Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

326 379. országos ütés 1908 a nemzet közvéleményére, a függetlenségi és 48-as pártnak a múltban hozott hazafias határozataira hivatkozom, (ügy van ! halról.) Történelmi tény az, hogy 1848 deczember 2-án, szentesitett magyar törvények nyilt parancsának megszegésével ültette az osztrák abszolutizmus államcsinyje Ferencz Józsefet a császári trónra. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy György: Ferencz József még azon a napon proklamácziót adott ki, a melyben az egységes Magyarország testét feldarabolta, a magyar nemzetet kitörölte élő nemzetek sorából, a nemzetnek alkotmányához való ragaszkodását egy vétkes pártfelekezet fondorkodásának nevezte, a törvényhez való hűségét hazaárulói ellenszegülésnek bélyegezte. A proklamáczióra a magyar országgyűlésnek rendéi — a főrendiház és a képviselőház — deczember 7-én egyhangú, egyértelmű megállapodással jelentették ki, hogy mindenki, a ki engedelmeskedik a császári rendeletnek, hazája ellen árulást követ el. Én tisztelettel kérdezem, hogy vájjon kisebb bünös-e az, a ki a j)roklamáczió kiadásának napját nemzeti ünneppé óhajtja nyilvánittatni? T. képviselőház! Ferenc?, József deczember 2-án kiadott proklamácziójában az alkotmányának védelmére szervezkedő magyar nemzetet mint pártütőket a fegyver erejével fenyegette meg. És véres fenyegetését beváltotta. Vájjon azért teremtett-e Kossuth Lajos teremtő erejű szavával hősöket, félisteneket, azért villogott-e a magyar karok mennyköve véres harezok között, azért szállottak-e le egy szent harag öldöklő angyalaiként a tornyokból a harangok, azért szenvedett-e vértanúhalált az első magyar miniszterelnök, azért vánszorgott-e mankóján a bitófa alá Damjanich, a csaták hőse és mások, azért sorvadtak-e Kufstein börtöneiben a legjobbak . . . Molnár Jenő: Ezen nem lehet mosolyogni! Nagy György: ... hogy 1848 deczember 2-át, a nemzeti kálváriának első stáczióját, a császári önkény vérrel keresztelt születésnapját a magyar törvényhozás a nemzeti megemlékezés ünnepévé avassa ? A függetlenségi és 48-as párt a múltban mindig tiltakozott a deczember 2-iki államcsiny megünneplése ellen. Csak a legutolsó eseményre hivatkozom. 1898-ban, a mikor I. Ferencz József uralkodásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte, a ház november 29-iki ülésén Szilágyi Dezső, a háznak akkori elnöke azt az előterjesztést tette, hogy (olvassa): »a ház, mélyen áthatva a koronás királyunk iránti hódolat és ragaszkodás érzelmétől, fejezze ki jegyzőkönyvileg bensőleg átérzett örömét és hódolatteljes szerencsekivánatait a felett, hogy a nemzet felett őrködő Gondviselés kegyelme ő Felsége boldogitó uralkodását hosszú időre kiterjesztette«. november 27-én, pénteken. És akkor, t. képviselőház, (Halljuk!' Halljuk!) a függetlenségi és 48-as párt nevében, a pártnak akkori elnöke, Kossuth Ferencz többek között igy tiltakozott a ház elnökének előterjesztése ellen (olvassa): »Az a párt, a melyhez tartozom, csak épen olyan alkotmányos j>árt, mint bármelyik más párt ebben a házban, és igy szivesen hozzájárul mindahhoz, a mi a magyar király ünneplését czélozza, de hozzá nem járulhat ahhoz, hogy túlhajtott hízelgéssel, vagy bármi más módon becsempésztessók az országgyűlés ténykedésének körébe annak elismerése, hogy Magyarországon az osztrák császár törvényesen uralkodott, mielőtt magyar királylyá megkoronáztatott volna,« (Zaj a baloldalon. Felkiáltásod balfelöl: Most szó sincs róla!) »Mindnyájan tudjuk azt« — folytatja Kossuth Ferencz, — hogy 0 felségének 25 éves jubileuma 1892-ben tartatott, mint magyar királyi jubileuma. Azt is tudjuk, hogy az osztrák Reichsrathnak eszébe sem jutott ezen alkalommal a magyar király ezen ünnepéhez szerencsekivánatokat küldeni.« »Joggal csodálkozom tehát a felett, hogy a magyar országgyűlésen ily szerenesekivánatküldés inditványoztatik a nélkül, hogy tisztán jeleztetnék az, hogy ezzel egy szomszéd állam uralkodójának ünnepéhez küld a ház szerencsekivánatot; sőt ugy van szövegezve az inditvány, hogy annyit is jelenthet, hogy az országgyűlés elismeri azt, hogy az ünnepelt fejedelem 50 évig Magyarország felett is törvényesen uralkodott, a mi közjogi fogalmainkkal ellenkezik, és ellenkezik ez a történelmi tényállással is, a tényleges birtoklással is . , .« (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Olvassa:) »mert 1848 deczember 2-ikán nemcsak hogy a jog alapján, de még a tényleges birtoklás alapján sem uralkodott az osztrák császár. T. ház, nem szükséges fejtegetnem azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a magyar közjog milyen tényt csatolt mindig ahhoz, hogy Magyarországon a királyi hatalmat gyakorolhassa egy fejedelem, ós nem szükséges megjegyeznem azt, hogy a magyar közjog szerint, ha a király lemond, e lemondást az országgyűléssel, a nemzettel közölni kell és a nemzetnek erről tudomást kell vennie, mielőtt törvényesen megüresedik a királyi szék, a mi 1848-ban nem történt meg.« » Nincs szükség a közjogi igazságokat bizonyítgatnom, mert mindenki ismeri. Továbbá nem akarom fellebbentem azt a fátyolt, a melyet a nemzet az 50 év előtt lefolyt eseményekre borított, de ugy veszem észre, hogy minden alkalmat felhasznál a t. kormány és a t. többség arra, hogy kényszerítse a nemzetnek egy részét megemlékezni arról, hogy 50 évvel ezelőtt tűzzel-vassal pusztították hazánknak földjét. Ezt én nem tartom tapintatos dolognak. Senki sem kételkedhetik abban, hogy minden része a nemzetnek a magyar koronás király iránt