Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-377

276 377. országos ülés 1908 november 25-én, szerdán. ezt a szerződést, ma már nincs is érvényben az a szerződés, a melyre a t. képviselő ur itt hivatkozik, Hencz Károly : Pótszerződés van ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem pótszerződés; az egész fel van oldva és uj megállapodások jöttek létre ebben az évben Parisban. Tehát ez az egész ma már érvényben sincsen. Hanem megvallom, ebben nem látok én semmi kifogásolni valót, és igen sajnálom, ha ilyen dolgot arra használt fel a t. képviselő ur. hogy keményen elitéljen egy egyént, hogy pl. elitélje Lánczy igazgatót, a kinek ezért szemrehámást tenni nem leket. És nagyon furcsa, azért, mert ő eseteg mint osztalékot valamivel nagyobb összeget adhat, kifogásolni, hogy ő a ré-zvényesek érdekeit képviseli. A mennyiben tisztességes utón tudja részvényeinek értékét és jövedelmét emelni, ezt tenui köt lessége. Hencz Károly : De ti zteségesen! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ezt nem lehet olyan odiózus-szerüen odaállítani, mintha itt valaki egyéni nyereségvágyból kiindulva a kivándorlók bőréből élne. Ha a kivándorlók számára bizonyos szolgálatokat végez, s ezen szolgálatért üzleti nyeresége van. ezt kifogásolni nem lehet. Kötelességem tehát kijelenteni, hogy Lánczy az egész idő alatt velem szemben a legkulánsabbnak mutatkozott; (FeJMáltásoíc a baloldal- felső padjain : Azt elhissSZÜk!) hogy mindent, a mit kivántam az ellenőrzés szigorítása szempontjából, megtett, és ő egyénileg még azokért a hibákért sem vonható felelőssé a re. a melyek elkövettettek a Menetjegyirodában, mert ő azokról nem tudott, mert ő ezeket nem vezette, mert ez nem volt az ő feladata, mert az ő feladata egészen más volt. Én nekem ennélfogva kötelességem, mint olyant, a ki a. házban jelen nincs és a kit erősen megtámadtak, megvédeni; kötelességem kijelenteni, hogy, a legjobb meggyőződésem szerint, a mennyire ismerem az egész ügyet, ő olyat nem tett, a mi ilyen támadásra rászolgálna. És csak isméMem azt, hogy ha ő nem köt ki a bankjának bizonyos előnyöket, ezek az előnyök idegen társulatok kezébe mennének, a mi nem lehet magyar közgazdasági érdek, (ügy van! a jobb ildalon) A t. képviselő ur továbbá azt a kérdést intézte hozzám, hosy miképen szándékozom szanálni ezeket az állapotokat, mit szándékozom tenni a jövó'i e vonatkozólag ? Halljuk! Háljuk!) Hát hogy azokat a visszaéléseket, a melyeket ő konkrété felhozott, miként kivántam szanálni, erre már rátértem beszédein során. Azokat, a miket én, mint visszaéléseket ismerek, hifem szerint, szanáltam. A mennyiben még visszaélések volnának, csak ismételhetem, hogv térem a t, képviselő urat, hozzon konkrét adatokat, és én azon leszek, hogy a még megmaradt visszaéléseket is kiirtsam és pedig meglehetősen gyorsan és gyökeresen. (Élénk helyeslés.) A mi az egész konczepcziót illeti, hogy miképen kívánom lebonyolítani a kivándorlási ügyet, ezt most kifejteni helyénvalónak nem tartanám. Annyit talán tudni méltóztatnak, hogy épen ma folynak a tárgyalások Berlinben a német és az idegen társulatokkal. Hogy én a jövőben mit fogok csinálni, az nagyrészben attól függ, hogy vájjon eredményhez vezetnek-e azok a tárgyalások vagy nem és milyen eredményhez vezetnek? Ehhez fogom mérni a további lépéseket. Azonban azt kijelentem, hogy teljesen uj alapra kell helyezni az egész rendezést. (Helyeslés a jobb- é< a baloldalon.) Ez az egész kivándorlási törvény szerencsétlen időkben hajtatott végre. Csupa politikai válság között, rövid ideig kormányon maradó miniszterek hajtották végre nagy nehézségek között, nagy nemzeti küzdelmek között, mert mindjárt, a hogy a törvény életbe lépett és végrehajtatott, megindult a nagy tarifa-harcz az északi társulatok és a Cunard között. Ez egy nehéz helyzetet teremtett és nemileg kényszerhelyzetekbe hozta a kormányokat, a melyeknek tapasztalatai sem _ voltak ezen a szomorú téren. Most tehát egészen uj alapra kell helyezkedni. Deák Ferencz mondta egyszer, hogy ha egy gomb rosszul van gombolva, akkor nagy hiba volna azon lenni, hogy átgombolva az egyes gombokat, hozza helyre a zavart; akkor csak egy mód van: ki kell gombolni az egészet és újból gombolni. Ezt kivánom én ezzel az ügygyei tenni. Először is a törvény, a melynek végrehajtási rendelete a kezemben van, módot ad arra, hogy teljesen uj alapokra helyezzem az egészet; másodszor módot ad arra, hogy külföldi társulatokkal uj szerződést köthessek és hogy_ tabula rasa legyen az eddigiek tekintetében. (Élénkhelyeslés jobbfelöl.) Azt — mondom, — ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy ma részletekkel álljak elő. A világosságot, a nyilvánosságot nem kerülöm. Ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy valamint a nap és a levegő a baczillusokat irtják, ugy a nyilvánosság is irtja a visszaéléseket (TJgy van!) Én abban a törvényjavaslatban is, a melyet benyújtottam, megállapítottam, hogy a kormánynak kötelessége, ha valamely társulatnak engedélyt ad, ezt a képviselőháznak bejelenteni. Pemélem, hogy nemsokára abban a helyzetben leszek, hogy egy ilyen jelentést tehessek és akkor kérem majd a t. képviselőházat, hogy ezzel a jelentéssel kapcsolatosan, bírálatot mondjak azokról is, a miket tettem. (Helyeslés.) Ma ez korai volna, mert folynak a tárgyalások. Ezek után kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a választ tudomásul venni. (Élénk helyeslés). ... .