Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

312 379. országos ülés 1908 november 27-én, pénteken. tület, nem pedig a magyar képviselőház, és akkor azoknak volna igazuk, akik azt mondták mindig, hogy a delegáczió szuverén jogot gyakorol. Már pedig e felfogás ellen a függetlenségi és 48-as párt egészen máig tiltakozott. De az 1867-es törvénynek világos szavai is nekem adnak igazat. Azt mondja ugyanis a törvény (olvassa) : »Az ily módon megállapitott költségvetések többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétetnek, hanem köteles mindegyik azon arány szerint, a mely előre megállapittatott, i kösös költségvetésekből reá eső részi". vi=clin De mivel e:*en közös költségre nézve a kivetés, beszedés és az adórendszernek megállapítása a magyar felelős minisztérium köréhez tartozik, a magyar minisztérium a magyar országgyűléshez felterjesztendő költségvetésébe" is felveendi mindig azon összegeket, a melyek a már megállapitott közös költségvetésből az emiitett arány szerint Magyarországra esnek, csakhogy ezek a rovatok a mennyiségre nézve vitatás alá többé nem vehetők«. Tehát, t. ház, a felett nem határozhatunk, hogy például a közös külügyminisztériumnak 14 millió koronát vagy 10 millió koronát adunk-e, hanem a felett igenis határozhatunk, hogy adjunk-e 14 millió koronát, a mennyi előirányozva van, vagy ]>edig ne adjunk semmit. Ha ez nem igy volna, t. ház, akkor mi értelme volna a 41. §. azon rendelkezésének, hogy a magyar állam költségvetésébe fel kell venni ezeket az összegeket 1 Hiszen annak, hogy valamit a költségvetésbe felveszünk, az az értelme, hogy a képviselőház határoz a felett, hogy megadja-e azon összegeket, vagy nem, a melyek a költségvetésbe fel vannak véve. És a költségvetés milyen törvényjavaslat alakjában kerül a magyar parlament elé ? Az úgynevezett felhatalmazási törvényjavaslat alakjában, melynek szokásos szövege az, hogy »felli atalmaztatik a magyar kormány arra, hogy ezen összegeket beszedhesse és utalványozhassa*;. Tehát az egész állami kormányzat azon a felhatalmazási §-on malik. Ha mi a költségvetés tárgyalása folyamán a kormánynak ezt a felhatalmazást nem adjuk meg, akkor a kormány azon összegeket nem folyósíthatja és az előirányzott kiadásokra nézve a bevételeket nem szedheti be. Ebből világos, hogy ez a kivétel, a mely — köszönet érte Kmety Károly t. kéjivisclőtársamnak, a kinek indítványára akkor a képviselőház megcsinálta — másra nem is vonatkozhatik, mint azon ügyekre, a melyeket az 1867 : XII. t.-czikk alapján itten tárgyalunk. (Helyeslés a baloldal felső padjain.) Molnár Jenő: Mutasson egy más törvényt, a mely közös ügyekről intézkedik! Bozóky Árpád : Még hozzáteszem, hogy azért, mert mi májusban belementünk ennek a tárgyalásába, illetve azért, mert e miatt mi nem szólaltunk fel, ebből nem következik semmi, mert volt sokszor olyan eset, hogy mi a képviselőháznak egyikmásik eljárása ellen tiltakoztunk és azon tiltakozásunkat a képviselőház a jövőre preczedensül nem fogadta el. Mi ugyan örülünk annak, hogy a mi magunktartásából akarja a t. alelnök ur álláspontját megmagyarázni, azonban kérjük, hogy ezt ne ebben az esetben tegye, hanem más esetekben, és sajnos az a tapasztalatunk, hogy épen más esetekben soha nem szokta megtenni. Mindezeknél fogva, miután nyolez-tizórás üléseknek nincs helye sürgősség nélkül, nagyon kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a további tárgyalást abbanhagyni, (Derültség) és a közös ügyek tárgyalását más napra kitűzni, és pedig akként, hogy az ne sürgősség mellett tárgyaltassék. (Helyeslés a baloldal jelső padjain. Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur kivan szólani ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! Miután Nagy György képviselő ur reám hivatkozott és azt mondta, hogy én tudom a legjobban, hogy ennek a házszabálynak a czélzata az volt, hogy ez a közös ügyekben ne alkalmaztassék : kötelességemnek tartom lehető röviden e kérdéshez hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) A czélzata ennek a sürgősségnek épen az volt, hogy a költségvetésre alkalmazható legyen. Voltak közöttünk olyanok, mint például Holló t. barátom, a ki egy külön javaslatot is dolgozott ki a végből, hogy a költségvetés különleges rendszabályok mellett legyen tárgyalható. Akkor azon előértekezlet során, azt mondtuk, hogy ez most nem szükséges, mert a költségvetésre alkalmazhatók lesznek ezek az uj házszabályok. A kérdés tehát csak az, hogy valóban közös ügy-e a közös minisztériumok költségvetése, olyan közös ügy-e, a melyre ezek a házszabályok nem alkalmazhatók 1 fenforog-e itt ennélfogva egy különleges kivétel: igen vagy nem \ Én, t. ház, merem állítani, hogy ilyen közös ügynek a közös miniszterek költségvetése nem nevezhető. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Igen csodálkozom, hogy a t. képviselő ur, a ki a függetlenségi pártot mindenben túl akaija hezitálni, függetlenségi programmjában is, majdnem olyan Lustkandelszerű teóriákat állit fel, a mikor azt mondja, hogy a magyar állami költségvetésbe foglalt tételek közös ügyet képezhetnek. (Zaj. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, ha valaki ezt a tételt a mi oldalunkról állítaná fel, nagyon természetesnek találnám, hogy a t. képviselő ur erősen megtámadná az illetőt. De hogy ő állítsa fel, ezen igazán csodálkozom. (Élénk helyeslés.) Hiszen ez a magyar állami költségvetés egyetlen törvénybe van foglalva és ennek tételeire nézve nem lehet ugy disztingválni, hogy egyes tételek közös érdeküek, mások pedig magyar jellegűek. Az egész költségvetés kizárólag magyar. (Ugy van! Ugy van/ Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Itt nem részletekről tárgyalunk, a melyeket közösen állapítottak meg a delegácziók, hanem a felett határozunk, vájjon az egészet elfogadjuk-e vagy visszautasítjuk, a mint igen helyesen mondta azt az