Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-377

278 377. országos ülés 1908 november 25-én, szerdán. Hencz Károly: . . . az Adria és a Menetjegyiroda között... a mig a — és ez az, a mit az igen t. belügyminiszter ur nem ismer, a mi azért is fontos, mert a belügyminiszter ur azt mondotta, hogy tárgyalásokat folytat a szerződés megújítása iránt... — a Ounard-dal Magyarországon érvényben lévő szerződés érvényben van. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem erről van szó. Hencz Károly: Rátérek majd arra is. A törvénynek idevonatkozó 20. §-a a következőket mondja {olvassa) : »A meghatalmazott működését csak személyesen gyakorolhatja és sem ő, sem hozzátartozója vagy alkalmazottja más vállalkozó részére, vagy saját számlájára kivándorlási, szállítási ügyleteket nem köthet.« Idevonatkozókig a miniszteri indokolás a következőt tartalmazza: »az ügynök magát a kivándorlást, a szállítást nem eszközli, hanem abban csak közreműködik*. Ezért a 20. §. megtiltja neki: »1. hogy más, mint az engedélyben megjelölt vállalkozó részére közvetítsen, nehogy így engedélylyel nem bíró vállalkozók részére szállítsanak kivándorlókat; 2. hogy saját számlájára ne kössön ügyleteket, mert így ő válnék vállalkozóvá; 3. hogy fióktelepeket létesítsen, vagy helyettest állítson, mert félő, hogy így működése a kivándorlásra való izgatássá fajulhat és ujabb ellen nem őrizhető szerveket hozna be a kivándorlási üzletbe; 4. hogy a kivándorlási ügyletek kötése czéljából ide-oda járjon, mert igy alkalma nyílnék az üzletre való csábításra; 5. hogy a maga részére a kivándorlótól bármilyen szolgáltatást követeljen, vagy elfogadjon.« Súlyt helyezek erre, mert még visszatérek rá. (Olvassa): »6. hogy a meghatalmazottnak vagy bármely alkalmazottjának is a menetrendre, az ellátásra és a szállítási dijra vonatkozó hirdetményeken kívül a kivándorlásra vonatkozó bármilyen felhívást, ismertetést közzétenni, vagy másoknak szétküldeni tilos, továbbá tilos a kivándorlásra csábítani, buzdítani, házrólházra járni, a kivándorlóktól a szállítási díjon felül bármely dijat vagy szolgáltatást követelni, vagy elfogadni és a kivándorlóknak előleget adni.« Mielőtt beszédemet tovább folytatnám, szükségesnek tartottam, hogy ezekre rámutassak, hogy azután igy az összefüggést megtaláljam beszédein további fonalán, Most visszatérek az igen t. belügyminiszter ur álláspontjára. Azt mondotta az igen t. belügyminiszter ur, hogy a 18 korona fejenkénti jutalékot jogosultnak tartja azért, mert a Menetjegyiroda üzlettárs. Nekem nincs semmiféle kifogásom a tisztességes haszonban való részesedés ellen, méltóztassanak azonban konczedálni, hogy vájjon ez a 18 korona fejenkénti jutalék benne van-e abban az üzlettársi nyereségben, a melyben az Adria és a Gunard osztozkodik? A fejenkénti 18 korona jutalék ugyanis előbb leszámitoltatik és kiadatik a Menetjegyirodának. A szállításból fennmarad még ekkor egy bizonyos összeg, a melynek hasznán azután az Adria és a Cimard osztozkodik. Ez tehát az üzlettársi nyereség és nem a fejenkénti 18 korona. (Helyeslés a néppárt padjain.) Hiszen, igen t. belügyminiszter ur, a kereskedelmi törvény az üzlettársi minőséget olykép állapítja meg, hogy az üzlettársak osztozkodnak a nyereségben és viselik a megfelelő arány szerint a veszteséget is. A múlt alkalommal ismertettem már, hogy a Menet jegyirodának üzleti, posta-távírda és nyomtatványköltségeit mind az Adria viseli és téríti meg. Már most, hogy ha ő üzlettárs, akkor ezekben is osztozkodás történt volna és nem viselné az Adria. Tovább folytatom. (Zaj. Elnök csenget. Egy hang: Ez nem ide tartozik!) Az ide tartozik, mert a belügyminiszter ur ezzel indokolt és nekem jogom van erre válaszolni azért, hogy megdöntsem a belügyminiszter ur álláspontját, ha nekem sikerül. A törvénynek egyenes intencziója az volt, hogy a jutalék egyáltalában perhorreskáltassék és eltiltassék és pedig azért, hogy a kivándorlást, ha törvényes utón nem is sikerül megakadályoznunk, mert erre törvényes intézkedéseket hozni nem lehet, de sikerüljön legalább a visszaéléseket megakadályozni. A törvény intencziói szerint épen azért létesítettük a fiumei utvonalat, hogy a fiumei útvonalon hatósági ellenőrzés és állami felügyelet alatt megőrizzük a kivándorlókat a kifosztástól. Azt mondja az igen t belügyminiszter ur, hogy üzlettársi viszonyban van és mint ilyen jogosan kapja fejenként azt a 18 K-t a Menetjegyiroda. . Hát mondja meg a t. belügyminiszter ur, vájjon a Menetjegyiroda a külföldi szállító vállalkozókkal is üzlettársi viszonyban van, azokkal a melyeknek Magyarországon nincsen is engedélyük a kivándorlók szállítására? Ez törvénytelen, szabályellenes volna ? Hát a Holland-American Line-nal, a Red Star-ral, a Gompagnie Generálé Atlantique-vel, a Norddeutscher Lloyd-dal, a Hamburg—American Line-nal is üzlettársi viszonyban van a menetjegyiroda ? Most pedig rá fogok térni a vorgebuchte Passagiere-ek ügyeire. Mig a Menetjegyiroda nem kapta meg a 18 K jutalékot ezektől a nem engedélyes külföldi vállalkozóktól, addig minden törvénytelenséget elkövettek a kivándorlókkal szemben, hogy azokat Fiume felé irányítsák. Erre én felhívtam az igen t. belügyminiszter ur figyelmét. Hiszen a közigazgatási hatóság is közreműködött ezeknek a szerencsétlen embereknek a Fiúméba való terelésében és igy közvetve a kifosztásában is. Ha a Menetjegyiroda nem kapja meg a maga 18 koronáját, akkor előállanak a visszaélések, és épen ezért kényszeritik ezeket a vor-