Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

lovember 21-én, szombaton. 195 371. országos ülés 11)08 r tották el az irni és olvasni tudás elsajátítását, (Mozgás.) egy törvényjavaslat, mely büntet ártatlanokat, önhibájukon kívül iskolába nem jártakat; egy ilyen törvényjavaslatnál nagyobb izgatás nem keU ebben az országban. Zakariás János: Nem azt tárgyaljuk, várja meg. Íj3§ Mezőfi Vilmos: Vagy t. képviselőház, — és ez a legjellemzőbb és legfontosabb, erre kérem a t. többség kegyes meghallgatását — abban nyilvánul-e ennek a kormánynak és ennek a törvényhozásnak szocziális gondoskodása, hogy az 1909-ik évre szóló költségvetésben az 1555 milliónyi összeget kitevő kiadások közt eddig nem tapasztalt óriási összeget vett be a hadügyi kiadások fedezésére ? 406 millió koronára rúgnak az összes közös hadügyi kiadások. Ebből a 406 millióból 151 millió koronát fedezünk a közös vámjövedék bevételéből, a maradék 255 milHó koronából a 36.4%-os kvóta arányában 93 millió jut Magyarországra. Ehbez hozzájárul honvédségünknek 50 milliónyi kiadása, ugy hogy ez a szegény ország, ezek a nyomorgó szegény munkások, kisiparosok, kiskereskedők 150 millió koronát kell hogy 1909ben előteremtsenek a leghaszontalanabb, a leginproduktivabb, a legátkosabb intézmény fentartására, az állandó hadseregre. (Zajos felkiáltások balfelől: Hát a pártadó !) Thaly László: Holnap majd lesz megint hatos ! (Nagy zaj. Markos Gyula közbeni.) Mezőfi Vilmos: Markos t. képviselő urnak igaza lenne és én a császár katonája lennék, akkor úgy cselekedném mint ő. és megszavaznám a közös hadsereg kiadásait és szükségleteit. (Zaj.) De mert én nem vagyok a császár katonája, . . . Markos Gyula: Kristóffyé ! Mezőfi Vilmos: ... hanem a nép katonája vagyok, nem szavazom meg a haszontalan és átkos intézmény költségeit. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom, mert egy törvényes intézményt haszontalan, átkos intézménynek nevezett. (Helyeslés.) Molnár Jenő: Harmincz évig mindig azt kiabálta erről az oldalról ! En tiz esztendeig mindig ezt mondtam. Elnök : Arról nem tehetek, hogy Molnár Jenő képviselő ur ezt tiz évig kiáltotta ; de figyelmeztetem a képviselő urat. hogy az elnök ténykedését, mikor fegyelmi jogával él, ne tegye kritika tárgyává. Nagy György: Nincs fegyelmi joga. Elnök : Nagy György képviselő urat rendreutasítom ! Mezőfi Vilmos : Tiz évvel ezelőtt száz milliókorona volt Magyarország összes hadügyi terhe, ma pedig 150 millió koronát kell áldozni évenként ágyukra, kaszárnyákra, tiszt urakra, katonákra. De nemcsak ebben nyilvánul a t. többség, a t. koaliczió szocziális gondoskodása, hanem abban is, hogy 1908-tól 1909-ig tehát egy esztendőben a t. függetlenségi párti delegátus uraknak egy-két és három nap alatt való bőkezű megszavazása a deiegáczióban eredményezte azt, hogy egy év alatt 20 millióval emelkedtek a hadügyi kiadások. Thaly László : A katona kapta ! Ugron Gábor: Minden drágább lett ! Nagy György: (közbeszól). Elnök : Nagy György képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Ugron Gábor: Ne beszéljünk erről, hanem beszéljünk arról, a mi drágább. Nem lehet a szegény katonát éheztetni. Elnök : Csendet kérek ! IViezÓ'fi Vilmos : Igaz, ezért megkapták a t. delegátus urak a legfelségesebb dicséretet, a legfelségesebb vállveregetést, de én emlékszem arra az időre, mikor ezek az urak nem reflektáltak erre a dicséretre. Ugron Gábor; Most se azért tettük, az éhes gyomrokért tettük ! Mezőfi Vilmos: De ha most büszkék arra, hogj^ két-három nap alatt felemelték a nemzet terhét húsz millió koronával . . . Thaly László : Azt nem a szoczialista fizeti. Ugron Gábor: Hát mikor a munkásbért emelik fel, az semmi ? Nagy György: Nagy Emil ugy irt az udvari ebédről, mint egy nemzeti hymnusól. (Élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassék folytatni beszédét. Mezőfi Vilmos." Vájjon cserébe ezért a nagy áldozatkészségért, ezért a lelkes odaadásért, azért a pazar bőkezűségért, a melylyel Ö felségének és a közös hadseregnek a magyar függetlenségi és 48-as delegátus urak a több hadügyi költséget megszavazták, elértük-e azt, hogy lesz önálló magyar hadseregünk, elértük-e azt, hogy lesz legalább a magyar hadseregben magyar vezényleti nyelv ? (Felkiáltások : Lesz I) Valamikor, nem is olyan régen, a t. többség, a t. függetlenségi és 48-as párt lapjai, mint a »Magyarország«, a »Budapesti Hirlap«, élet-halál harezot folytattak az önálló magyar hadseregért, a magyar vezényszóért. Ezek a lapok és a t. függetlenségi politikusok valamennyien szinte forradalomba kergették az országot, hogy magyar legyen a hadsereg, magyar legyen a vezényszó. (Fölkiáltások a baloldalon : Legyen is !) Ma, t. ház, a mikor önök mindent megszavaztak, a midőn önök, t. többség, mindent odaadtak, a midőn odaadják a magyar nemzet ifjúságát, a magyar nemzet pénzét, vagyonát egy idegen, közös hadseregnek, még az igéretét sem kapták meg annak, hogy valaha is magyar lesz a hadsereg és magyar lesz a hadseregben a vezényszó. (Folytonos zaj és mozgás. Elnök csenget.) Nagy György: Ezek politikai niennykőcsapások ! (Derültség és felkiáltások : Csak rúgások !) Thaly László : A holnapnak örül, mert holnap hatosokat szedhet. (Derültség és zaj.) 35--