaló nem is akarok észrevételt tenni az ellen, hogy ily értelmű megnyilatkozás történjék. Akkor, a mikor nem kívántatik a parlamenttől ez emlék megünneplése, (Mozgás.) akkor én e szöveggel szemben nem tehetek egyebet, mint hozzájárulok a t. miniszterelnök ur szavaihoz. (Elénk mozgás és derültség.) Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző : Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: T. ház! (Nagy zaj.) Elnök (hosszasan csengd): Csendet kérek. Bozóky Árpád: Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondja, (Halljuk! a baloldal hátsó padjain.) hogy azért szavazza meg a t. miniszterelnök ur indítványát, (Felkiált ás oh: nem tett indítványt!) — igenis tett indítványt — (Zaj. Elnök csenget.) mert abban az indítványban nincs benne 1848 deczember 2-ika és azon indítvány szerint nem czéloztatik általunk e nap megünneplése. Leszek bátor kimutatni, hogy ez igenis benne van. Először is kérdem: hát nem a császárjubileum van most napirenden? Nem azt ünneplik Ausztriában ? JSTem nevenapja van ő Felségének, hanem a trónfoglalás 60-ik évfordulóját ünneplik, ós ezt már kimondta a t. miniszterKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXI. KÖTET. elnök ur nem egyszer e házban. (Halljuk! a baloldal hátsó padjain.) Kimondotta először akkor, a mikor én a szófiai császári követ levele miatt interpelláltam a t. miniszterelnök urat; kimondotta a minap, a mikor Babocsay Sándor t. képviselőtársam indítványának mellőzését kérte a t. háztól. De azt mondja a miniszterelnök ur indítványa, hogy a nemzet és királya közötti félreértés szomorú korszakára esik felséges királyunk uralkodásának kezdete. Ezzel indokolja az indítványt. Hát mikor volt az a szomorú korszak ? Nem 1867-ben, hanem 1848 deczember 2-án. Világos, hogy igenis a császárjubileumban akarják a magyar nemzet részvételét, és miután ez ellenkezik a magyar nemzet érzelmeivel, ellenkezik a függetlenségi pártnak régi állásfoglalásával és ellenkezik a mi törvényeinkkel, azt én meg nem szavazhatom. Különösen egy nagy akadálya van annak, hogy Ö felsége 60 esztendős trónfoglalását mi ünnepeljük, és ez az 1723 : 1., II. és III. t.-ez. (Mozgás jobbfelöl.) Mikor az úgynevezett magyar pragmatica sanctio szabályozta a trónöröklést, kikötötte a trónöröklés feltételeit is. Azt mondja az 1723 : II. t.-cz.-nek 9. paragrafusa : kiterjesztve arra most mindenkorra az 1687 : II. és III. t.-czikkeket. Az 1687 : II. és III. t.-cz. 1. §-a világosan kimondja, hogy trónöröklés akkor van, ha Ö felsége kiadja a királyi hitlevelet, ha leteszi az esküt és megkoronáztatja magát. Ha ezek az alkotmánybiztositékok nincsenek, akkor nincs trónöröklés, és miután 1848-ban 0 felsége nem adta ki a királyi hitlevelet, nem tette le alkotmányunkra az esküt, nem koronáztatta meg magát, nem foglalta el a magyar trónt, tehát ezt a törvénytelen cselekedetet nekünk megünnepelni nem lehet. Hogy ez így van, mutatja az is, hogy mikor 1900-ban Ferencz Ferdinánd trónörökösnek házasságáról törvényt csináltunk, akkor a képviselőház igazságügyi bizottsága szükségesnek találta kiemelni azt, hogy az 1723. törvényczikk ugy keletkezésére, mint feltételeire és tartalmára teljesen önálló. Ez az igazságügyi bizottság javaslata folytán törvénybe lett iktatva, tehát a magyar törvényhozásnak álláspontja az, hogy a mi trónöröklésünket nem más, mint tisztán az 1723 : I., II. és III. t.-cz. szabja meg, melynek feltételei vannak, és ez a törvényczikk teljesen önálló az osztrák pragmatica szanctioval szemben. És nagyon jelentős az, hogy 1900-ban a képviselőház igazságügyi bizottságának javaslatára az egész törvényhozás szükségesnek találta hangsuh/ozni, hogy azon, a trónöröklésről szóló törvényczikknek feltételei vannak. Hát miután azok a feltételek 1848-ban nem következtek be, és miután világos, hogy velünk most nem Ö felségének nevenapját vagy születésnapját akarják ünnepeltetni, hanem 1848 deczember 2-át, én azok alapján, a miket ezelőtt 35 esztendővel, 1873-ban, Irányi Dániel előadott, és a mit tíz esztendővel ezelőtt Kossuth Ferencz elmondott, nem járulhatok hozzá a 42